Pali bácsi és a végtelen

Pali bácsi és a végtelen

Minden falunak megvan a múltja, jelene, a jövő meg majd eljön egyszer, ha eljön, de ha összetartás van, nagy baj nem lehet – szólalt meg jó hangosan a pult mögött álldogáló Kocsmáros Jani, s még egyet törölt a feles poharakon, pedig alig voltak maszatosak.  A törzsvendégek egy pillanatra csodálkozva abbahagyták a kártyázást , mert Jani […]

Kép a falon

Kép a falon

Amikor az apja megállt mellette, és olyan „most foglalkozok a gyerekkel” hangsúllyal megkérdezte, hogy mit akar kezdeni az életével, meglepődött, de csak a vállát vonogatta. Most mi a fenét lehetne erre válaszolni? Egyáltalán, lehet erre valamit is válaszolni? A konyhából kiszűrődött a sokadjára felhasznált olaj avas szaga, megint bundás kenyér. Apja pofonját alig érezte. A […]

Királyok, hercegek, grófok – kastélyok

Királyok, hercegek, grófok – kastélyok

Cím direktbe megtévesztő, mert csak a kastélyokról írok. A hazánkban találhatóakról. Számuk szinte végtelen, főleg ha hozzá vesszük a kúriákat is. Itt jegyzem meg, hogy Virág Zsolt: Magyar kastélylexikonában összegyűjtött mindent szóban/képben, amit érdemes és lehet tudni a kastélyok múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Ez itt a reklám és a népművelés helye.  Én meg ezen a fórumon, mint […]

Két ünnep közt

Két ünnep közt

Elmúlt/eltelt  a karácsony – minden évben így történik –, kinek így, kinek úgy. Össznépileg  magánügy, „fészbukilag” vált közüggyé. Jól is van ez így, halad a világ, haladni kell a korral, nehogy lemaradjunk. /Miről is?/ Csak a bejgli örök. Reped vagy nem reped? – ez itt a kérdés. Maradt belőle bőven a háztartások többségében, jobb helyeken […]

Karácsony borítékolva

Karácsony borítékolva

A nagyobbik unokája jött érte, így volt megbeszélve. Kocsival, vadonat újjal. Tavaly fehér volt, emlékszik, ez meg olyan ezüstös, szép nagy. A férfi is más volt, tömzsi kis bajuszos ember, a nevét csak úgy odamorogta, nem is értette. Jolán meg nevetett és odasúgta, hogy az élettársa, meg hogy vicces figura, csak most zavarban van. – […]

Végső soron semmi

Végső soron semmi

Az ünnepekkel nem tudott mit kezdeni. A hétköznapokat szerette. Amíg a többiek fáradtan/morcosan vagy másnaposságtól meggyötörten ültek a futószalag mellé hétvége vagy a nyári szabadság után, ő boldog megkönnyebbüléssel vetette magát a folyton ismétlődő munkamenet egyhangúságába. Jöttek a kék és piros drótocskák, ő meg egy pöttyintéssel összeforrasztotta a két gallyacskát, és már el is tűntek […]

Útkereszteződés

Útkereszteződés

Minden reggel jöttek érte. Az ócska vályogház repedésein besüvített a szél, nyikorgott az ajtó. A szobában sokan aludtak, meleg büdös volt, kedvetlenül kászálódott ki a nyirkosra izzadt takarók közül. Megmosakodott, és a vakfoltos tükör előtt vastagon kente magára a sminket. Feketével körbe húzta a szemét, a száját vérvörössel vastagította. Szakértő szemmel nézte meg magát. – […]

Dédike meg az első háború

Dédike meg az első háború

Nagyanyám – aki az évtizedek múltával dédike lett – átélt két világháborút meg egy 56-ot. 94 évbe sok minden belefért, és sok minden kimaradt. A történelem mindig ott loholt a nyomában, meg-megelőzte, elijesztette, riogatta, aztán meghúzta magát egy kis időre, elringatta hazug módon, hogy aztán csontkezével újra sújtson. Persze nem csak rá, de most róla […]

Zsákutca

Zsákutca

Nati már egy hete nem jött iskolába. Ha az osztályt kérdezte, csak röhincséltek, vagy a vállukat vonogatták. Kimegyek hozzájuk –  gondolta.  De azon a héten két értekezlet is volt, készülni kellett a nyílt napra, az adminisztrációval is elmaradt, a portfólióról nem is beszélve. A kocsi is vacakolt, alig indult, csak ha este a férje felrakta töltőre […]

Eggyel több gyertya

Eggyel több gyertya

Az öreg minden évben felment Pestre. Mióta nem járt dolgozni, pontosan 4-én. Előtte meg amikor még volt munkája, Mindszentek körül. Nemsokára hatvan éve. Ritkán volt, hogy muszájból ki kellett hagyni egy alkalmat, akkor egész évben sajgott a szíve, mint egy elveszett kéz vagy láb után a fantom fájdalom. Olyankor gyertyákat – vagy ahogy kedvesanyja mondta, […]