Ha esik, akkor ez Belgium

Ha esik, akkor ez Belgium
A hajónk Zeebruggében kötött ki, ebben az egykori kis halászfaluban, amely ma már modern és nagyforgalmú kikötő. Többek között arról nevezetes, hogy az első világháborúban a németek itt építették egyik legnagyobb tengeralattjáró kikötőjüket. Nevének jelentése Brugge a tengeren, helyesebben talán: Brugge a tenger mellett, merthogy maga az igazi Brugge távolabb esik a partoktól.

Én természetesen Brugge-re voltam kíváncsi, miután oly sok szépet hallottam róla. A kikötőből busz vitt Blankenberge-be, ahonnan vonattal folytattuk felfedező utunkat. Erről a kisvárosról most nem nyilatkozom, mert számomra nem bír jelentőséggel. Más volna a helyzet, ha ott laknék, hiszen saját lakóhelyét mindenki jelentősnek hiszi, én azonban nem ott telepedtem le.

Szóval Brugge, észak Velencéje, Európa egyik legszebb városa, amelyből a vártnál jóval kevesebbet láttam (szinte semmit), mert alig hogy leszálltunk a vonatról, eleredt az eső és nem is akart elállni. Éppen ezért bámészkodás helyett inkább védett helyeket kerestünk.

Brugge - kihalt, ázott utcarészlet.
Brugge – kihalt, ázott utcarészlet.

S mert Brugge többek között a csipkéiről is híres, hát csipkelődtünk egymással: esik, nem esik, nem kapsz mást. Ráadásul hiába kerestem egy vízhatlan bőrzekét (ha már ebben a városban létesült először a világon tőzsde, azaz börze, ami a Van der Beurse kereskedőcsaládról kapta nevét), délelőtt még az üzletek is zárva voltak. Ami azért nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy vasárnap volt.

Az első hely, ahova bőrig ázva bemenekültünk, egy csodálatosan szép templom volt, ahol sokáig imádkoztunk egy kis napsütésért. Isten akkor még az igazak álmát alhatta vagy mások fohászaira figyelt, mert az eső csak nem akart elállni.

Brugge - városrészlet esőben.
Brugge – városrészlet esőben.

Újfent nekivágtunk az esőáztatta utcáknak, csak úgy, találomra, de ismét menedéket kellett keresnünk. S ha már Belgium, a nedves idő okozta borzongást ugyan mi enyhítette volna jobban, mint egy adag forró belga csokoládé egy hangulatos kis kávézóban. Szerencsémre sört is csapoltak (Bruges Zot helybéli sör), aminek felettébb megörültem, mivel én, balga a belga csokoládénál jobban szeretem a belga sört.

Közben lejárt az időnk, indulni kellett visszafele.

Amiről nem tudsz, az nem fájhat, állítja egy közmondás. Ámde elkeserítő, ha tudod, hogy nem láttad azt, amit látnod kellett volna. Éppen ezért a pályaudvaron MacArthur tábornok elhíresült szavaival vettem búcsút a szép belga várostól: I shall return. Visszatérek.

Nagyon remélem.

 

Szóljon hozzá

WordPress spam blocked by CleanTalk.