Milyen lesz a jövő focija?

Milyen lesz a jövő focija?

Kopernikusz keserveset tévedett: a Föld nem a Nap körül, hanem a foci körül keringőzik. Ezekben a napokban mindenki meccset elemez, eredményt mérlegel, esélyeket latolgat, és közben régi, porosodó foci-emlékekkel példálózik. Nem is árt felidézni, milyen volt a foci azokban a hősi időkben, amikor még csöcse volt a lasztinak, és a futballisták mind gentlemanek voltak. Nincs olyan drukker, akinek ne lennének saját anekdotái a rég- vagy közelmúltból, de arra senki sem vállalkozik, hogy megjósolja, milyen focinak nézünk elébe a távoli vagy a nem túl távoli jövőben.

Az már most is nyilvánvaló, hogy visszajött divatba a catenacciónak nevezett olasz találmány, amelyben a betonvédekezésen van a fő hangsúly. Úgy látszik, a kiscsapatok is megtanulták, hogyan kell optimálisan elosztani a védőket, hogy csatáronként kettő, vagy három jusson belőlük, amivel elérhető, hogy kapott gól nélkül lehozhassák a meccset. De ez nem a jövő, hanem a jelen. A jövőt megszimatolni és kinyomozni időkopók kellenének vagy legalább egy közepesen leamortizálódott időgép.

Tegyük fel, hogy nekünk van ilyenünk, és ha lúd, legyen kövér alapon nem a soron következő meccs lefújásáig megyünk vele előre, hanem, mondjuk, száz évig. Ott, ahová ezzel a módszerrel megérkezünk, már egészen más szelek fújnak: a külvilág egy ronda, sivatagos, élhetetlen puszta, de az üvegburák alá költöztetett, légkondicionált stadionokban semmi akadálya nincs a labdakergetésnek. Ugyanúgy, ahogy most is, 2×11 játékos kergeti a GPS helyzetmeghatározóval ellátott lasztit, ami ennek a csúcstechnikának köszönve fölöslegessé teszi mind a taccs-, mint a gólbírót. Mivel nagyon sokan csak azért járnak meccsre, hogy a bírót szidhassák, a vonal- és gólbírók helyett ebben a távoli korban meg fogják háromszorozni a pályán lévő ítészek számát. Ezek – ugyanúgy, ahogy a jelenkori kézilabdában vagy kosárlabdában – külön fogják figyelni a védekező és külön a támadó csapatot. Az egymásnak szándékosan ellentmondó ítéleteik jótékonyan befolyásolják majd a nézőtéri indulatok szinten tartását, mert maga a foci ebben a jövőbeli formájában eléggé érdektelen lesz.

Gyakorlatilag az történik, hogy a csapatok letáboroznak a saját kapujuk előtt, és azon igyekeznek, hogy testükkel minél inkább elfedjék a labda gólba juttatásának útját. A focisták emiatt átlagban kétszáz kilós hájpacnik lesznek, akik nemhogy a futást, de a kocogást is csak módjával fogják bírni. Így gyakorlatilag klasszikus támadásvezetés már nem is lesz, mert miután az akció, vagyis a labda gólba juttatásának próbája az egyik kapunál kudarcba fullad, a bíró golfautón átviszi a pöttyöst másik kapuhoz, ahol a csapatok fele fordított felállásban – aki eddig védekezett az támad – próbál eredményre jutni.

A mai szemmel nézve drasztikus változtatásokra a földön kívüli kolóniák révén kialakított Világűr Kupa miatt lesz szükség, mert ha a focit hagyományos módon, rohangálva végeznék, azok, akik erősebb gravitációjú égitestről mennének vendégszerepelni gyengébb gravitációjúra – például a Marsra – hatalmas előnyben lennének azokhoz képest, akiknek a saját bolygólyuk igényeihez mérten satnyábbak az izmaik. Ezzel a statikussá tett, javarészt a kapu nyílásának betöltésére irányuló foci megadja azt az egyenlőséget a játéknak, amelyre a szurkolók csillagközi szinten vágynak.

Emiatt lehet majd a mostani BL-hez hasonló Naprendszer Bajnokságot rendezni, amelyben a földi, holdbéli, marsbéli és titánbéli kolóniák ugyanolyan eséllyel indulhatnak, mint az aszteroida övben működő telepek kolóniái által alapított, és a bányák bevételéből jókora összegből gazdálkodó fiatal klubok.

Ha valaki csak a fejét csóválja erre, fogadja el tanácsként azt, amit Marty McFly mondott a döbbenettől mozdulatlanná dermedt közönségének, miután lenyomta azt a bizonyos Johnny B. Goode-szólót a Tengermélyi Varázs bálban: „Tudom, hogy még erre nem vagytok felkészülve, de majd később megszeretitek”.

Szóljon hozzá