Karácsony borítékolva

Karácsony borítékolva

A nagyobbik unokája jött érte, így volt megbeszélve. Kocsival, vadonat újjal. Tavaly fehér volt, emlékszik, ez meg olyan ezüstös, szép nagy. A férfi is más volt, tömzsi kis bajuszos ember, a nevét csak úgy odamorogta, nem is értette. Jolán meg nevetett és odasúgta, hogy az élettársa, meg hogy vicces figura, csak most zavarban van. – […]

Végső soron semmi

Végső soron semmi

Az ünnepekkel nem tudott mit kezdeni. A hétköznapokat szerette. Amíg a többiek fáradtan/morcosan vagy másnaposságtól meggyötörten ültek a futószalag mellé hétvége vagy a nyári szabadság után, ő boldog megkönnyebbüléssel vetette magát a folyton ismétlődő munkamenet egyhangúságába. Jöttek a kék és piros drótocskák, ő meg egy pöttyintéssel összeforrasztotta a két gallyacskát, és már el is tűntek […]

Útkereszteződés

Útkereszteződés

Minden reggel jöttek érte. Az ócska vályogház repedésein besüvített a szél, nyikorgott az ajtó. A szobában sokan aludtak, meleg büdös volt, kedvetlenül kászálódott ki a nyirkosra izzadt takarók közül. Megmosakodott, és a vakfoltos tükör előtt vastagon kente magára a sminket. Feketével körbe húzta a szemét, a száját vérvörössel vastagította. Szakértő szemmel nézte meg magát. – […]

Dédike meg az első háború

Dédike meg az első háború

Nagyanyám – aki az évtizedek múltával dédike lett – átélt két világháborút meg egy 56-ot. 94 évbe sok minden belefért, és sok minden kimaradt. A történelem mindig ott loholt a nyomában, meg-megelőzte, elijesztette, riogatta, aztán meghúzta magát egy kis időre, elringatta hazug módon, hogy aztán csontkezével újra sújtson. Persze nem csak rá, de most róla […]

Zsákutca

Zsákutca

Nati már egy hete nem jött iskolába. Ha az osztályt kérdezte, csak röhincséltek, vagy a vállukat vonogatták. Kimegyek hozzájuk –  gondolta.  De azon a héten két értekezlet is volt, készülni kellett a nyílt napra, az adminisztrációval is elmaradt, a portfólióról nem is beszélve. A kocsi is vacakolt, alig indult, csak ha este a férje felrakta töltőre […]

Eggyel több gyertya

Eggyel több gyertya

Az öreg minden évben felment Pestre. Mióta nem járt dolgozni, pontosan 4-én. Előtte meg amikor még volt munkája, Mindszentek körül. Nemsokára hatvan éve. Ritkán volt, hogy muszájból ki kellett hagyni egy alkalmat, akkor egész évben sajgott a szíve, mint egy elveszett kéz vagy láb után a fantom fájdalom. Olyankor gyertyákat – vagy ahogy kedvesanyja mondta, […]

Holt embernek nincs árnyéka

Holt embernek nincs árnyéka

Október vége volt és embertelenül/szokatlanul meleg. A hőségtől elszáradtak a virágok, a fákról összesült levelek hullottak az emberek nyakába, mint az undorító kis hernyók. A cipők sarka rejtélyes mintát vájtak az aszfaltba. Felhőtlen volt az ég hete óta. A férfiak komoran mentek a dolguk után, kedvetlenül tettek-vettek, cél nélkül. Az asszonyok kezéből kiesett a lábas, […]

„…dolgozni csak pontosan, szépen”

„…dolgozni csak pontosan, szépen”

írta anno József Attila, s idézték is, ha kellett, ha nem. Azt a részt, hogy „bár munkádon más keres”, jótékony homály fedte. Dolgozni most is kell/kellene/jó lenne, de hol és mit és főleg mennyiért? Ez itt a kérdés. Amit a média meg a társadalmi elvárások sugallnak, köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. A puccos/flancos ál-állások már […]

Őszi életképek

Őszi életképek

Ősz van, de még nem az az esős, borongós. Szép, verőfényes ősz – erre mondják. Még fűteni se muszáj. A kocsma előtt barázdált arcú, hallgatag férfiak ácsorognak, rozsdás konzervdobozba pöckölik a hamut, a hirtelen feltámadt szél visszacsapja arcukba a porral együtt. Két viháncoló, piaci festékkel vörösre színezett hajú nő – egyikük tizenéves, szép arcú, domborodó […]

Mese a szegény emberről és a vakondról

Mese a szegény emberről és a vakondról

Egyszer volt, hol nem volt – már ahogy az egy igazi mesében illik -, volt egyszer egy szegény ember. Persze nem csak egy volt, mert mióta világ a világ, valahogy úgy jött ki, hogy mindig a szegényből volt több, a gazdagból kevesebb, de most nem erről lesz szó. Az egy másik mese. A mi emberünkben […]