Darwin-díjas dünnyögés

Darwin-díjas dünnyögés

A hír úgy szól, hogy egy amerikai countryénekes a cimborájával együtt belehalt a kacsavadászatba. Na, nem úgy, hogy a kacsa visszalőtt, hanem hogy télvíz idején a cimborájával nekivágtak a zord rengetegnek, és a civilizációtól jó távol beültek egy ingatag csónakba, hogy leússzanak vele egy ugyancsak ingatag hegyi folyón (nem tudom, mi szükség volt erre egy […]

A négylábú boszorkány

A négylábú boszorkány

Ma is úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna, pedig évtizedekben lehet mérni az azóta eltelt időt. Legjobb pajtásom, a mindentudó Kurják Pisti egy mélabús, unatkozós napunkon azzal jött elő, hogy a szomszédunkban lakó Rikács Maris néni állítólag fordítva olvassa a Bibliát. Döbbenten bámultam rá, mert hamarjában az jutott eszembe: kötözni való bolond az, aki […]

’56 féltő gonddal őrzött maradéka

’56 féltő gonddal őrzött maradéka

Ahogy gyűrődnek és sokasodnak mögöttünk az évek, úgy enyészik el az ’56-os forradalom körül az a különös védőburok, amelyet bespalettolt szobákban terített rá az emlékezés. Hol vannak már azok az idők, amikor az emberek a gyárudvar egyik szélcsendes zugába húzódva, két cigarettaslukk között, csak a pillantásukkal noszogatták egymást, hogy ugye, tudod pajtás, milyen nap van […]

A nap, amikor visszatértünk a jövőbe

A nap, amikor visszatértünk a jövőbe

Ma nevezetes dátum van: 2015-ben ezen a napon, október 21-én érkezett meg Marty McFly a háromdés cápafogakkal bekeretezett cintányéros cudar világba, más szóval a jövőbe. A filmtrilógia világsikere máig töretlen, ezért az írott és íratlan sajtó alkalmi összevetésekkel, elemzésekkel és egyéb nyalánkságokkal emlékezik meg erről a jelenbe átvándorolt, virtuális fontosságú jubileumról. Magánemberként és hivatásosként is […]

Mese, mese, meskete…

Mese, mese, meskete…

Ma a magyar népmese napja van, annak emlékére, hogy Benedek Elek – minden magyar mesemondók legnagyobbika –1859. szeptember 30-án látta meg a napvilágot. Az ünneplés jogos: mindnyájan Benedek Elek csodavilágából nőttünk ki, legalábbis mi, internet és okosteló előttiek. Mi még betűztük a meséket, nem szaladtunk úgy a korunk elé, ahogy a mai gyerkőcök, akik már […]

A fényképezőgépnek elege lesz

A fényképezőgépnek elege lesz

Találtam egy cikket a neten – hol másutt –, ami lehet, hogy hoax, lehet hogy nem, de érdekesnek érdekes. Az benne a gyanús, hogy olyan égető hiányra kínál megoldást, amely a migránsválság után a második legnagyobb probléma. A kettő valahol egybe is kapcsolódik, mert amíg az Európát elözönlő migránsok eszméletlen mennyiségű szemetet hagynak maguk után, […]

Apám kukoricafosztója

Apám kukoricafosztója

Ilyenkor, az ökörnyálat teregető ősz kezdetén mindig eszembe jut apám viharvert kukoricafosztója. Százas szegből készített, finom mívű alkalmatosság volt, amely az okos házőrző kutya megadó engedelmességével tartotta oda hátát a gazdájának. Nem tudom, az öregemnek honnét volt meg az a boszorkányos tehetsége a kukoricatöréshez, de bárhogy igyekeztem, bárhogy aprítottam, téptem és szabdaltam az ellenséget, úgy otthagyott, […]

Sophia Lorentől Jane Austenig

Sophia Lorentől Jane Austenig

Gyerekkorom egyik legnagyobb kulturális sokkja az volt, amikor az újságban megjelent, hogy a csodálatos szépségű Sophia Loren hozzáment az alacsony, töpszli, szinte a tarkójáig kopasz Carlo Pontihoz. A magam észjárása szerint azt hittem, minél szebb egy nő, annál izmosabb, jóképűbb pasast fog magának választani. Tízéves voltam, tele illúziókkal, cowboyromantikával meg mindennel. A női szépség ekkor […]