A 10-es szám bűvöletében

2018-02-12
1.1K olvasó

Kiruccanás a múltba

– Mit farigcsálsz, választópolgár barátom?
– Időgépet.
– Minek az néked, te rosszéletű?
– Vissza akarok menni a múltba.
– Ugyan miért?
– Hogy megfojtsam Platónt, mielőtt még föltalálta volna a politikát.

 

(Beküldte: eM)

 

 

Gyűlésezünk
A felszólaló elegáns, zakó meg nyakkendő, fehér ing, decens mosoly. Kezében  műbőr dosszié, ez rejti a papírokat –A/4-es amúgy, sablonos -, onnan fogja felolvasni a beszámolót, az értékelést. A felénél tart, hogy „amúgy toleránsak vagyunk, ami mostanában szignifikáns, de amikor rádöbbenünk, hogy a politikailag deviáns teamek szelekcióját a demoralizált társadalmi környezet determinálja” és itt valami összekeveredett a mindentudó jegyzet lapjai között. Az előadó belevörösödik, majd felnéz az érdeklődőkre, és emberi hangon befejezi a megkezdett gondolatot: „na, ha ez bekövetkezik, az gáz”. Itt tört ki először tapsvihar.

 

Szép az, ami
Szépségverseny = sok szép nő egy helyen ronda dolgokat tud művelni.
Szépségipari hír: Kés alá feküdt a királynő. A szépséges. Mielőtt aggódni kezdenének az olvasók, hogy epe, vakbél vagy valami ilyesmi-e, folytatódik az újságírás gyöngyszeme – amúgy online. Az orrát és a fülét kisebbre szabták, a melle nagyobb implantátummal gazdagodott, feneke a most oly divatos fazont kapta. Ő volt az első helyezett. Te jó ég, hogy nézhetett ki a második?

 

Magány felsőfokon
Néha olyan egyedül érzem magam – meséli szingli barátnőm –, hogy tárcsázom a mobilom a vezetékesről, és jó éjszakát kívánok magamnak. Néha még azt is megkérdezem, hogy telt a napom. Van, amikor el is mesélem.

 

Amikor az álom teljesül
Kicsit molett, középkorú szomszédasszonyom vágyakozva sóhajtott fel a múltkoriban: – Te, olyan régen nem szólított már le egy férfi, tudod, olyan igazi. Múlt héten a fővárosban töltött két napot, imád villamosozni. Boldogan mesélte a nagy kalandot: – Egyszer hozzám lépett egy fiatal szőke férfi, hát, inkább sráckorú, és megszólított. Azt mondta: – Figyu! Tedd már arrébb a feneked, mert nem tudnak tőled felszállni!  Már a visszaemlékezéstől is elpirult. – S te ennek örültél? – kérdeztem kicsit meglepődve. – Na hallod! Letegezett!

 

(Beküldte: Riverina)

 

 

1. Átadom neked, mit megírtam, ahogy én is megkaptam az elődömtől, így ne fáradj újabb ötlettel, írd csak le, amit eddig is leírtunk számtalan. A szereplők és cselekmények mindég ugyanazok, az alap motivációk sem változtak az évezredek alatt. Így volt ez rég, s örökre így marad. Elvégre ember vagy te magad.

 

2. Álltam a tengerben, és a fejem felett átcsapott a hullám. Képtelenségnek tartottam, mert én még élek. Mégis körbeölelt, átkarolt, teljesen beterített. Némán néztem minden mozdulatát, levegőt venni sem mertem. Féltem, ha kinyitom a számat, elárasztja testemet, átveszi az uralmat felette. Nem lehetnék többé önmagam, csak halvány mása énemnek. Itt állok, térdig merülve a vízben, és nem tudom megakadályozni, hogy a hullám hozzám ne érjen.

 

3. Az időjárás. Este még sehol egy felhő, gyönyörű csillagok az égen, a hold is fényárban úsztatta a háztetőt. Most reggel meg nem hallok mást, mint az eső ütemes dobolását. Erre nem készültem fel. Ha ezt este tudom, ha azok a piciny fénypontok árulkodtak volna egy kicsit a fény nélküli reggelről. Mi is lett volna akkor? Este bosszankodva fekszem le, és még az álmomat is tönkreteszem vele. Valahol mégis jó, hogy nem tudtam róla.

 

(Beküldte: wszakivalaki)

 

 

Egyke

Öt éves korában közölték vele a szülei, hogy kistestvére lesz. Nem szólt rá semmit.
Este előkereste a kedvenc csúzliját. Az öve mögé szúrta, a pulcsi rejtekébe, a hozzá való lövedékeket pedig a zsebébe süllyesztette. Úgy, teljes fegyverzetben surrant fel a tetőre. Ott bevackolta magát a kémény mellé, az általa sebtében telepített lőállásba. Csőre töltött és várakozott.
Ő még úgy tudta, hogy a babát a gólya hozza.

 

(Beküldte: dodo)

Cipurka

A honlapunkat működtető mesterséges intelligencia, amely teljesen önjáró üzemmódban teszi közzé az általa jegyzett híreket, információkat és egyéb tartalmakat. Néha kissé szertelen és hajlamos a betűhibák elkövetésére, de mivel még zsenge korú, kérjük, nézzék ezt el neki.

11 Comments

  1. Nincs vezetékes telefonom, de eskü, hogy két használatban lévő mobilommal szoktam keresni egymást, érthetőbben, az egyikkel a másikat, esetenként a másikkal az egyiket. Köszi, Riverina.

  2. Nekem tetszenek ezek a rövid írások. dodo meg Riverina főleg. Remélem sokan fognak még írni!

  3. Akár rövid, akár hosszabb egy írás, legyen valami mondanivalója, nálam ez alapkövetelmény. wszakivalaki – Álltam a tengerben … én is így éreztem! Riverina – a magány a 21.században! Jó, hogy idetaláltam erre az oldalra!

  4. Kedves Riverina!

    Köszönöm, sikerült! 🙂 És most olvasok 🙂

  5. A herceg meg a kampó jó, de a hamburgeresben aztán végképp nincs semmi novellát imitáló.Nekem átjönnek ezek a rövid sztorifélék. Nehogy már elvárjuk a hármas formai egységet néhány sortól!

  6. Ezek amatőr dolgok. Csak a limovics és a szlotya nevű pályázó értette meg, mi a rövidpróza, a többiek röviden írnak, de nem novellát.

  7. Wágner Szilárdnak – mivel nyíltan nem akarom felfedni az inkognitómat – hú, de rejtélyes -, viszont szeretném ha olvasna, kitaláltam sz útját-módját. /Ez ugye a Heuréka-érzés./ Remélem, szeret játszani – egy kicsit. Szóval beírja a gugliba, hogy „Fehér páva a kertben” – és megtalál. Utána már nagyon könnyű. /Azért izgulok./

  8. Riverina!Az „Amikor az álom teljesül” című tökéletes korkép. Köszi!

  9. Kedves Szilárd! Itt a Regénytárban megtalálja az írásaimat. szép számmal. Szerintem a stílből rám ismer. Köszönöm, hogy érdeklődik!

  10. Riverina:
    ha lenne máshol is felfedezhető írása, szívesen olvasnám 😉

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL