Szurikátasirató

Szurikátasirató

Köztudott, hogy egy gyerek a Kecskeméti Vadasparkban a határozott tiltás ellenére benyúlt a szurikátákhoz és megfogta Zarát, a vemhes nőstényt, aki erre ösztönösen megharapta. A gyerek ezután földhöz vágta Zarát. A kis állat azonnal elpusztult. Nem tudok napirendre térni az eset fölött. Részint mert egy ötödikesről van szó, és az én fogalmam szerint az ötödikeseknek […]

A kormány és a kutyák

A kormány és a kutyák

Érdekes hírt szellőztetett meg önmagáról a formálódó magyar kormány: az elkövetkező négy évben erélyes lépéseket szándékozik tenni a népszaporulat fölturbósítása érdekében. A politikai döntéshozók sok kívánni valót hagyó fantáziájának ismeretében nem nehéz megjósolni, hogy az akciózás újabb kedvezményeket helyez majd kilátásba azok számára, akik gyereket vállalnak. Mintha ez az egész csak könyvelési tétel lenne, már […]

Anya, lóg az analóg!

Anya, lóg az analóg!

Ha a kőkorszakban létezett volna sajtó, pl. a Neanderthal Zeitung, egyik kései számában biztosan megjelent volna valami dörgedelmes publicisztika arról, hogy a világ romlásában nincs megállás. A mai fiatalság például már a tüzet sem képes hagyományos módon megszerezni, illedelmesen megvárva azt, hogy a villám belevágjon egy fába, hanem kövek és taplógombák használatával bárhol, bármikor csihol egyet […]

Családom esete a kávéivás fortélyaival

Családom esete a kávéivás fortélyaival

Mostanában egymást érik a neten a kávé jótékony vagy káros hatását elemezgető írások. Teljes bizonyossággal mondhatjuk, az emberiség két részre szakadt. Az egyik fele hisz a kávé egészségmegóvó szerepében, a másik fele meg abban, hogy ez éppen olyan lassan ölő méreg, mint az amerikaiak barna színű szénsavas itala. Ettől függetlenül a kávét mindenki issza. Ki […]

Egy év Bányai Tamás nélkül

Egy év Bányai Tamás nélkül

Április 3-án volt egy éve, hogy kollégánk, munkatársunk és jó barátunk váratlan hirtelenséggel elhunyt. Néhány hónappal korábban, egy sörözéses beszélgetésünkön óhatatlanul is szóba került a halál, mert Tamás akkor már évek óta rákbeteg volt. A tüdejét támadta meg a kór, ami bár hosszú ideig szinten tartható – úgy tudom, Václav Hável legalább tíz évet élt […]

Vízvilágnapi memento

Vízvilágnapi memento

A víz a teremtés csodája. Hiába lobognának a csillagok és hiába keringenének körülöttük a bolygók az idők végezetéig, ha a hidrogénnek és az oxigénnek nem lenne meg az a képessége, hogy egymásra találva létrehozzák ezt a különleges anyagot, ami egy még nagyobb csodának, az életnek biztosít teret. Alig néhány fok az a tűréshatár, amiben az […]

Hí a haza!

Hí a haza!

Azt olvastam valahol, hogy az óriáscsillagok életének utolsó szakasza egybevág a vas megjelenésével. Ha egy ilyen égitest eléri azt a fázist, hogy a benne lévő atomok vassá egyesülnek, a csillag drámai változáson megy át és egy gigászi robbanás következtében megsemmisül. A kulcs tehát a vas. Állítólag már néhány atom elég belőle ahhoz, hogy a láncreakció […]

A szép magyar verekedés – 3. a natúr pofon

A szép magyar verekedés – 3. a natúr pofon

Azt hihetnénk, a natúr pofon nem tipikusan magyar sajátosság, hanem a globális kultúra része, ám ez nem így van. Emlékezzünk csak Rejtő Jenőre, aki a  legegyszerűbb pofonokból is olyan csinos kocsmai verekedéseket kombinált, hogy öröm volt róluk olvasni. A régebbi évjáratok – mint amilyen én is vagyok – dagadó büszkeséggel vallhatják magukról, hogy életükben legalább […]

A szép magyar verekedés – 2. a közönséges atyai pofon

A szép magyar verekedés – 2. a közönséges atyai pofon

A messzi távolodó idők Doppler-effektusával dereng emlékeimben az első közönséges atyai pofon, amelyet édes, jó apámtól kaptam bimbózó gyerekkorom hajnalán. Az ok és okozat ilyen vonatkozásban bizony gyakorta fakóvá válik, meghagyván a teret és a kibontakozást a fájdalmas emlékek metszően éles árnyjáték-képének. A teljes igazság ugyanis az, hogy erről a közönséges atyai pofonról nincsenek is […]

A szép magyar verekedés – 1. a parasztlengő

Új sorozatot indítunk a magyar verekedéskultúra rejtett kincseinek felszínre hozása és közkinccsé tétele érdekében. Kezdeményezésünk alapját azok a kallódó ütésnemek és gyepálási módok képezik, amelyeket Rejtő Jenő utánozhatatlan eleganciával épített be a magyar köztudatba. Ezen az úton próbálunk mi is barangolni, még ha kissé bukdácsolva is. Akinek ötlete, írása, kiegészítése van a témához, bátran bekapcsolódhat.

A szép magyar verekedés – 1. a parasztlengő

Aligha él e hazában olyan jóravaló, tisztességes – és persze oskolázott – ember, aki ne tudná, milyen módon kötött bele Rózsa Sándor a keménységével kérkedő Veszelka Péterbe. Nem szeretöm, ha nékem valaki aztat mongya, bakfitty – mondta Veszelka. Eztán szó szót követett, s a végén Rózsa Sándor kibökte: bakfitty. A többi már történelem. Az ilyen […]