A dolgok uralnak minket – három kisabszurd

A dolgok uralnak minket – három kisabszurd

 

Egy szerény reklám

 

Nincs elképzelése a jövőjéről? Kevés vagy semmilyen iskolával nem rendelkezik? Nincs szakképzettsége és nem ért semmihez? Megbízhatatlansága vagy szenvedélybetegsége miatt nem alkalmazzák? Ne essen kétségbe! Van az Ön számára egy remek ajánlatunk! Tanuljon tovább egy gyorsan fejlődő iparágban, mely folyamatos növekedést produkál! Legyen tagja egy nemzetközi gárdának, ahol sok fiatal és energikus embert ismerhet meg!

Vagy talán Ön is egy unalmas irodában szeretne szenvedni, undok kollégák és unalmas akták között? Szívesen nevetne együtt a többi kreténnel a főnök hülye viccein? Szeretne évekig várni az előléptetésre vagy idős kollégájának bekövetkező halálára szeretne bazírozni? Ugye, nem? Ennél jobb ajánlatunk van Önnek!

Ha a legszínvonalasabb képzésben szeretne részt venni és a legdinamikusabban felívelő pályát szeretné befutni, iratkozzon be a Bűnözők Egyetemére! Szakmailag felkészült tanáraink a legkorszerűbb módszerekkel segítik Önt a pályáján. Olyan praktikus ismereteket adunk tovább, amelyeknek a való életben hasznát veheti akkor is, ha nem lesz bűnöző. Programunkon részt vehet mindenki, aki elegendő elszántságot és erőt érez magában a szakma gyakorlására és remekül tud másokkal együtt dolgozni egy multikulturális közegben. Külföldi vendégszereplésre minden évfolyamban biztosítunk lehetőséget. Világot szeretne látni? Mi nem ismerünk határokat! Komolyan vesszük a határok átjárhatóságát és élünk a nekünk adott lehetőségekkel. Velünk megismerheti Európát és több országban is felveheti a tetemes összegű jóléti segélyt. Népszerű szakunkon, a szociális juttatásokkal való visszaélés szakján óriási a túljelentkezés, de bátran ajánljuk a zsebtolvajlás, a lányfuttatás, az embercsempészet, a kábítószer-terjesztés és fehérgalléros bűnözés szakunkat is. A nélkülözhetetlen ismereteket terepgyakorlatok során sajátítatjuk el diákjainkkal. Minőségbiztosítási rendszerünket a legkiválóbb orosz, ukrán és csecsen intézetek hitelesítették. Gazdasági térnyerésünk mindenki számára nyilvánvaló. Vajon melyik üzletben tehet szert Ön százszázalékos haszonra? Eláruljuk: egy gramm kokainon százszázalékos haszon van! Vajon melyik árut lehet többször is eladni? A futtatók tudják a helyes választ: egy lányt számtalanszor lehet eladni.
Repertoárunk széles, ismerkedjenek meg néhány volt hallgatónkkal, akik széles spektrumú képzésünk eredményeképp ma európai hírnévnek, exkluzív megbízatásoknak és kitüntetéseknek örvendenek.

Sesztakovics Fedor, likvidátor:

Egyszerű bérgyilkosként kezdtem és most a legnagyobb orosz megrendelésekért felelős likvidátor menedzser-igazgató vagyok Moszkvában, egy multinacionális cégnél. A Bűnözők Egyetemén tanítottak meg arra, hogy élvezzem a munkám.

Zombori Yvett, könyvelő:

Sohasem ismerhettem volna meg olyan behatóan a kettős könyvelés rejtelmeit, ha nem a Bűnöző Egyetemen kaptam volna a megfelelő oktatást. Hála fáradhatatlan tanáraimnak ma a kiskapuk keresésének mestere vagyok.

Bátori Bódog, stricikli:

Az egyetemen nem csak azt tanultam meg, miként tárgyaljak a konkurrenciával és az ügyfelekkel, hanem azt is, hogyan bánjak a lányokkal. Pszichológia tanulmányaim segítségével az embereileg nehezebb esetekkel is zöldágra tudok vergődni.

Fátyol Zoárd, házasságszédelgő:

A mi szakmánkban alapvető, hogy jó benyomást tudjunk kelteni. Az apró részletekre is figyelnünk kell, és soha nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy szolgáltatást nyújtunk. Ezt tudasították bennünk a Bűnöző Egyetem szakértői.

Csatlakozzon hozzánk máris, most kuponkedvezménnyel félévente csak százezer forint, amit Ön pár hónap alatt lelophat másoktól. Higgye el, megéri!

 

 

A párválasztó tükör

 

A Great Diamond Kft. igazgatója íróasztalánál üldögélt és unott arccal támasztotta állát, mikor titkárnője valósággal rátörte az ajtót.

– Mi olyan sürgős, Sztellácska? – vetette rá tekintetét az üzletember, minden érdeklődés nélkül.

– Egy úr keresi Önt, azt mondja, nagyon sürgős és fontos  üzleti ügyben szeretne beszélni magával.

– Ó, ahányan emiatt felkerestek – legyintett a férfi – ha én azokkal mind beszéltem volna… Biztos el akar adni valamit.

– Lehet, hogy el akar adni – felelte a lány – de több egyszerű ügynöknél, igen furcsa alak, érdemes megnézni és van nála egy izé… egy nagyalakú tárgy, ami le van takarva.

Egy pillantást megér a dolog, gondolta az igazgató és kinézett a folyosóra.

– Á, maga az, Takács úr – üdvözölte a váratlan ismerőst – Mi járatban itt? És mi az a szerkezet, amit magával cipel? Csak  nem amiatt jött, mert nem sikerült párt szereznünk magának?  Tudja, manapság a bogaras feltalálók nem állnak előkelő helyen  a hölgyek toplistáján.

– Ó, nem is csoda, hogy nem talált nekem senkit – szabadkozott  a cingár öregúr – Hisz nem volt a birtokában a csodaszer,  ezért csupán vaktában tapogatódzott.

Az igazgatót kezdte szórakoztatni a dolog. Úgy döntött,  beengedi a csodabogarat, legalább egy jót nevethet magában az  esetlenségén és a bizarr ötletein.

– Nos, fáradjon beljebb, van egy kis időm, fejtse ki bővebben, miért jött.

Az élénk tekintetű fickó kapott az alkalmon.

– Máris hozom magammal az én kis megoldásomat – lihegte és egy ajtóval beljebb került.

– Tulajdonképpen mi ez a szerkezet, amit – úgy látom, nem  úszom meg – be akar mutatni nekem?

– Ez nem szerkezet, hanem tárgy – világosította fel a tudós – Mégpedig nagyon fontos tárgy. Ha megengedi, fellebbentem a fátyolt a titokról.

– Csak tessék – intett az igazgató, s közben azon tűnődött, hogyan fogja elfojtani kibuggyanó nevetését.

A zilált hajú és külsejű tudós egy mozdulattal leleplezte az alkotást.

– Ez egy tükör – állapította meg az igazgató.

– Igen, egy tükör, de nézze meg közelebbről, igazgató úr.

Az üzletember a rejtélyes tárgy elé állt.

– De hiszen nem látok benne semmit!

– Persze, hogy nem – örvendezett a férfi felfedezésén a tudós  – mert ez így van megszerkesztve. Ez nem azt jelenti, hogy  uraságod vámpír. Csak azt, hogy ilyen körülmények között a  tükör egyszerűen vak. Mert csak a párban lévő embereket  ismeri fel és azoknak ad  visszajelzést. Mégpedig nem akármilyen visszajelzést.

– Ne csigázzon tovább – kiáltott fel az üzletember – egy társkereső irodát vezetek és két hete nem hoztam össze  egyetlen párt sem! Tudja, mit jelent ez?

– Tudom – nyugtázta a tudós – És nem csodálom. Az emberek szemléletét kell megváltoztatni, anélkül nem megy. Ebben segít  ez a tárgy. Hogy hogyan? Látom, kíváncsivá tettem. Akkor  vágjunk is bele – mondta, élvezve, hogy átvehette a  kezdeményezést. – Nos, ahhoz, hogy a tükör mutasson valamit,  ahhoz két ember kell. De még akkor sem azt mutatja, amit  megszoktunk. Hanem… a külső helyett a belsőt mutatja. A két  ember belső tulajdonságait, kissé szimbolikusan, de igen hűen. Javaslom, tegyünk egy próbát.

– Úgy érti, mi ketten? – faggatózott a direktor.

– Nem, nem – nevetett a tudós – ebben az esetben megint nem fogunk látni semmit. A tükör csak egy férfi és egy nő együttes fellépését érzékeli. Mit tegyünk, ez egy párválasztásban  konzervatív ízlésű tükör.

– Akkor helyezzük biztonságba, mielőtt a jogvédők összetörik.

– Mivel uraságod egy hagyományos társkeresőt vezet, csak a titkot tartani tudó, megbízható vendégek számára szabad  nyilvánossá tenni. Meg kell ígérniük az ügyfeleknek, hogy  erről senkinek nem ejtenek egy szót se – ingatta a fejét  titokzatosan Takács úr.

– Persze, persze – ígérte meg gyorsan a menedzser – Csak  próbáljuk már ki!

– Sztellácska, legyen kedves befáradni – szólt ki a feltaláló.

Az igazgató és a lány a tükör előtt egymás mellé álltak. Amit benne láttak, az először megdöbbentette őket, azután hitetlenkedve egymásra néztek, majd ismét a tükörbe és  szemükben a megértés fénye villant.

– Nem is rossz – tért magához végre a direktor – de mit látunk  tulajdonképpen?

– Ön végül is – kezdte óvatosan a professzor – egy hiúzfejű,  elegáns ragadozót lát az öltönyében. Ha szabad megjegyeznem,  rendkívül jól állnak Önnek a hegyes hiúzfülek.

– Érdekes – nézegette magát az üzletember – azt hiszem, ez  hízelgő rám nézve. Mégsem vagyok olyan elveszett ember az  üzleti világban.

– Az a csinos kis uszkár pedig teljes nagyságban, emberi  termettel és emberi törzzsel látható Ön mellett, szépen  nyírott haja, – az uszkárnak tudniillik haja van, nem szőre –  keretezi odaadó kis pofikáját.

– Jaj de cuki – fűzte hozzá Sztellácska.

– Ez Ön – mondta a prof.

– Ja! Tetszik, de jobban ragaszkodnék az eredeti arcomhoz.

– Ne aggódjon, az semmit sem változik – nyugtatta meg a tudós  – ez a tükör csak azt mutatja meg, milyenek vagyunk belül. S  azt is szimbólumok útján tudatja velünk. A hiúz ravasz, sunyi,  de élelmes ragadozó, az uszkár mesterséges állat, mint minden kutya, de jellemző vonása a kedvesség és a „cukiság”, imádja, ha gondoskodnak róla. Jól összeillő pár lennének.

A párocska összenézett, a menedzser azonban rögtön a tárgyra tért.

– Szenzációs találmány – jegyezte meg –, de miként forradalmasíthatná a társkeresést? Hiszen az emberek nem szeretnék megtudni magukról az igazat. Sokkal inkább  tökéletesnek szeretnék magukat látni.

– Igen ám, csakhogy így nem találnak maguknak párt – világosította fel a tudós a direktort. – Hiszen korántsem  tökéletesek. Ugyanakkor ezt nem hiszik el sem nekem, sem  Önnek. A legjobb, ha ezt egy objektív szemlélő világítja meg.  Ha például egy mitikus tükörbe néznek. Ez a tükör nem csal,  garantálom. Amit látnak benne, az a valóság. Csupa  nagybetűvel.

Az igazgató, aki végre már igazi ragadózóvá, az üzleti élet ravasz hiúzává akart válni, úgy határozott, hogy megfogadja a tudós tanácsait.

Az ügyfelek pedig jöttek és jöttek. Igaz, az ügynökséget átkeresztelték Igazi Ezoterikus Pártalálóvá és a honlapon felkészítették őket a mellbevágó spirituális élményre. Az első megrendítő látvány után az ügyfelek még bizalmatlanok voltak, de Takács szimbólumfejtései segítették őket abban a felismerésben, hogy csakis belsőjük feltárása vezetheti őket a társas lét gyönyöreihez, nem pedig a tökéletességben való hit.

Persze akadtak olyan ügyfelek, akik felháborodottan hagyták ott az irodát, ám Takács magyarázatát legtöbben megnyugtatónak találták és hajlottak az ésszerű kompromisszumra. Egyszer az egyik ügyfél disznófejjel és disznópatákkal jelent meg a tükörben, választott kedvese pedig a szamár és a nyuszi keveréke lett. Mindketten sűrűn fintorogtak. Takács simán kivágta magát a helyzetből.

– Ismerje el, uram, hogy alapos túlsúllyal vágott bele a társkeresésbe. A disznó egyébiránt intelligens állat, belső szerkezete a leginkább hasonlít az emberére, de egy hibája van, nem képes kontrollálni a táplálkozását. Ebben valóban hasonlítanak, máskülönben honnan származna az a plusz 30 kiló?

– Igen, így van, tényleg beteszek a fogyókúrámnak, amikor túl  sok sütit eszem. De mit csináljak, ha nem bírom megállni?

– Na, látja – súgta bizalmasan a prof.– de a maga szamár jövendőbelijét ez nem zavarja. Jó persze, én is tudom, hogy nagyon buta, a tükör nem hazudik, viszont jó az alakja és  nyusziként hajlandó meghunyászkodni. Valamit valamiért, Ön is  beláthatja.

Az ügyfél belátta. A tükör mindenre fényt derített. Felfedett disznólábakat, pávatollakat, lepkeszárnyakat, hörcsögpofákat, tigrisfogakat, teknőspáncélt, kapirgáló karmokat, uszkárhajat és cicabajuszt. Az egész ismert állati univerzum ott keringett a tükörben, sőt olykor még a kitalált univerzum is. Takács alig győzte megmagyarázni a látottakat. Megesett, hogy egy erőszakos anyós beállt a pár mögé, mondván, hogy így teljes a kép, a párválasztó pedig az alien-sorozat rovarszerű lényét tükrözte vissza. „Asszonyom, nehogy savat köpjön, mert tönkremegy az eszköz!” – kiáltott fel Takács. A vőlegény elállt a házasságtól. De a párválasztó ez esetben is életeket mentett. A szépnem mindig azt várta, hogy komplett tündér szettet láthat az igazmondó üvegben, és sikított, ha boszorkányköpennyel és boszorkánysipkával szembesült. Ami ellen határozottan tiltakozott, de hiába. Ennek nyomán az ilyen boszorkányságban tetten ért hölgy hajlandó volt elfogadni egy bohócsipkás tanárembert vagy egy  borvirágos orrú porkolábot is. Végre mindenki azt kapta, amit megérdemelt. Az Igazi Ezoterikus Pártaláló lett a legsikeresebb társkereső vállalkozás az országban. A tény annál különösebb volt, mivel hosszú idő után először fordult elő az, hogy az igazság megismerése érzékelhető anyagi haszonnal járt.

 

 

A dolgok uralnak minket

 

A Gál házaspár sokáig zökkenőmentesen, botrányok és kilengések nélkül élte a pasaréti újgazdagok mintaszerű életét. A harmóniát elősegítette, hogy Gál Sándor annak idején felesége, Manyika családjának pénzéből indította el vállalkozását. Fura dolog a hála: Gál Sándort egy ideig lekötelezte Manyika szívélyessége. Ez a 10-15 évnyi hálaelőny aktívan hozzájárult a Gál-birodalom kiépítéséhez, a házaspár évekig tartó válóperes huzakodás és hajtépés helyett a vállalkozói rezidencia megalapozására és csinosítgatására fordította pénzét és energiáját. Az ügyvédek helyett az építési vállalkozók és a kényelmi szolgáltatásokat nyújtó üzletemberek jártak jól. A kétszintes házhoz nyírott füvű, rendezett kert tartozott, egy kis sziklás pihenővel. A korona ékköve azonban a legújabb technikai felfedezéseket alkalmazó, a területet impozánsan uraló úszómedence volt.

– Ez az úszómedence saját magát állítja be – újságolta büszkén vendégeinek Gál úr – Amikor hűs vizet kívánok a rekkenő hőségben, lehűti a vizet a megfelelő hőfokra. Ha csípősebb az  idő és épp meleg vízben szeretnék lubickolni, felmelegíti.

Természetesen a hullámzó Balatont is képes felidézni, szinte méteres hullámokkal. Egészen kiváló munka!

Azt elfelejtette hozzátenni, hogy a legnagyobb hullámzást sosem próbálta volna ki, mert meglehetősen túlsúlyos és rossz úszó volt, ám azért a hullámocskákon való ringatódzás szerfelett megnyugtatta. Nagyon szeretett belegázolni a medence hűs vizébe a napi fárasztó vállalkozói munka és kimerítő loholás után, ez nála már a napi rutin részévé vált. S hogy még kellemesebb legyen a mindennapi kapitalizmus fojtogató öleléséből kibontakozó férfi számára a jutalomwelness, fürdés előtt még be szokott kapni egy kis konyakot, kísérőnek pedig megivott egy üveg erős barna sert. Számára így volt kerek a világ.

Mint azt szokásaiból is látjuk, Gál urat sem faragták fából, ha egy ideig be is érte a masszázsszalonok fehérnépének happy finisével, egy idő után már valami tartalmasabbra vágyott. Titkárnőit persze megválogatta a jól ismert – esztétikai – szempontok szerint, s egy ideig ellenállt az ebből fakadó kihívásoknak, de hát mindenkinek megvan a maga gyöngéje. Gál úrnak az eszméletlen hosszú lábak bizonyultak a gyengéjének, újonnan felvett titkárnője, Kirácska eszméletlen hosszú lábai pedig olyanok voltak, mint az éjszaka, ami sosem ér véget. Bele lehetett veszni. Kirácska mindent megtett azért, hogy minél többet villogtassa színes harisnyás lábait, hiszen van az a pénz, amiért a domborodó, méretes pocakot a férfitekintély egyértelműen vonzó megnyilvánulásának látjuk. A főnök úr heves udvarlásba kezdett, szó szót követett, majd testet öltött a tettekben, és Gál úr egyszer csak arra döbbent rá, hogy egy közhelyes történet főszereplőjévé vált. Egy ideig példálódzott a lóverseny-hasonlattal, hogyaszongya „Kirácska, ez nem lóverseny,” de végtére is be kellett látnia, hogy Kirácskát nem könnyű lóvá tenni, megvan a magához való esze. Elhatározta, hogy a napi rutin részévé teszi a nagy bejelentést, úgy talán minden könnyebb lesz. A kiválasztott napon tehát bedobta a szokásos konyakját, megitta a sörét, majd amikor kellőképp ellazult a bejelentéshez, enyhén befolyásolt állapotban, vett egy nagy levegőt és élete párjához fordult.

– Manyikám, ígérd meg, hogy nem csinálsz jelenetet – indított  Gál úr – tudod, semmi sem tart örökké, – folytatta és végül  kibökte, mit és hogyan tervezett Kirácskával és Manyikával.

Az egészet rendkívül kulturáltan gondolta lebonyolítani, tudta, hogy vagyona megfeleződik, de a cége megmarad, s továbbra is termeli a pénzt, nincs miért aggódni, show must go on, csak megújult díszletekkel. Az öregecskedő feleség lecserélése olyasmi, ami jár neki, a nagyfőnök is megmondta.

S mint aki jól végezte dolgát, megszabadult az öltönyétől, felvette úszónadrágját és elindult a medence felé.

Manyika korántsem gondolta úgy, hogy semmi sem tart örökké. A bejelentés nem érte váratlanul, egy tapasztalt nő az apró jelekből is le tudja vonni a következtetést és jól ismeri párja gyengéit is. Ugyanakkor nem látta be, adott esetben miért is ne vihetné tovább a cég sikereit egy talpraesett nő.

Megvárta hát, amíg a férje megmártózik a medence vizében, majd elindította a hullámfürdő programot és maximumra csavarta a kijelzőt. Odabent a medencében, mint egy viharba került, magatehetetlen fóka sodródott a háborgó habokban a férje.

Ám, hogy biztosra menjen, Manyika a hőfokot is a legfelsőbb határértékre tekerte, „sülj meg, gazember” jelszóval. A sütőprogramnak nagyvonalúan adott két percet, de közben a viharos Balaton fokozat is életben maradt. Gálnak esélye sem volt a menekülésre. Manyika emlékezett még arra a leckére, hogy a gonosz emberek igen szívósak, ezért semmit sem bízott a véletlenre, a jéghideg fokozatra való átállítás szó szerint szíven ütötte Gál Sándort, akinek hullája a halálos fürdő után magatehetetlenül lebegett a vízen.

– A szíve nem bírta már a halálos üzleti tempót – panaszkodott  Manyika a kiérkező rendőröknek – Most az egész cég terhe rám  szakad… De hát mit tegyünk, semmi sem tart örökké – sóhajtott az özvegy fájdalmasan.

Szóljon hozzá