Fenyő, ezüstben

Fenyő, ezüstben

Három éve nem volt itthon. Most sem a ház előtt állt meg, hanem a templom oldalánál, a kis mellékutcában, bár tudta, úgyis nemsokára tudni fogja a falu, hogy megjött. Kár volt ilyen feltűnő színű autót venni, de neki tetszett. Padlizsánlila – ezt mondták a szalonban. Ő meg rábólintott. Az első koncertkörút után vette. Készpénzben, amit […]

Síri csend után vastaps

Síri csend után vastaps

– Hidegednek a reggelek, régen ilyenkor már meleg nadrágot húztam, amikor felmásztam a toronyba – lépett be fájós derekát tapogatva Balázs bá’ ex harangozó, aki sose állta meg, hogy ne hivatkozzon az egyházi szolgálatban eltöltött évtizedekre. A kocsma törzsközönsége minden alkalommal feszült figyelemmel hallgatta meg a visszaemlékezést, mert bár haja már alig volt az öregnek, […]

Őszirózsát ne

Őszirózsát ne

Amikor megnyekkent a csöngő, alig hallotta meg. Igaz, már egy éve csak a postás meg egy-két hivatali ember járt nála, nem csoda, hogy még a hangot is alig ismerte fel. Berozsdásodott, nyikorgott, mint egy kivénhedt macska, ha véletlenül a farkára lépnek. Amikor kinézett a konyha ablakán, és meglátta, hogy Terka áll a kerítésnél, elfogta a […]

Az elmaradt szüret

Az elmaradt szüret

Az öreg orvos ült az asztalfőn, kis ásványvizet töltött a borhoz. A falon körben régi fényképek lógtak, némelyik cifrázott arany keretben, vagy vékony sötétre pácolt fából készültben. Időrendben, mert így volt mindig, kezdve a dédszülők megfakult, ódon képeitől a legújabb vidám színesig, a felesége legfiatalabb unokájának diplomaosztóján készült. Ez már csak úgy oda volt tűzve […]

Kölcsönkért lakás

Kölcsönkért lakás

Két utcával lejjebb állt meg, elég rossz környéknek tűnt. Nem akart közvetlenül a ház elé, mert bár kevés volt az esélye, hogy ismerős jön arra, de fő a biztonság, meg a diszkréció. Ült még egy kicsit a kocsiban, bánta már, hogy ilyen feltűnő színt választottak, de a feleségének tetszett, hát ráhagyta. Esni kezdett, előbb nagy […]

Ég a házad

Ég a házad

Szomorú ám, ha az embert csak a macska várja otthon. Ha egyáltalán várja – mondta egy legyintés kíséretében Kálmán úr, s ezzel már le is verte az időben odakészített kisfröccsös poharat a pultról. Jani, az ivótulajdonos – felerészes! – hirtelen elkapta fejét a falinaptárról, amin az a kis bögyös barna még mindig az augusztust hirdette, […]

Mindennapi kenyerünk

Mindennapi kenyerünk

Az evésről és az afelé vezető gasztronómiai útról írni hálás téma. Mert enni mindenki szeret. Majdnem mindenki. A gyerekek nem, húst, főzeléket, levest meg egyáltalán nem. Ezek fújosak. A kóla-csipsz-csoki szentháromságában ellennének a végtelenségig. Lelkes szülők állatfigurás, labdaalakú, mókás alakzatokra vágott rántott husival, álcázott zöldségdarabkákkal berregnek az asztal körül, hogy a hangár – a gyermek […]

Retro nyaralás

Retro nyaralás

Az irodában öten dolgoztak. Öt nő. Már mindenki kivette a nyári szabadságát, csak ő nem. Neki mindegy, mikor megy – vonta meg a vállát még tavasszal, amikor a főnökasszony megkérdezte, melyik időpontban akar elmenni nyaralni. Így kérdezte, hogy nyaralni. Még jó, hogy azt nem kérdezte, hova. Mert volt, aki már februárban tudta, megrendelte, prospektusok és […]

A fogyókúra lélektana

A fogyókúra lélektana

Kicsit (de tényleg csak kicsit) molett és ezer éve nem látott volt iskolatársamba futottam bele kora reggeli gyaloglásom során. Futni ugyan csak ő futott, és elvből és gyakorlatilag sem, esetleg ha kergetnének, de akkor se biztos. Lényeg, hogy találkoztunk, zöldhajnalban. Megvártam, amíg kilihegi magát. Amikor már nagyjából kapott levegőt, mesélni kezdett: – Tavaly októberben nem […]

A menő férfi

A menő férfi

A nyár tombol, ahogy illik. Az emberek pedig – nem mindenki, de azokról majd máskor – nyaralnak, ahogy illik. Nagyon-nagyon szerencsések persze már hetek óta valami térképen is alig lelhető egzotikus szigeten, jól megérdemelten. Nagyon szerencsések se itthon, de azért elérhető közelségben, sokcsillagosban, teljes kiszolgálással. Mert megérdemlik. Szerencsések itthon, de kényelmesen, légkondi nélkül soha! Svédasztal, […]