Ballada a kesergő öreg tudósról

Ma van a Költészet Napja. Mi ezzel a melankolikus darabbal adózunk a jeles esemény iránt érzett tiszteletünknek. :)

Ballada a kesergő öreg tudósról

Máma már a pénzük kéne,
Cukorkám csak úgy nem adnám,
Rendet raknék minden reggel
Boltos gazdám híres standján.
Fölnéznék az olvasmányból:
„Tíz az ára, itt van, itt, vidd!”
Kérdezhetnék borjúszemmel:
„Megvan-é a Csontos Szigfrid?”

 

Nézd a földnek annyi könyvét,
Annyi könyvnek annyi lapját!
Hányszor adtam én is értük
Édes élet dúsát, nagyját.
Két szemem világa elfolyt,
S mást se láttam, írást mindig.
Isten, úgy meguntam kérd’ni:
„Megvan-é a Csontos Szigfrid?”

 

Szép leányok óvott titka,
Nincs leírva egy se’ könyvben.
Szellemem se’ jó portéka
(hullt miatta mind a könnyem),
Gőgösen más úrra pillant
Éva, Lujza, Hanna, Ingrid,
Mindhiába szól a kérdés:
„Megvan-é a Csontos Szigfrid?”

 

AJÁNLÁS

Herceg, nálam járt az ördög.
„Vidd a lelkem, szerződj, itt írd!”
Erre ő csak annyit kérdett:
„Megvan-é a Csontos Szigfrid?”

Szóljon hozzá

WordPress spam blocked by CleanTalk.