Az ihlet tudományos vizsgálata

Az ihlet tudományos vizsgálata

Sok nagy tudós töprengte már magát eszelősre annak kiderítésén, honnan származik az alkotásnak táptalajt adó ihlet. A régi korokban, amikor az emberek még allegóriákban gondolkodtak, úgy képzelték el, hogy egy láthatatlan múzsa homlokcsókja váltja ki ezt a jelenséget, de a 20. század elején, amikor a tudomány egy éles kanyarulattal eltávolodott a babonaságtól, kiderült, hogy szó sincs erről. Az avantgárd és az ezt lezáró brutálkonzervativizmus idején már teljes volt a tanácstalanság. Az ihlethez mindenki úgy viszonyult, ahogy tudott. Lázas kísérletezések, könnyelmű találgatások és összepacsmagolt homeopátiás készítmények tettek tanúbizonyságot az útkeresésről, amely tébolyult vitustánc formájában sodorta az alkotókat a végső megsemmisülés irányába.

Az ihlet emiatt egyre inkább a Szent Grálra, profilból pedig a Bölcsek Kövére kezdett hasonlítani, és mint a megfejthetetlen talányok egyike vonult be a köztudatba. Az irodalommal foglalkozó hót-dilettánsok közben saját recepteket fejlesztettek ki az előállítására, ám ezek olyan személyre szabottak voltak, hogy még maguk az érintettek sem hittek a hatékonyságukban.

Végső ideje volt hát, hogy a tudomány kezébe vegye a gyeplőt, és – ha már allegóriákról beszélünk – a racionális gondolkodás bágyadtan vánszorgó igavonó lovának hasa alá csapjon. A cél egyszerre volt nemes és fennkölt: az ihletet laborkörülmények között szintetizálva magyarázatot adni az ősidők óta meglévő  rejtélyre.  Kiváló terepet biztosított erre a Nagy Hadron Ütköztető Irodalmi Részlegének Mágneses Rezonátora, amellyel egy elszánt tudóscsoport részecskeszinten tanulmányozhatta az isteni szikrát. Hamar kiderült, hogy a „szikra” megjelölés nem egyszerű frázis: az ihlet fizikailag ebből a parányi tűzvillanásból keletkezik, úgyhogy érdemes volt ezen az úton továbbhaladni.

Nem részletezném a kísérletek hosszas és fáradságos voltát, de a lényeg az, hogy néhány héttel ezelőtt – egy verőfényes keddi napon – a munkánkat siker koronázta.  Tudósaink csalhatatlan bizonyítékát találták annak, hogy az ihlet forrása a kéményhuzatban helyezkedik el! Ha egy író, költő aktív kéményhuzat közelében fogott hozzá az alkotáshoz, mindig jobb kedvvel és nagyobb elánnal jutott eredményre azoknál, akik kéménytelen helyiségekben próbálkoztak. A magyarázat logikus és kézenfekvő, mert az ihlet szikra-mivolta predesztinálja azt, hogy a kéményhuzatban kavargó légáramok valóságos szikrákként pörgessék, forgassák azokat, amelyek csupán virtuálisak.

Természetesen ez még csak a kezdet kezdete, mert az is nyilvánvaló, hogy a kéményhuzat önmagában még nem garancia a remekművekre, és felmerültek bizonyos katalizátorok is, amelyek pontosítására, körbejárására további vizsgálatokra lesz szükség. De a Nagy Hadron Ütköztető Irodalmi Részlegének fölfedezésére már most is rámondhatjuk, hogy komoly áttörést hozott, és csak idő meg pénz kérdése az ihlet formulájának véglegesítése. Addig mindenki bajmolódjon az irományával a maga kedve szerint.