Vodruzsák Alajos arra ébred

Megkezdjük e havi hónap témája-írásaink közzétételét. Mint ismeretes, olvasóink a legutóbbi voksoláson a Rémület az éjszakában témacsoportot választották. Herţa Micola kisprózája ennek a kívánalomnak tesz messzemenőkig eleget.

Vodruzsák Alajos arra ébred
Senki sem szereti, ha megszokott, otthoni, sötét csendjében zavarják éjszaka, álmában. Vodruzsák Alajos, akit barátai csak Öcsinek szólítanak, sem szereti. Szerette. Mert az őt ért zavarás végül is komoly fordulatot jelentett életében.

Ugyanis arra ébredt, hogy valaki hozzá szól. Mivel felesége már tizenkét éve külön szobába költözött, véget vetve családi életük már előtte is eléggé erőltetett erotikus oldalának, mondhatjuk, hogy váratlan volt az éjszakai hang. De Vodruzsák Alajos, illetve ha a kedves olvasó is hozzám hasonlóan barátja volt neki, akkor Öcsi, igazán viszont akkor rémült meg, amikor felkapcsolta az olvasólámpáját és szembesült azzal, hogy ki ismételgeti csikorgó, kissé vízbe fulló hangon azt az egyetlen, vérfagyasztó mondatot.

Ez annyira váratlan, nem helyénvaló és ijesztő volt, hogy Vodruzsák Alajos – barátainak most már örökre csak Öcsi, nyugodjék békében –, visszadőlt párnájára és szívinfarktusban meghalt.

Reggel aztán mondogatták a rokonok, akik összegyűltek Magdikát ezekben a nehéz pillanatokban bátorítani, támogatni, hogy szép halála volt. Álmában, békében ment el, mit lehetne szebbet kívánni?

Egyedül az éjjeli szekrényen a pohár vízbe gondosan elhelyezett fogprotézis vigyorgott kajánul.

Szóljon hozzá

WordPress spam blocked by CleanTalk.