Lovak nélkül

Lovak nélkül

Százötven éve indult az első kötöttpályás lóvasút Budapesten, a mai Kálvin tér és Újpest között. Ez akkoriban meglehetősen korszerű dolognak számított, s csak jó harminc évvel később szűnt meg, amikor a főváros utcáin megjelentek a villamosok.

Hatvanhat éve, 1960-ban tiltották ki végleg a pacikat Budapest belterületéről. Addig lovaskocsik bonyolították a szállítások jelentős részét. Azok hordták a tüzelőt a házakhoz, söröshordókat a kocsmákba, sőt a költözködők is azokat vették igénybe. Akkor még lócitromok díszítették a pesti utcák macskaköveit. Ugyanakkor mind több lett a teherautó, s a lovaskocsik már akadályozták a forgalmat, főleg amikor néhány ló megbokrosodott a tehergépjárművek közelében.

A pesti nép hamar megszokta a lovak hiányát, aki mégis érzett némi nosztalgiát, azt szeretettel várta galopp vagy az ügetőpálya. Legfeljebb az erszényük bánta.
De miért is jutott eszembe mindez?

Két napra, valami oknál fogva, leállt nálunk az internetszolgáltatás. Nem vagyok netfüggő, ennek ellenére hiányzott. Akaratlanul is felidéztem egy floridai hurrikánt, amit egykor át- és túléltünk. Napokig nem volt áram, így aztán nem működött az internet, a televízió, nem volt villanyvilágítás. Természetesen üzletek sem voltak nyitva, azokat megközelíteni amúgy sem lehetett volna az utakra kidőlt fák, leszakadt villanyvezetékek miatt. A ház lakói előbb még csak tébláboltak értetlenül és céltalanul a kertben, aztán rájöttek, hogy el kell fogyasztani a hűtőszekrények tartalmát még mielőtt megromlik a tárolt élelmiszer. Szerencsénkre, mire kiürült az összes hűtőszekrény, helyreállt a rend, újranyitottak az üzletek, senkinek nem kellett éheznie.

Ferenc pápa szerint már kitört a harmadik világháború, ide hozzánk hál’istennek még a szele se ért el. Ettől még nem lehetünk maradéktalanul optimisták, hiszen a második világháború is csak jóval kitörése után érte el hazánk fővárosát. Akkor viszont alaposan itt hagyta nyomát, kemény pusztítást végzett.

1945 telén, az ostrom alatt, ha recsegve-ropogva is, de szólt a rádió, akadozva ugyan, de néhány helyen volt áramszolgáltatás, csak az élelmiszer fogyott el. Boltokból és háztartásokból egyaránt. S mivel akkor még az ágyúkat is lovakkal vontatták, orosz kozákok is lóháton portyáztak a városban, paripák és gebék egyaránt estek az ostrom áldozatául. Az utcákat ellepték a döglött lovak tetemei. S így lett a romos pesti (és budai) utcákból szabadtéri lómészárszék. Az ingyen lóhús, amiért még igen gyakran sorba is kellett állni, az éhhaláltól mentette meg emberek százait.

Ha majd ide is elér az állítólag már megkezdődött harmadik világháború, akkor nem lesz internet, nem lesz mobiltelefon vagy tévéadás. És mivel Budapesten már elvétve akadnak lovak, lóhúsból is komoly hiány lesz.

Mit fogunk akkor enni?

Szóljon hozzá

WordPress spam blocked by CleanTalk.