Tizenpár másodperc

Kezdet és vég

Kezdet és vég.

Még az ágyban feküdtem és a cigit szívtam, amikor ez a gondolat töltötte ki a korai pillanatokat.

Végül felkeltem, reggeliztem, mosakodtam, dolgozni mentem.

Bárgyún mosolyogtam a kollégákra, délben megebédeltem, kicsit még szöszmötöltem, mint aki dolgozik, végül hazamentem.

Könnyed vacsi, tusolás, és végre lepunnyadhattam a kanapéra, hogy az esti sorozatot megnézzem. És még nem is léptem fel egyetlen közösségi oldalra sem, hogy pár like-ot kiosszak. Reklámoknál ezt is megtettem, és mire észbe kaptam, elbájcsevegtem a film végét. Most nézhetem vissza.

Kimerülten, kicsit szédelegve feküdtem le. A csikket alighogy elbírtam még nyomni a hamutálban. Már félig elmerültem álmaimban, amikor a reggeli gondolat még utoljára bevillant.

Kezdet és vég.

 

 

Utolsó garas

Rekedtes hangján szól oda a kocsi mellett álló nőnek. Amaz fintorogva fogadja a foghíjas üdvözlését. Kelletlenül, mégis irányt mutat a bakon ülőnek.

A dús őszhajú megcsördíti ostorát, a szekér nagyot zökkenve indul meg a poros pusztai úton.

A fogadót maga mögött hagyva közeledik a város felé.

Bajsza alatt elmosolyodik az öreg. Bugyrából előveszi pipáját, a dohányzacskó tartalmából nagyot csippent, és az aromás füvet finoman tömködi.

Emlékeiben még elevenen él, amikor tíz évvel ezelőtt, a fogadó előtt álló hölgy még boldogan osztotta meg a pajtában fekhelyét vele.

Sokat változtak azóta, ahogyan a világ is.

Dudorászni kezd, jókedve egészen a város piacáig elkíséri. Ott hamar túlad csekély vagyonán, egyedül a barna darócba burkolt súlyos holmiktól nem válik meg.

A piachoz legközelebb található fogadóban talál szállást magának.

Vacsorája elfogyasztása után elvonul szobájába, hogy az éjszaka hátralévő részében egy fiatal lányra költse utolsó garasát.

 

(Beküldte: wszakivalaki)

 

 

Rímriposzt

Akkoriban, amikor még hírnévről és gazdagságról álmodoztunk, társaságunk egyik ifjú titánja különféle rigmusokat gyártott annak elérése reményében és időnként megbombázott minket azokkal. Az egyik így szólt: „Megmásztam egy hegyet, hogy fogjak egy legyet.”
A költemény eredetisége nem hagyott nyugodni. Évtizedeken át motoszkált a fejemben, egészen addig, amíg meg nem szültem az én hasonlóan mélyen szántó gondolatú rímemet: „Mostanság egy sereg éjjel találkoztam seregéllyel.”
Végre hátradőlhettem! Visszavágtam.

 

Magányos farkas

Lángot ordítottak a hajtóművek. Minden izében rázkódott az űrhajó. Csak addig kellett bírnia, amíg kiszakadt a bolygó vonzásából. A benne fekvő ember számolta a másodperceket, mikor lesz már vége a kínnak. Egyszer csak elnyugodott minden, kisimult az asztronauta arca. Kicsatolta a testét tartó hevedereket, hogy nézhesse a távolodó Földet az ablakon át.
Na, végre megszabadult a sok hülyétől!

 

A születés csodája

Élete első percében a rémület elszorította a torkát, amint a világra bukkant.
A második percben éktelen ordításban tört ki, hogy hangot adjon ennek a rémületnek.
A harmadik percben halk hangok csitítgatták és gyengéd kezek simogatták.
A negyedik percben remegő kis lelke megnyugodott.
Az ötödik percben rájött, hogy körülötte minden érte van. Attól kezdve úgy is élt tovább.

 

(Beküldte: dodo)

Szóljon hozzá

WordPress spam blocked by CleanTalk.