Az én esőm

Az én esőm

A régi esők olyanok voltak, mint amikor az ember unja az életét. Már bejárta keresztben, hosszában, minden irányban elment a falig, és nincs más, csak a kiszámítható kicsiség, közepesség, semmilyenség. És ezt unja, és rossz a kedve, és arra gondol, hogy homályosan emlékszik valami olyanra, amikor kezét, lábát, szárnyát ki tudta nyújtani. És még mindennek […]