Fájdalom

Fájdalom

Péntek

 

Szereted C. combja bőrét is, a bőre selyem, szeretsz járni a lakásába, a … kerületben lakik, mellékutcában, mész át a zebrán, felfutsz az emelkedő utcán, fák alatt zihálsz, C. nevet rád, bugyi van rajta, aztán vele-rajta-benne vagy. Menjünk moziba, kérdezed utána, C. telefonál, hozat pizzát, tiramisut, késő este mész haza. A metróban nézed a párokat, ölelik egymást, öregember alszik az ülésen, kutya az aluljáróban, részegek a mozgólépcsőn. Másnap reggel hívod telefonon, C. mondja, nehéz napja lesz, sikkasztás, bíróval kell vitatkoznia… Betege vagy ennek a nőnek, öregedő beteg, ritkuló hajjal, aki a betegséggel örökké akar élni, látlak ma, kérdezed rekedten.

Aztán a péntek este jön, belváros, étterem, vállalati vacsora, C. ügyvédi irodája ünnepel, megnyertek egy pert. A tulajdonos szónokol, pincérek surrannak, C. veled szemben, kollegája mellett ül, szól a zene, ők nevetnek, lehajolsz, a szalvétát veszed fel, és látod: a férfi keze C. combján. C. combjai tárva, várja a férfit, annak a keze a bugyija felé…

Lassan, úgy, ahogyan te. Úgy és ott érinti. Ahogyan te. Nem borítod fel az asztalt, veszed a kést, a villát, eszel tovább, C. bort iszik, a férfi vizet, egyszerre teszik le a poharat, C. fészkelődik, a férfi eljutott oda, ahol jó. A bugyiban. Ülsz, vágod a húst, a krumplit, pirinyóra a sárgarépát, mosolyogsz. A férfi fiatalabb nálad, bal kezével szerelmedet érinti, jobbal a villát tartja, igen, te szemben fáradtan, öregen, nem szólsz, nem teszel semmit, csak eszel tovább.

Később elváltok, haza akarok menni, fáradt vagyok, mondod a sötét utcán, C. mosolyog, nem adsz csókot sem, a férfi bent marad, érzed, vár a vastag fal mögött, elváltok, lemész a folyóhoz. Az éjszakában uszály vergődik az árral szemben, a túlsó parton sárga fények, a part nyálkás ködben. Ülsz, sosem voltál féltékeny, senkit nem zártál be, bíró sem lettél, sem ügyész, vállalati jogász vagy. Aktakurogató-leveleket fogalmazó senki. Irodával a folyosó végén.

Otthon a konyhában ég a fény, a konyhában a magányosok hagyják égve, és náluk szól a rádió, mondja mindig apád. Ülsz összefagyottan; úgy képzelted, apád meghal, eltemeted, a lakást kifestik, bútort veszel, C. veled él, vasárnap beszélgettek az ágyban. Mi hiányzik a világból? A szépség, mondja egy férfi, szól a tévé, már hajnal van. A bérházban csönd van; C. bugyijára gondolsz, jönnek a hajnali hírek, apád felköhög, krákog. És ekkor érzed: megaláztak. Állsz, üvöltöd, rohadj meg, te kurva! A hátsó szobából apád kiabál ki, mi a baj? Felrúgod a széket, apád csoszog feléd, kidobott a nőd, mered rád, fiatal volt, független. Hallgattok. Apád folytatja, ő tudta előre, te soha semmit sem viszel végig. Gyenge vagy, mindig a biztosra mész. Minek? Úgyis összedől minden. Hallgattok. Hozzál fagyit, morog apád, azt feleled, holnapután lesz a születésnapod, ötvenéves leszel, eleged van. Eleged! Apád erre azt mondja, itt élsz a nyakán évek óta, ő meg a segítséged nélkül kijött a szobájából. Így kell ezt csinálni, legyint rád. Hallgatsz, a hang mondja benned, hogy: Apa, ki hozná neked a rétest, a fagyit? Ki hozná fel a számlát? És reggel megírod C.-nek, hogy mit láttál az asztal alatt, szégyellje magát. És hogy ez nagyon fáj neked, de ezt törlöd.

 

Szombat és vasárnap

 

Abban a szobában alszol, amiben a szüleid életükön át, az ágy ugyanaz, a szőnyeg is, a szekrény, igen, ebben szobában csináltak téged, amiben meghalt anyád. Rákban. Három Hónapig hörgött ebben az ágyban, egy hete tettél be ide asztalt. Többet nem adtál hozzá a szobához. Apád zörög, köhög hátul. Két hete hátravitted gyerekszobádba, a volt szobádba, itt jobb neked, mondtad. Szombat lett, délelőtt, csak fekszel a szülői ágyban, kint fúj a szél, apád zörög, keres valamit, gyűlölöd, felkelsz, felöltözöl, hozol fagyit a sarki boltból. Amikor visszaérsz C. ül a nappaliban, apád a fotelben, ők elhallgatnak, C. emeli karját, ne ölelj meg, intesz, apád köhög, bocsánatot kér, ne játszd meg magad, de csak rázod a fejed, C. szeme elborul, megy. Este lesz, kint sötét, a szél alábbhagy, apád nézi a tévét, szörcsögi a fagyit, legközelebb vaníliást hozzál, ülsz a konyhában, C.-re gondolsz, a hasára, arra, ha öreg leszel, nem lesz senkid, csak egy nővér bámul majd az arcodba, öltözöl, indulsz, leintesz taxi, híd, jön a sötét folyó, az a kis utca, kiszállsz, C. ablaka világos. Meg kell bocsátani, ölelni, csókolni, tabula rasa legyen, suttogod majd a nyakába, felrohansz, állsz az ajtaja előtt, bentről zene szivárog, idősebb asszony jön, a lakásban nevetnek, C. és egy… az a férfi nevet, C. parfümjét érezni, az asszony megáll, fogja a karodat, uram, súgja, ilyen világ ez.

Apád igazgató volt. Iskolát vezetett, kiabált a tanárokkal, a diákokkal, a szülőkkel, felrúgta a vizes vödröt, ha nem volt tiszta a folyosó, apádtól féltek, te is féltél, apád ütött téged, este az előszobában megsuhintott, anyádat is, ha visszaszólt, de most már harmincvalahány évvel később van, hétfő éjjel, apád ül veled szemben fürdőköpenyben, vaksin mered rád a konyhában, mit teszel most? Kérdezi. Mondod, vége a kapcsolatnak. Apád néz, nem születtél volna meg, ha feladom. Volt egy férfi, udvarolt anyádnak! Nézed apád véres szemét, árvult fülét, a körme alatt kosz van, le kell vágni, és mondanád még, hagyjon békén, menjen innen, be a szobába, de nem szólsz. Most nem. Amíg él az ember, csak remél, mondja apád, nevetsz, ez közhely, gondolod, de csak remél, nem tesz semmit, folytatja apád, nyög, feláll. És úgy gondolja, folytatja, él még egy évet, a halála lesz a születésnapi ajándéka, majd megsimítja a fejedet, ahogyan gyerekkorodban soha nem tette, csoszog aludni, te maradsz a konyhaszéken, a hidegben, a magányfény alatt a pálinkával. És sírni kezdesz.

 

Hétfő

 

Aztán? Másnap, hétfőn reggel, ötvenéves lettél, egyetlen gratuláló email sem érkezett, apád sem szólt, igen, reggel van, magas házak között az utcán állsz, szemben az ügyvédi irodával. Várod, hogy jöjjön a férfi. Ő jön öltönyben, kasmír-siker-kabátban, sállal a nyakában telefonál, átfutsz az úttesten, ő megtorpan, te mondod: Szarházi. Ő szorítja a telefont, Mi van? Beleütsz az arcába. Erősen, pontosan, reccsen a porc, összegörnyed, vinnyog, vérzik az orra, a sálával törli. Üvöltöd, a nőmet fogdostad. A férfi is üvölt, ezt megkeserülöd, fáj az öklöd, remegsz, belerúgsz, elfutsz. Egy órával később C. telefonál. Mi volt ez az egész? Ebből baj lesz… Nevetsz, belenyúlt a bugyidba. C. suttogja, hogy meg fognak verni. És ekkor azt mondod, magad sem érted, honnan jön az ötlet, kihívod azt a nyikhajt párbajra. Pisztollyal akarsz lőni. Úriemberek között. Mindent meg kell tanulni, az erkölcsöt is. C. sóhajt, érzed, tetszik neki, tetszel neki, pénteken, mondod, hajnalban, öt órakor a …. téren várjon! C. nem mondja, hogy ez illegális, hogy szétlőhetik a fejedet, azt sem mondja, hogy ez disznóság, ahogyan mondani szokta, ha egy adócsaló megmentéséről mesél. C. csak annyit mond, wow, el sem köszön, bontja a vonalat.

Telefonálsz, D. régi társad az utcából, a gimnáziumból, az egyetemről, ügyvéd ő is, segítened kell, mondod, D. nevet. Kocsiba ülsz. Lakótelep, élelmiszerbolt mellett iroda, kávészag, reklámtollak az asztalon; D. ügyvédi irodája. Mondod, hogy két pisztoly kell. Elmeséled, hogy lehajoltál a szalvétáért. ás láttad, hogy fogta a punciját. Az erkölcs a legegyenesebb utat választja, nevet D., ad egy címet, város széle, kertes házak, kőkerítés, csöngetsz. Nő enged be, hátra mentek, félhomály, két férfi ül, tudni akarják, miért kell két pisztoly, párbajhoz, feleled, egy senkiházi a nőmet…, az egyik férfi eléd tesz két pisztolyt, fizetsz, az utcán, a ház előtt vár D., nevetsz, legyél a segédem, majd megöleled. És esni kezd a fehérszürke felhőkből.

Kész vagyok, mondja az apád, jöhetsz. Kinyitod az ajtót, apád a vécén ül, felhúzod, a nadrágot is, ma rossz, mondja az apád, nincs erőm. Mosd meg a kezedet, sziszeged, apád homlokával a falnak támaszkodik, mossa az ujjait, kicsi a szappan, morogja, szállodai, ti hoztátok ezeket anyával, nem emlékszel? Olasz szappan, nevetsz, apád sóhajt, igen, a tenger. Többet nem látom. Erre azt mondod, te csak egyszer láttad. Mert…, egy pillanatra elakadsz, mert anyával mindig kettesben utaztatok el. Igaz? Apád hallgat. Most meghalhatna, gondolod. Esne össze! Állna meg a szíve. Apád néz, mondja, hogy tudja, mit gondolsz. De te gyáva vagy kimondani, igaz? Az is a gyávaságod eredménye, hogy lett ez a párbaj. Mert te mindig tűrsz. Te erre nem mondasz semmit. Csak tartod apád testét. Apád azt kérdezi, van-e még fagylalt, azt hazudod, elfogyott, de van alma.

C. úri lány, persze, és te is úri fiú voltál régen. Csak te elmúltál-kiestél a selymes állapotból. Az egyetem után minisztériumban ültél, este piálás, nősülsz, elválsz, ebbe a német üzembe kerülsz. Vállalatai jogász vagy, van irodád, asztalod, az ablak hátra, a raktárra néz. A cég autóalkatrészeket gyárt. A tulajdonos jön Düsseldorfból, téged magához rendel, tolmácslányka szipog, fordít, mondod, Herr, alles in Ordnung, a német telefonál, leszar téged, int, mehetsz. A folyosón érzed, hogy rossz a zakód, az inged, a cipődet kellene fényesíteni, hogy nem vagy úri fiú, de C.-ben szereted, hogy vontatottan beszél, hogy folyóra néző irodában ül, telefonál, és azt mondja, kell neked egy új zakó, este veszünk egyet, mosolyog rád. Szerencsém van, és nézed, ahogyan C. áll az ablaknál, telefonál tovább.

C. tényleg telefonál, kérdezed, mit akar, ülsz az irodádban, hintázol a székkel, lent targoncások nevetnek a napsütésben. Szeretsz? C. sóhajt, menj haza, mondja, siess, bontja a vonalat. Telefonálsz, apád nem veszi fel. Rohansz. Ki-le-át-be-fel. A városon át. Apád a konyhában, a padlón ül. Ferdén. Mindenhol cserepek. Apád keze véres, ráléptek, mutatja, a balra, de tudok fogni, nem kell etetned. Hallgatsz. Ketten voltak, téged kerestek, képzeld, az egyiket megismertem, az iskolámba járt, mondtam neki, ennyire futotta, megütött. Hallgatsz. Aztán elmentek. Van benned elég erő, kérdezi apád, hogy párbajozz? Felhúzod apádat, arra gondolsz, könnyű lett a teste. Hívod a rendőrséget, mondod, apád legyint, csak ez egy világ van, néz rád, nem értem, mondod, apád megint legyint, csoszog volt gyerekszobád felé.

 

Kedd

 

Reggel D.-hez, az irodájába indulsz, helyet kell keresni a párbajhoz, ki kell próbálni a pisztolyt, mondod, kocsiba ültök, ki a városból, a folyó mentén házak, telkek, ugató kutyák, gazos rétek, raktárépületek, erdőszélen álltok meg, a magasban varjak keringenek. D. megtölti a pisztolyt, tessék, lőj! Mire lőjek, kérdezed, D. azt mondja, itt fogsz megdögleni, ha félsz. Nem félek, hazudod. Akkor lőj már! A pisztoly nehéz, D. rálő az egyik fára, az a szarházi belenyúlt a nőd bugyijába, az ujját beledugta a puncijába. Csak a gyávák felejtenek, üvölt D., lő varjakra, röhög. A varjú okos madár, mondod, ekkor szólal meg a telefonod, egy férfi beszél, nem volt elég a tegnapi figyelmeztetés, kérdezi, te azt mondod, nem…, meghúzod a ravaszt, a földbe eresztesz egy golyót, a hang röhög a telefonban, sikerült elsütni végre? Te megérted, a távolban, az országút szélén autó áll, ott-ott, kiabálod, onnan figyelnek minket, D. emeli a pisztolyt, lő a kocsi felé, a terepjáró indul, eltűnik, mi volt ez, üvöltöd, D. mondja, hogy ezek ütötték apádat! Csak állsz, de most rólam van szó, mondod végül, nem érted? Rólam! D. azt mondja, persze, rólad lesz szó, neki meg kevesebbet kellene innia, tudja a bánat, és bevesz egy tablettát. Jobb lesz tőle a kedvem, mosolyog rád.

Bemész apád szobájába, ő fekszik az ágyban, hívd az orvost, néz fel. Semmi bajod, feleled, nem hívom. Fürödni akarok, mondja apád hangosan. Kisegíted a fürdőszobába. A hokedlit a kádba teszed, levetkőzteted, a vékony testét beemeled a kádba. Hideg a víz, mondja az apád, csavargatsz a csapon, át kell nyúlnod apád nemi szerve előtt. Apád ül, mutatja, hová irányítsd a vízsugarat, varjakat láttam az ablakból, jönnek be a városba, morogja, hideg lesz. A hátára irányítod a vizet. A nyakára. A hajára kicsit. Apád hallgat, engeded a vizet a hátára, a hasára, szappanozod a nyakát, a hónalját. Apád görnyed, megint hideg a víz, mondja, elzárod, törölni kezded, hogy van a kezed, kérdezed végül, fáj még? Apád felnéz, nem kell törődni vele, egy pisztolyt meg tudna tartani. Csörög a telefon, felveszed, nem szól bele senki, és este lesz.

 

Szerda

 

Éjfél után telefonra ébredsz. Halló, édesem, mondja C., a háttérben zene szól, röhögés, káromkodás (férfihang), C. mondja, hogy otthon van, a nyelve akadozik. Ittál, kérdezed. Az a férfi szól a telefonba, aki fogdosta C.-t, a férfi, a neveden szólít, kérdezed, mit akar. Mit akarsz, te szemét? A férfi mondja, a világ tele van gyávákkal! A férfi és C. nevetnek, hallgatsz, csönd lesz, ők várnak, szinte látod őket: C. bugyiban, a férfi meztelenül, az asztalon pia, koksz, ülnek fáradtan a szex után, és ekkor azt mondod, beteg ez a világ, de pénteken találkoztok, és tisztább lesz egy kicsit, az erdő mellett, gyere, te seggfej, és bontod a vonalat.

Az udvar fekete, üres. Az asztalod is. Tizenegy óra múlt, ülsz az irodádban. Nem akarsz aktát toszogatni, jogtárat lapozni; két nap múlva lőnek rád. Eltalálja majd az arcodat? A szemedet? És te a tüdejét? A folyosón nevetnek, a főnök titkárnője nyit be, itt a NÉMET főnök, hadarja, téged meg keresnek, jött valaki hozzád. Aztán szalad. Kinézel, D. áll a folyosón, intesz, D. bebújik az irodádba, képeket tesz az asztalra, így kell párbajozni, fehér ing… Vannak segédek, ja, a faszi pénzt akar adni, hogy mellé lőj. Nem érted, D. röhög, mindenki a párbajról beszél, fogadnak rátok. A nyikhaj nem tud visszalépni, telefonált, hogy lőj mellé, ő is belelő a bokorba. Hallgatsz. D. vigyorog, bámulsz ki az ablakon. Az ég szürke, köd áll a fák között, mit mondjak neki, néz D., párbaj lesz, találat nem, a becsület megmarad? Ekkor nyit be a német főnök, guten Tag, Herr…, beszélni akar veled, nézi a képet az asztalon, was ist das, D. hadarja, Duell, nő, Frau miatt, mutat rád, te fogsz lőni, a német figyel, bólint, most ő mutatja az arcát, itt seb arcon, Student volt, karddal, meine Frau, inkább lenni halott, nem szégyenben élni, nein, nem bocsátani téged el. És ölel át. Téged.

Rendezted a dolgaidat, kérdezi este apád. Hallgatsz, nincs kedved beismerni, hogy nem, eszedbe sem jutott, inkább elmeséled, az a férfi egyességet kínál. Apa, mellé kell lőni, show lesz az egész, apád ül, a haja csapzott, a teste büdös. Fiam, mered rád, menj oda, lődd le, verd szét a pofáját, miért vagy ilyen gyáva, mindig a biztosra mész, rázza a fejét, teát kér, teszel bele cukrot, bemész a szobába, leülsz az ágyra, nézed azt a széket a fal mellett, amire anyád tette este a ruháit. És arra gondolsz, apád eddig soha nem mondta: fiam.

 

Csütörtök

 

Éjjel fényképeket néztél. Kisgyerek vagy, fogod anyád kezét, reggel apád ajtaja elé állsz, mondod, jó reggelt, van reggeli. De nem jön, hagyd békén, menj el, mondja bentről. Kinyitod az ajtót, a szobában jeges hideg van, az ablak nyitva. Apád hanyatt az ágyon, a felsőteste meztelen. Mondod, meg fog fázni. Apád felnevet, nem értesz semmit, morogja, az ablakot becsukod, apádat betakarod. Hiányzik anya, kérdezed, apád zihál, nem a te dolgod, ekkor üvöltesz, hogy szeretted az anyádat, csak az apád, igen-igen, te-te nem engedted, le-föl járkálsz, apád hallgat. Most akkor végigmondom, hajolsz fölé, mindig anyára szóltál, ha megölelt, igaz?

Apád hallgat.

És miért mentetek nélkülem nyaralni?

Apád hallgat.

Kimész a konyhába, felrúgod a széket, visszamész a sötét szobába. Vársz.

Apád végül azt mondja, embert ölni nem könnyű, utána álmodik róla az ember, ezt te nem is tudod, hallgatsz, most ez valami vicc, kérdezed végül. Hiszen mellé fogsz lőni, senki sem akar börtönbe kerülni. Apád azt mondja, nem rólad beszélt, magáról. Akkor itt az ideje.

Félórával később zuhanyozol. Forró víz, istenem, apád megölt egy embert. Kocsiban ültek, összevesztek, az a férfi vezetett, veszekedtek, apád kiabált, lökte, megütötte, szembe jött egy kisbusz.

Igen, az a férfi szerette anyádat, anyád lefeküdt vele, el akart hagyni miatta, apád sokáig azt hitte, te attól a férfitől vagy. Hogy ő az apád! Igen, apád vérvételt, bizonyosságot akart, de anyád nem engedte. Állsz a kádban, a víz éget, nyögsz, a kisbusz széttörte az autót, az a férfi két napig haldoklott a kórházban. Aztán meghalt. És anyád megszült téged. Kimászol a kádból, leszeded anyád régi krémjeit a polcról, kiszeded a gyógyszereit a szekrénykéből. Közben beszélsz magadban anyáddal, hogy értse meg, te így nem tudsz élni.

D. a parkolóban az összetört autója mellett áll. Szétverték, mutatja, ütötték a kocsit, röhögtek, senki sem segített! Csak bámultatok, rohadékok, üvölti D. a házaknak, az ablakoknak, bevesz egy tablettát, zavarodott a szeme, intesz, kocsiba ülsz, gázt adsz, dudálsz át a városon, át a hídon, fel a hegynek, majdnem gyereket gázolsz, mész abba az utcába, fent ég a villany, felrohansz a lépcsőn, ütöd az ajtót, C. kinyitja, bemész. Az ismerős szagba, lakásba. A konyhában férfi ül. Ingben, nadrágban, zokni nélkül. Leülsz, nézed a férfit, a férfi veled egykorú lehet, haja hosszú, őszes, ujjain gyűrűk, régi hippi, gondolod, miért verték szét a barátom autóját, kérdezed, C. nevet, nem érti, aztán… D. sok embernek tartozik. D. bűnöző. Mondja. C. kávét tesz elétek. A férfi felveszi a csészét, rágyújt, itt nem szabad dohányozni, fakad ki belőled. A férfi fújja a füstöt, az apja vagyok, mondja, nekem mindent szabad. Holnap lőni fog a lányom miatt? C. áll az ajtóban, te ekkor azt mondod, hogy megaláztak.

C. kiabál, az apádat meg verték. Miatta vagy a szerelem miatt párbajozol? A férfi szívja a cigarettát, azt akartam, hogy a lányom orvos legyen, afrikai gyereken segítsen. C. felnevet, de a mocskos jogász pénzt elfogadod, igaz? Hallgatsz, vársz. Uram, nem érdemes, áll fel a férfi, te mondod, hogy az erkölcsnek semmi köze ahhoz, hogy érdemes-e. A férfi nyújtja a kezét, uram, peace, és ekkor C. olyan szomorú szemmel néz rád, mint soha.

Éhes vagy, kérdezed, hoztál pudingot, csokit, a keserű feketét vettem. Apád ül a széken, kint sötétedik, ma kétszer is volt vécén, morog, az állaga rrremek. Mint a formás uborka, olyan volt mindkettő. Bólintasz, az emésztés fontos, motyogod, apád eszi pudingot, mondja, hogy, fázik, korán akar lefeküdni, feláll, nyög, megölel, a teste forró, rendes fiú vagy te, suttogja, ne segíts, magam is tudok menni. Csoszog a szobába, lassan bezárja az ajtót, jó éjszakát, kiabálod utána, de nem jön válasz.

 

Péntek

 

A csöndre ébredsz. Fekszel az ágyban volt anyád volt oldalán. Hallgatózol, sötét van, csönd. Felkelsz, a folyosó hosszú, hideg, benyitsz a volt szobádba. A nagy-nagy csöndbe, mozdulatlanságba. Állsz, vársz, hátha? A csönd erős, kitartó. Nézel, aztán apád arcára húzod a takarót, visszamész a szobádba, négy órád van még az erdőig, kimész a konyhába, bekapcsolod a rádiót. Zene szól, operett, vonósok, színpadi hahota, apád állította be a rádióadót valamikor, anyád szerette az ilyen zenét, mosolygott, és mielőtt elindulsz, bemész a halotthoz, apa, mondod, megyek. Félek. A halott ezt feleli, ne félj, soha ne félj.

Világosodik, az utca kihalt, hideg van, a felhők között repülők. Kocsiba ülsz, kihajtasz a városból, megérkezel az erdőhöz. Mindenhol autók, emberek, kiszállsz, tapsolnak, éljeneznek, veregetik a válladat. D. szalad, mutatja az utat, sokan jöttek, fogadnak rátok, mész a tömegben, tisztás, szemben áll az a férfi, odébb C., a tömeg elhalkul. D. magyarázza a szabályokat, a becsületről van szó! Hozzák a pisztolyt, D. int, a férfi lő, ütést érzel a combodon, dől a vér, arccal esel a fűbe. Tapsolnak. D. szalad hozzád, maradj a földön, zihál rád, kapsz pénzt, a faszi fizet. C. üzeni, hogy szeret. Melegség folyik a combodon, felülsz, fogod a pisztolyt, a férfi vár. A távolban szirénázás, jönnek a rendőrök, üvölti valaki. Az emberek futnak, kocsik indulnak, elönt a fájdalom, felállsz mégis, az erdő széle kihalt, az a férfi lassan megy a kocsija felé, C. néz rád. Egyetlen golyód van, hogy minden rendbe jöjjön. Ha lelövöd a férfit, börtönbe kerülsz. Ha lelövöd C.-t, a nőt börtönbe kerülsz. De akkor nem vagy apád fia, jut eszedbe, ha magadat lövöd le, senki leszel. C. jön feléd, és ekkor az erdőből farkas ugrik ki, borzas, koszos állat, megzavarhatták az erdőben. Az állat hörög, vicsorog, C. felé rohan, ő sikít, elesik, te pedig? Mi legyen? Nem, fogod a pisztolyt, üvöltesz, az állat rohan neked, jön az ördög, jut eszedbe, feltámad a szél, lősz, találsz, vér, az állat bukik, elájulsz.

 

Később

 

Három héttel később a tengerparton ülsz. Szicíliában. Homokos, szemetes parton. Késő délután van, a tenger felől fúj a szél. A német főnök szabadságra küldött, Herr, menjen el a tengerhez, mondta, pihenjen, és te vetted a botodat, repülőre ültél, most itt vagy. A melegben, a tengernél. Mögötted a városka. Tér, templom, hajó jön a tenger felől, a mólón fagylaltárus. Felállsz, veszed a botodat, a golyó csontot nem törte el, a seb gyógyul. Igen, veszed a botot, imbolyogsz, a Hotel Librettoban este héttől zene recseg, pasta, vino rosso. Kövér, osztrák nők, tánc. Szól a telefonod, C. hív, ma harmadszor keres, majd… felveszlek, mondod a telefonnak, a világ összes ideje az enyém, felkapaszkodsz a kőlépcsőn. Fent megállsz, visszanézel a szürke tengerre.

És éjjel álmodban: Éhes vagyok, mondja apád. Már ettél, sziszeged, nem kapsz többet. Apád mondja, pudingra vágyik. Honnan vegyél éjjel pudingot, kérdezed. A sarki bolt nyitva van, a benzinkút is non-stop, mondja apád. Ott csak bor, kávé van, kiabálod, aludj már, apád mondja, vécére kell mennie, indul a fal mentén, te pedig csak mondod, hogy apa, éjjel van, éjjel, de apád csak megy-megy a fal mentén.

2 Megjegyzés ehhez a témához: "Fájdalom"

  1. Z. Korn   2016-11-29 at 11:24

    Jó. Hívlak.

    Válasz
  2. Lóri   2016-09-12 at 16:12

    István, erős nagyon!

    Válasz

Szóljon hozzá

WordPress spam blocked by CleanTalk.