Matula bácsi ifjúkora – pályázatértékelés

Matula bácsi ifjúkora – pályázatértékelés

A Regénytáron évtizedes hagyományuk van az irodalmi pályázatoknak. Nem egyszer hirdettünk már novellapályázatot, jegyzetpályázatot és multimédiás tartalmaknak is otthont adó, komplex művészeti pályázatot, de talán ez a mostani, Matula bácsis kísérletünk volt a legkomolyabb vállalkozás. Nem azért, mert a kéziratok soha nem tapasztalt özönétől kellett tartanunk, hanem mert a speciálisan kijelölt téma miatt csak a legelhivatottabb Tüskevár-rajongók jelentkezhettek rá. Ők pedig egyre kevesebben vannak. A Tüskevár és a Téli berek ma már nem tartozik a slágerolvasmányok közé, sőt, a mostani fiatalok nagy része már azt sem tudja, ki volt Matula bácsi.

Az érdeklődők körét tovább szűkítette az a körülmény, hogy nem tudtunk eléggé csábító jutalmat fölmutatni. A díjalapot a nevezési összegek – pályaművenként 1000 forintot kértünk – feléből hoztuk létre, így ez bizony soványka lett. Mentségünkre legyen mondva, hogy a Regénytárnak nincsenek hirdetői, akik elhalmoznák minden földi jóval, másfelől ezzel a módszerrel azt próbáltuk elérni, hogy a pályázók maguk is népszerűsítsék a kezdeményezésünket.

De mi is tudtuk, hogy ez csak vágyakozás, mert a téma összetettsége eleve kizárja azt, hogy valaki csak úgy, ad hoc, leüljön Matula bácsis sztorit írni. Így aztán valóságos csoda, hogy a határidő leteltéig tíz munka érkezett a postaládánkba. Alapos megfontolás után végül hét írást fogadtunk el és továbbítottunk a zsűrinek. Három pályamű azért hullott ki a rostán, mert olyan módon közelítette meg a témát, ami vállalhatatlan volt számunkra (az egyik írás szerzője például egyértelmű provokációs szándékkal álruhás csillagharcosként ábrázolta Matula bácsit, a másik Harry Potter történetekre hajazó öreg varázslóként, a harmadik pedig azt próbálta levezetni, hogy az öreg valójában nem is létezett, mert Tutajos és Bütyök drogos képzelgésnek lett az áldozata).

A keretben maradt hét írás mindegyike továbbgondolkodásra inspiráló, igényes munka, de közülük is kiemelkedik három. Részint azzal, hogy szerzőjük elképesztő mennyiségű energiát fektetett a művébe, részint mert föllelhető bennük az a tárgyi tudás, amely nélkül sem az adott korszak, sem a Matula jelenség nem értelmezhető.

A zsűri nagy élvezettel olvasta Garaboly jeligéjű pályázónk mintegy 80 oldalas kisregényét, amely realista alapossággal dolgozza föl a vizsgált időszakot. A szerző nemcsak a magyarságot érintő történelmi tényeket, hanem a berek valóságát illetően is széles körű ismeretanyaggal rendelkezik. Ebben az írásban rajzolódik ki a legalaposabb részletességgel a fiatal Matula alakja. Olyan embernek ismerjük meg, aki méltó előképe a Fekete István által megformált figurának. Pályázónk még a tájnyelvi beszédre is ügyelt, bár ez nem tett egyértelműen jót az írásával, mert elnehezítette a szöveget és elvonta a figyelmet a cselekménytől. Kis mértékben, de szintén zavaró az a tárgyi tévedés is, hogy Matula Gergőt mindvégig, következetesen Jánosnak nevezi.

Tutajos jeligét választó pályázónk munkájának különlegessége, hogy a tájékozódást megkönnyítendő bevezetője után irodalmi fordulattal átadja a szót István bácsinak, aki meglepő történettel szolgál az immár felnőtt, Matula ifjúkora iránt érdeklődő Tutajosnak. A tárgyi tudás itt is lenyűgöző, nemkülönben a hitelességi faktor, ami filmre kívánkozó ötlettel tárja fel az öreg nádi ember és a természet összekapcsolódásának valódi okát. Érdekes fordulat az is, ahogy a második világháború utolsó hónapjaiban István bácsi és Matula a berekben rejtőzködve átvészelik azt az időszakot, amikor országszerte dörögnek a fegyverek.

Szent Mihály kegyelme jeligéjű pályázónk nem próbál egy egész korszakot átfogni, ehelyett arra helyezi a hangsúlyt, ahogy a gyerek Matula megismeri és megszereti a vízi életet. Fontos eleme az írásnak a nagypapa által rejtegetett, öreg puska, amely egyfajta középpontként maga köré gyűjti a hol családi legendáriummá, hogy korrajzzá terebélyesedő történetet. Az a tény, hogy az írás végén minden jóra fordul, meseszerű keretbe foglalja az egész históriát, de a tárgyi tudás alapossága és a részletek finom mívű kidolgozása mindvégig olvasásra inspirál.

Vörös Juhar jeligéjű pályázónk novellát látott elő, amelyet Pondoray Béla tollába adott. Meleg hangú, kedves kis történet ez a gyermek Matuláról, pontosabban egy csintalan fiúcskáról, akit nevelési célzattal magához vesz a jómódú, természetkedvelő Ferencz gazda. Matula Gergő az ő irányításával válik azzá a mindenhez értő, joviális bölcselkedővé, akinek megismertük, ám az írás korlátozott terjedelme miatt ez inkább csak sejtés.

Fanni14 jeligéjű pályázónk csupán egy rövid gondolatfutammal örvendeztetett meg bennünket, ám ebből is átsüt az a mérhetetlen szeretet, amit a Tüskevár hősei iránt érez. Az egyflekkes epizód Matula bácsi kisgyerekkorát taglalja, tömör, ám így is kellemesen olvasmányos formában.

Nuncius fedőnevű pályázónk küldte a leginkább zavarba ejtő írást. Munkájának központi eleme egy első világháborús epizód, amikor Matula Gergely, az önkéntes katona orvul meggyilkolja azt a tisztet, aki nem sokkal korábban szánt szándékkal halálba küldte az édesapját. Matula tehát gyilkos, bárhogy is nézzük. Ezzel a teherrel kell visszailleszkednie a civil életbe, és ezzel kell elszámolnia önnön lelkiismerete előtt. A súlyos bűn és a komor történelmi díszlet háttere előtt a Tüskevárból ismert idill elvész és gyakorlatilag semmivé foszlik.

Mandarinréce szerzői megjelöléssel egy olyan novellát kaptunk, amelyben az ifjú Matula Gergely az első világháború sorozásos, bakancsropogásos időszakában lovagias ügybe bonyolódik, aminek folyományaként két választása lehet: vagy a börtön, vagy a katonaélet. Az utóbbi mellett dönt, és ez vezeti el az emberré válás útjára. A lírai futamú novella a Tüskevártól függetlenül is kellemes olvasmány.

Összegzésképpen tehát elmondhatjuk, hogy Matula bácsis pályázatunk nem várt sikerrel zárult. A reméltnél több írásmű beérkezése, valamint a témák változatossága, lélekkel áthatott, hozzáértő kidolgozása arra késztetett bennünket, hogy a beígért – és már meg is szellőztetett – három nívódíjazott jutalmát egyaránt 10 000-10 000 forintra kerekítsük.

És most következzen a díjazottak listája:

A legstílusosabb kidolgozásért nívódíjban részesül Garaboly jeligéjű pályázónk.

A leghihetőbb történet nívódíjban részesül Tutajos jeligéjű pályázónk.

A legeredetibb történet nívódíjban részesül Szent Mihály kegyelme jeligéjű pályázónk.

A nyerteseknek gratulálunk, megjegyezve, hogy mindenki, aki ezen a speciális pályázaton részt vett, és a zsűri által értékelt írást mondhat magáénak, eszmei győztesnek tekinthető. A nívódíjazottakat e-mailben is értesítjük, és ahogy megígértük: azon is dolgozunk, hogy a pályaművek e-kiadvány (és pdf) formájában letölthetővé váljanak eBoltunkban. De ez nem megy azonnal, úgyhogy ezen a téren még egy kis türelmet kérünk.

 

 

2 Megjegyzés ehhez a témához: "Matula bácsi ifjúkora – pályázatértékelés"

  1. regenytar
    regenytar   2016-03-02 at 11:21

    Igyekszünk mielőbb közzétenni a műveket. 🙂

  2. szeder   2016-03-01 at 19:41

    Gratulálok a nyerteseknek és várom a müveket. Mikor és hol lehet majd a dijazottakat elolvasni?