Törünk-zúzunk. Ez az, fiúk!

Törünk-zúzunk. Ez az, fiúk!
Járt már ön, kedves olvasó rögbi mérkőzésen? Most, hogy a magyar válogatottnak egyre több az esélye arra, hogy kijusson a világbajnokságra, eljött az ideje.

 

Kezdjük egy gyakorlati dologgal. Amikor a Magyar Rögbi Szövetség közzétette a Magyarország – Bosznia-Hercegovina világbajnoki pótselejtező meghívóját, elfeledkezett azokról, akik nem esztergomiak, és helyszínként ennyit jelölt meg: Frankaréna (ferences gimnázium sportpályája), ahogy aztán semmilyen keresőben nem lehet fellelni. Ha valaki legközelebb keresné: a Nagy Duna sétányon találja a Prímás Szigeten. A sétány nevének beütésére a Google térkép azonnal be is rajzolja a pálya helyét.

 

Mióta csináljuk?

 

Amúgy pedig kár lett volna már az elején feladni, mert az esemény igen emlékezetes volt, különösen nekem, aki élőben első ízben láttam rögbi mérkőzést. De mielőtt magáról mérkőzésről, illetve a köréje kanyarított kis fesztiválról beszélnénk, lássuk, mióta játsszák ezt a sportot Magyarországon? Hát nem néhány éve! A magyar nyelvű Wikipedia szócikk szerint – habár egyes források arra utalnak, hogy már a XIX. század végén ismert volt idehaza – 1910-ben a Ludovikán már biztosan űzték. Úgy tűnik, népszerűsítésében komoly szerepet játszottak Magyarországon szolgálatot teljesítő külhoni diplomaták, tanárok, de – bár a harmincas évekre már számos klub alakult, és 1935-ben az egyetemi világjátékokat is Magyarországon játszották – soha nem tudott olyan kedveltté válni, mint brit testvérsportja, a futball.

Az 1970-es évek jelentették a hazai fénykort. Az üzemi patronálásoknak köszönhetően rengeteg klub alakult, idehaza is rendszeresen rendeztek tornákat, de a magyar játékosoknak arra is voltlehetőségük, hogy a szocialista táboron belüli ellenfelek mellett jelentős rögbi kultúrával rendelkező nyugati országok csapataival – például Franciaország, Olaszország – szemben is megméressék magukat.

Szövetség 1990 óta létezik, és azóta játszik Magyarország válogatott mérkőzéseket is.

Az pedig cseppet sem véletlen, hogy a nemzetközi találkozónak éppen Esztergom adott otthont. Egyfelől itt áll rendelkezésre egy ilyen esemény lebonyolításához szükséges profi infrastruktúra, másfelől ha visszatekintünk az elmúlt másfél-két évtized bajnoki eredményeire, azt látjuk, hogy a legtöbbször az Esztergomi Vitézek csapata hozta el a pálmát. Nincs mese: Esztergom a magyar rögbi fővárosa.

 

Miért csináljuk?

 

Hogy miért jó a rögbi? Sok oka van. Aki belepillant a játékba, rögtön megérzi, mennyire más a szellemisége, mint a labdarúgásé. A rögbiben nincs színészkedés, fetrengés, időhúzás, nem szokás vitázni a játékvezetővel. Figyelemre méltó a játék tisztasága is: noha a legkeményebb kontaktsportok egyikről van szó, amelyben a játékosok sokat és nagy erővel ütköznek, a leszerelésnek komoly szabályai vannak ezért itt nem látni sunyiban, stoplival átszúrt vádlikat, poénből eltört sípcsontokat, átszakított Achillesz-ínakat. A játék ugyanakkor épp úgy pereg, mint a futballban, 2×40 perc tömény akciót lát a néző, mert – ellentétben a jelenleg Magyarországon nagyobb népszerűségnek örvendő amerikai futballal, amely egyébként a rögbi egy változataként vált le a XIX. században – itt nem állnak le 20 másodperces támadások (az amerikai futballban drive-oknak hívják) végén, hogy négy percig elemezgessenek a videóbíró felvétele alapján, miközben a pom-pom lányok táncolnak a közönségnek.

Nem véletlen, hogy a hölgyek is szívesen választják a rögbit, a május 20-i verseny nézőtere is tele volt fiatal rajongókkal, illetve a klubok utánpótlás állományába tartozó lányokkal.

 

Kutyával is

 

Már megérkezni is jó volt: a beléptetőkapuk, a tapperoló biztonságiak, az ostoba és megmagyarázhatatlan MLSZ és UEFA szabályok helyett szélesre tárt kapuk, itt-ott árnyékolt asztalok, büfék, kiépített tribün és barátságos közönség fogadta az újonnan érkező látogatót. Magyar zászlóból mindenhova jutott, a pólók felirataiból pedig arra lehetett következtetni, hogy azok a magyarországi klubok is képviseltették magukat a nézőtéren, amelyek tagot delegáltak a válogatottba – illetve amelyek tagjai egyszerűen szurkolni szerettek volna a magyar csapatnak. Érdekes volt megfigyelni továbbá, hogy a bosnyák csapat kíséretén kívül más országokból is érkeztek, feltűntek például a szlovák rögbi szurkolói.

Az egész délután hangulatára egyébként pontosan ugyanaz volt a jellemző, mint a többi szabadtéren űzhető, és még nem agyonszabályzott sportág versenynapjaira (pár hete az alagi lóversenypályán tapasztaltam ugyanezt egy military versenyen): senki nem gondolja rólad, hogy rendet bontani jöttél, hozhatod a gyerekeket, a kutyát (pórázon), és általában véve azt csinálsz, amit akarsz. Nincs B-közép, nincsenek üvöltöző részegek, az ellenfelek kísérői nem ugranak egymásnak. Béke, szeretet és egyetértés.

Ria-ria!

 

A mérkőzés menetéről kimerítően írtak a sport szaklapok, ezért ennek részletezésébe nem mennénk bele. De hogy az olvasó értse, nagy vonalakban: 2019-ben rendezik Japánban a következő rögbi világbajnokságot. A magyar válogatott most a pótselejtező első körében (európai zóna) győzte le Bosznia-Hercegovinát 19-17-re, amivel jelentősen nőtt az esély a kijutásra. A következő forduló május 27., amikor a mieinknek Prágában a cseh válogatott felett kellene diadalt aratniuk. A hozzáértők szerint van esély, és ahogy a magyar válogatott játékát elnéztük, ezt el is hisszük: okos stratégia, gyors felismerések és elképesztő támadóerő. Vagy – ahogy a nap műsorvezetője kiabálta – „törünk, zúzunk, ez az, fiúk!”.

Tehát van remény arra, hogy egy hét múlva Prágában is tiszta szívből szólhat a ria-ria, Hungária. Meg, persze, az Ismerős Arcoktól a Nélküled, mert az most már itt is kötelező.

Szóljon hozzá

WordPress spam blocked by CleanTalk.