Tíz másodperc alatt a Föld körül

Egy vasárnap
Tojássárgája napfelkelte.
Kútnak völgye.
Szívosztály.
És barátom meghal…
Kegyetlen, rézfüst napnyugta.

 

Vég-e?
Lepergett a film.
Fekszem.
Fázom.
Jéghideg, éles fém túrkál a testemben.
Cipzár fel.

 

(Beküldte: Rendik Zsu)

 

Kutya világ
Legjobb zöldhajnalban sétálni a természet lágy ölén, hallgatni a madárcsicsergést meg a többi. Vannak azért meglepő események is. Az erdő mélyéről csörtetés zöreje zavarta meg az idilli csendet, és kivágódott egy háromajtós szekrény méretű jóember. Fittyet hányva a még repkedő mínuszoknak, csak erőpóló fedte kilógó hatalmas izomzatát, amit kék-vörös lándzsavirágok díszítettek. Kétségbeesetten bődült el: – Cézár, Pollux! Lábhoz! Ezt ismételgette, miközben ide-oda rohangált. Megfagyott ereimben a vér. Ehhez a fazonhoz és a nevekhez képzeletben már társítottam is a harci kutyákat, a fajokat most hagyjuk. Némelyikhez fegyverviselési engedély is szükségeltetik. Kérdésére, miszerint láttam-e az ebeket, csak nemet tudtam inteni. Óvatosan araszolgattam tovább, amikor mögöttem örömteli ordítás harsant fel. – Hát itt vagytok? Visszapislogtam, és megláttam. Két kis csivava ficánkolt a hatalmas mancsok között, s adtak nyálas puszikat az aggódó gazdinak. Nem minden a látszat, ez újra és újra bizonyítást nyer. De nem árt az óvatosság!

 

(Beküldte: Riverina)

 

Szeretetszolgálat
Nézte a mozdulatlan testet, az öntudatlan arcot, az üres tekintetet. Valamikor milyen szép volt! Mennyi boldogságot éltek meg együtt! Emlékek bújtak elő a jelen szomorúságából. Elmosolyodott, ahogy peregtek a múlt filmkockái a fejében.
És most? Minden megváltozott. Az utóbbi félévben döbbent csak rá: nagyon szeretni valakit, könnyű, viszonzatlanul szeretni, az a nehéz.
Nekilátott a pelenkázásnak.

 

Amire születtél
Amikor megszülettem, még minden jó volt. Gondoltam, teszem a dolgomat és kész. Jött az első, feltartóztattam. Jött a második, azt is. Utána befutott a harmadik, a tízedik, a sokadik. Őket is feltartóztattam. Egyszer csak kezdték mondogatni, hogy ne álljak ellen. Először csak egyik-másik, majd egyre többen. Aki balról jött, rám szólt: „Ne állj ellen!” Aki jobbról érkezett, azt kiáltotta: „Ne állj ellen!” Végül már mind egyfolytában hőzöngtek: „Ne állj ellen! Ne állj ellen! Ne állj ellen!”
De könyörgöm, én nem tehetek mást! Száz kilóohmos ellenállás vagyok.

 

(Beküldte: dodo)

Szóljon hozzá