Régi idők szilveszterei

Régi idők szilveszterei

Kedves hagyomány, hogy a szerkesztőségek év végén tréfás, alkalmi összeállításokkal lepik meg olvasóikat, ezáltal is fokozva az óévbúcsúztató, újévköszöntő emelkedett hangulatot. Ez a szokás minket is kötelez, így most egy rendhagyó kínálattal rukkolunk elő. A régi idők szilvesztereinek visszaidézésével próbálunk rávilágítani a téma homályosságára, de nem ám a mindenki által jól ismert szocialista évbúcsúztatók emlegetésével, hanem egyfajta történelmi áttekintéssel, a teljesség legteljesebb igénye nélkül.

 

Vegyük például a dinoszauruszokat  akik valóban régi időkben éltek, és bár a tudomány mindez idáig nem talált arra utaló jeleket, hogy szilvesztereztek volna, egyes kutatók szerint ez vígan megtörténhetett (képünkön egy szilveszterezéshez készülődő aranyos dínócsaládot láthatnak). Közismert ugyanis, hogy a kréta-korban elnyomott és páriasorba taszított emlősök titkos föld alatti rejtekhelyeiken gyümölcserjesztéssel foglalkoztak, aminek termékét évente egyszer – szilveszterkor – jó pénzért, vagy a pénz megfelelőjéért eladták az uralkodó osztálynak. A szauruszok ennek következtében ocsmány módon lerészegedve emberi – pardon: állati – mivoltukból kivetkezve még arról is megfeledkeztek, hogy esetleg ki is halhatnak. Mint tudjuk, ez úgy 65 millió évvel ezelőtt némi külső segítséggel be is következett, és az emlősök azóta is javában főzik a pálinkát.

 

Ugorjunk egy jó nagyot, és térjünk át a neandervölgyiekhez, akikről már szinte csaknem bizonyított, hogy szilvesztereztek (képünkön egy neandervölgyi lakost láthatnak, ahogy a szilveszteri bulit követő másnaposság elleni tablettát cipeli). Az ünnepet megelőzően degeszre vásárolták magukat enni és innivalóból a kor szupermarketeiben – vagyis az erdőben –, majd barlangjuk meghitt öbleibe húzódva, vad csámcsogással és böfögéssel várták az új esztendőt. Ilyenkor nem egy esetben a szomszédban lakó kardfogú tigrist is meghívták egy felesre, vagy egy móresre, attól függően, hogy a helyzet miként alakult. De ünnepelve ettek, ittak, és valahol ez a lényeg.

 

A római és a középkor újévváró szokásairól kimerítő információkkal rendelkezünk, így ezeket most kihagyjuk, de nem úgy az inkákat, akiknek idevágó szokásairól vajmi keveset tudunk (képünkön egy szilveszteri inkabuli hivatalos háttérfotójába beletrollkodó lámát láthatnak). Csak a sejtés szintjén áll meg a lámán, pardon: lábán az a feltételezés, hogy a szilveszterezés náluk sem volt ismeretlen. Szűk családi körben föláldoztak egy-két embert, és ha maradtak elegen, az eget kémlelve szürcsölték nemzeti italukat, a forró kakaót, mert a csillagok állásából próbálták meg kikövetkeztetni, mennyi van még hátra addig a hőn áhított időszakig, amikor a spanyolok megismertetik őket a pénz fogalmával. Erre azért volt égetően nagy szükségük, mert pénz híján gyakoltalilag semmit nem spájzolhattak be az évzáró bulira.

 

Derék királyunk, az igazságos Mátyás viszont már nyíltan és nagyvonalúan szilveszterezett. Szavahihető feljegyzések árulkodnak arról, hogy az év utolsó napját családi körben töltötte el, és miközben a sült kappant jóféle aszúborokkal öblögette, a bolondvízió műsorkínálatában próbált valami érdekeset találni (fenti képünkön egy elkapott jelenet látható a Mátyás-korabeli bolondvízió műsorából). Ide oda kapcsolgatott a különféle udvari és egyéb bolondcsatornák között – még az idegen nyelvűeket is próbára tette –, de a krónikák szerint a végén mindig elálmosodott, mert a műsor hagyományosan csapnivalónak bizonyult. El is csapta sorra az udvari bolondokat, a programszervező kamarást pedig megcsapatta, hogy legközelebb legyen kritikai érzéke. Ez a szokás sajnos nem vert gyökeret a későbbi műsorszerkesztési gyakorlatokban.

 

Végezetül foglalkozzunk kicsit a reformkori szilveszter hagyományaival, de ne a tankönyvekből unalomig ismert adatokat ismételgessük, hanem látogassunk el az eszkimók földjére, ahol ekkoriban még élt a szilveszteri hókaszálás hagyománya (képünkön egy hómarokszedésbe belefáradt leányzó szelfizkedik a fehér termőföldeken). A derék jéglakók ezen a napon kezdték meg az egész éves hótermés betakarítását, mert ami nálunk egy új év, az náluk egy új lehetőség kezdte. A lekaszált havat aztán ezerféle módon feldolgozva – egyebek mellett a hópárducok bundáját is ebből szövik – exportálták, majd nekifogtak az új vetés megtervezésének, de ez már nem szilveszteri téma.

Ha a kedves Olvasók a fent említettek között találtak kedvüknek megfelelő módszert a szilveszterezéshez, bátran követhetik az ősi példákat, de ha nem, töltsék el a mai kornak megfelelő módon ez a nevezetes estét, sok jókedvvel, vidámsággal.

Mindenkinek boldog új évet kívánunk!

 

Megjegyzés ehhez a témához: "Régi idők szilveszterei"

  1. Névtelen   2017-12-28 at 13:19

    A tájékoztatás átfogó, precíz és hiánypótló. Tán csak az észak-amerikai indiánok maradtak ki belőle 🙂 Boldog új évet!

    Válasz

Szóljon hozzá

WordPress spam blocked by CleanTalk.