Egy nulla Oslóban. A javamra.

Egy nulla Oslóban. A javamra.

Elárulom annak, aki nem tudja: Osló Norvégia fővárosa. Harmadik Harald király alapította 1049-ben. Ebből is látszik, hogy régi város, egyáltalán nincs még oszlóban. Viszont drága. Persze, ha úgy vesszük, hogy semmi sem drága, csak sok a szegény ember, akkor sokaknak még olcsó is. A norvégok nem panaszkodnak, amiből következik, hogy ők egy gazdag nép. A város elég sokszor esett tűzvész áldozatául, ezért IV. Keresztély király az öböl túloldalán építette újjá. Ez az új városrész sem feltétlenül tűzbiztos, de a tűzesetek száma jelentősen csökkent azóta. Erre én is vigyáztam, egyetlen csikket sem szórtam el az utcán.

Yachtkikötő Oslóban
Yachtkikötő Oslóban

Norvégia nem tagja az Európai Uniónak, de kereskedelmi egyezményt kötött vele 2004-ben. Az eurót mégsem vezették be, az északi országokhoz hasonlóan ragaszkodnak a koronájukhoz, ahogy mi is az Országházban őrzött nemzeti jelképünkhöz. A különbség csak annyi, hogy Szent István koronáját néhány testőr őrzi, a norvég koronának meg száz öre van.

Bevallom, sohasem kívánkoztam Oslóba, ám egy percig sem bántam meg, hogy eljutottam oda. Elnyerte tetszésemet sok parkjával, hatalmas zöldfelületével, tavaival. A sörükkel elégedetlen voltam, de mivel csak egy napot töltöttem ott, nem sok idő jutott norvég sörök mellett tivornyázni. Annak örültem, hogy jó időt fogtunk ki, sütött a nap és kellemes meleg volt. Nyilván nem az én tiszteletemre, de egy ilyen északi városnál még úgy is felfoghatom. Ugyanakkor sajnálom, hogy a városba gyakran betévedő jávorszarvasok egyikével sem sikerült találkoznom, pedig régi vágyam egy norvég jávorszarvassal randevúzni. Talán legközelebb.

A Frogner Part vigelan szobrainak egy részével
A Frogner Part Vigeland szobrainak egy részével

Osló tömegközlekedése modern és kiváló, én mégis az ottani Hop-on Hop-off buszjáratot vettem igénybe a város megtekintéséhez. Széles kiterjedésű településről lévén szó, nem szerettem volna eltévedni, s ezáltal gyarapítani a bevádorlók számát, akikből így is vannak jócskán. Ezek a bevándorlók (többségük pakisztáni és szomáliai) – rövidke tapasztalatom szerint – megférnek a helyi lakosokkal, s ebből ítélve úgy gondolom, én is kijöttem volna velük, ha ott maradok.

Most írhatnék a nevezetességekről, mint a Nemzeti Színház, a Norvég Operaház, a Norvég Néprajzi Múzeum,  a Norvég Tengerészeti Múzeum és a többi, de nem teszem, mert ezeket én is csak kívülről láttam. Akit ez érdekel, keresgéljen az interneten vagy menjen Osloba hosszabb időre. Nekem ez nem adatott meg, bár a Kon-Tiki Múzeumben szívesen megnéztem volna Thor Heyerdahl kiállított csendes-óceáni dokumentumait, bár gyanítom, hogy azok láttán elment volna a kedvem a tengeri utazásoktól.

Megtekintettem ugyanakkor a Frogner Parkot, amely méreteivel és szinte beláthatatlan zöldfelületével is lenyűgöző. Gustav Vigeland alkotásai révén pedig a világ legnagyobb olyan szoborparkja, amelyet egyetlen művész szobrai ékesítenek. A szobrok némelyike tetszett, némelyike nem. A norvégok mégis büszkék rájuk. Én is az lennék, ha tudnék szobrokat faragni.

Amit valóban sajnálok, hogy egyetlen fjordot sem láttam, noha a város az ún. Oslo-fjord végénél fekszik, csakhogy a hajónk korahajnalban érkezett a kikötőbe és késő este távozott onnan, így aztán a fjordok sötétbe burkolóztak előlem. Igaz, egyet láttam a belvárosban, de az egy elég lerobbant Fjord Mustang volt. Még szerencse, hogy én kevéssel is beérem.

akershus_erod
Az Akershus erőd a hajóról.

Sötétben vettem tehát búcsút az Akershus erődtől, amelyet elsőként láttam meg Oslóból, s amelyet békésen hagytam el, mert nem állt szándékomban egyetlen fényképezőgéppel felfegyverezve bevenni vagy elfoglalni.

Amúgy is Oslóban adják át a Nobel Békedíjat, ezért már csak tiszteletből sem lehettek ártalmas szándékaim. Végezetül még csak annyit, amit egy megfigyelő mondott betörőtársainak: tiszta a levegő. Ez Oslóról is elmondható.

 

Szóljon hozzá

WordPress spam blocked by CleanTalk.