Reményt remélünk

2016-12-23
614 olvasó

A karácsony a szeretet ünnepe.
Egész évben a szeretetről beszélünk – de este haraggal a szívünkben is képesek vagyunk nyugovóra térni.
Együttérzésről prédikálunk – és örömmel tölt el, hogy nem mi szorulunk rá.
Segítőkészek vagyunk – mégis béna a kezünk a segítő mozdulatra.
Békét hirdetünk – miközben fegyvereink ártatlan életeket oltanak ki.
Biztonságot vágyunk és ígérünk – s napról-napra rettegünk.
Terített asztal mellől, jóllakottan – a világ éhezõit szánjuk.
Fennhangon ítélkezünk gyilkosok felett – közben szavakkal nap mint nap pusztítjuk egymást.

Bizalmat adunk – s megcsalatunk.
Igazságot keresünk – amit magunk tiprunk a sárba.
Életet adni vágyunk – amely kis élet egy konténerben ér véget.
Büszkeségre születtünk – mégis megaláztatunk.
Szabadság felé nyúló kezek ütköznek rácsokba.
Álmok szárnyalnak – s hullnak vissza darabokra törve.
Hűséget fogadunk –, hogy legyen mit megszegnünk.
Hajszoljuk a boldogságot – s a nagy sietségben elfutunk mellette.
Vidámságot színlelünk – miközben befelé nyeljük könnyeinket.
A tisztesség útját járjuk –, hogy legyen miről letérnünk egy gazos ösvény végén pislákoló lidércfény igézetébe.
Megbocsátást hirdetünk – de az első adandó alkalommal bosszút állunk.
Harmóniát áhítunk – amibe saját kezûleg komponáljuk az első disszonáns hangot.
Melegségre vágyunk – mégis megfagy körülöttünk a levegő.
A Család szentségéről beszélünk – de nekünk már semmi sem szent!
Látjuk a kétségbeesést a szemekben – kényelmetlen érzésünk támad, s emiatt inkább elfordítjuk a fejünket.
Hittel jövünk a világra – s hitetlenül távozunk belőle.
A Karácsony jövőre is a szeretet ünnepe lesz. S addig is – egész évben a szeretetről beszélünk – …… !?
Emberségre születtünk – emberül viselkedni. S arra, hogy együtt rakjuk meg azt a tüzet, amiről József Attila ír „Tél” címû versében:
„Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
……………………………………………….
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek.”

Gondolkodni születtünk – hát gondolkodjunk!

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Furján Rita

Szakmaszerető pedagógusból 40 év tanítás után boldog nyugger lettem. Immár nem csak kötelesség van: jut idő festésre, tűzzománcozásra, olvasásra, írásra, semmittevésre. A Regénytáron a kezdetek óta – kisebb-nagyobb szünetekkel – jelen vagyok. A Föld egyik legjobb helye! Az érzések teljes repertoárját megélheti ott az olvasó (és író) ember. Aktív pedagógusként írtam egy rajz tankönyvet alsósoknak. Ezzel együtt is több kézműves munkát tudok felmutatni, mint írásos produktumot. Dolgozom az arány javításán.

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL