Könyvhét, hét könyv

Könyvhét, hét könyv

Nem, szó sincs róla, hogy hét könyvet kiemelnék, netán ajánlanék a Könyvhétre megjelenő könyvek garmadából. Mindenki azt vegye meg magának, ami tetszik. Krimit, lektűrt, fényesre szépített életrajzot, szépirodalmat, verseket, politikai tanulmányokat, történelmi regényeket. Ez máris hét.

Nem feltétlenül ebben a sorrendben, s nem feltétlenül minden kategóriában, de vásároljon mindenki hét könyvet. Ha minden egyes látogató (mert hiszen többezren látogatnak ki a Vörösmarty térre e jelentős alkalomból) vásárol ennyi könyvet, akkor…

Az irdatlan nagy lökés a kultúrának.
Jelentősen javit a kiadók anyagi helyzetén, hogy továbbra is működőképesek legyenek.
A szerzők életkörülményein is változtat. Büszkébbek lesznek, gazdagabbak egy fillérrel sem.
A kiadók tulajdonosainak megtelik a zsebe, mehetnek külföldre nyaralni hosszú időre.
Megbillen a könyvelés tartozik-követel rovata. A kiadó tartozik a szerzőnek, a szerző pedig hiába követel. (lásd Ulpius-ház)
S nem utolsósorban könnyebb lesz kiüríteni a teret hétfő délután.

Mindennek nincs sok jelentősége. A lényeg az, hogy sok a bámészkodó, olyan emberek is bóklásznak az Ünnepi Könyvhét központi helyén, akik egyébként akkor sem állnának meg egy könyvesbolt kirakata előtt, ha abban díszkötésű kötetek sorakoznának vadiúj mobiltelefonok vagy divatos nyári ruhák között.

A könyvhét kulturális látványosság, főleg a belvárosban csatangoló külföldiek számára. Ilyenkor nagyon sajnálják, hogy nem tanultak meg magyarul. Ezt mi, magyarok is nagyon sajnáljuk, de mi annyi mindent sajnálunk, eggyel több vagy kevesebb már nem oszt, nem szoroz.

Mindettől függetlenül nagyon örülnék, ha – mint említettem – mindenki legalább hét könyvet vásárolna magának, szeretteinek, gyermekének, nagyszüleinek, ajándékba vagy tartozéknak a billegő asztal lába alá.

Tudom, a könyv drága mulatság, de vegyünk példát a magyar arisztokrácia léhább egyedeiről: egyszer élünk. És könyvhét is csak egyszer van egy évben.

Ezen kívül még egy ok a (legalább) hét könyv megvételére: nem kell mindet elolvasni, sőt egyet sem muszáj. Elég, ha odaajándékozzuk azt a hét könyvet egy könyvtárnak. A könyvtár bővül, a lelkünk tágul.

Mert mecénásnak lenni nagyszerű dolog.

Bányai Tamás 2015. június 7-én, vasárnap délután 4 órakor a Hungarovox Kiadó pavilonjánál dedikálta Isten éppen félrenézett című novelláskötetét.

Szóljon hozzá

WordPress spam blocked by CleanTalk.