Ha nyár van, akkor nyár van

Ha nyár van, akkor nyár van

– Kiolvadt a föld fagya – lépett be homlokát törölgetve Balázs bácsi, s a kinti gatyarohasztó hőség után szinte hűvösnek érezte a kocsma savanykás borillatú levegőjét. Nem volt éppen a legviccesebb belépő, de a bent gornyadozók hangos nevetéssel jutalmazták a volt harangozó mondását. A tv-ben valami reklám ment, persze lehalkítva, mert a meccseket ugyan feszült […]

Kocsmasirató

Kocsmasirató

A szomszéd faluban is rákerült a lakat a kocsmára – lépett be az ajtón Fuvaros, akit kíváncsi és pletykás természettel vert vagy áldott meg a természet, ez ugye nézőpont kérdése. Nem voltak sokan az ivóban, korán volt még, meg hétköznap nem is gyakori a vendég. Szombaton este kellett volna bejönni ilyen jelentős hírrel – nyalta […]

Aki megríkatta az ördögöt

Aki megríkatta az ördögöt

Volt egyszer egy szegény ember. Olyan szegény volt, hogy laboratóriumban, elkülönítve kellett volna tanulmányozni, mint valami fenomént. Ez a szegény ember mindent megtett annak érdekében, hogy a szegénységétől megszabaduljon, de hiába hirdette újságban, neten, villanypóznán, kóbor kutyákra tűzött cetliken, nem akadt jelentkező, aki egy közepesen leamortizált gazdagságért elcserélte volna. Aztán egy éjjel megjelent nála az ördög! „Na […]

Útkereszteződés

Útkereszteződés

Minden reggel jöttek érte. Az ócska vályogház repedésein besüvített a szél, nyikorgott az ajtó. A szobában sokan aludtak, meleg büdös volt, kedvetlenül kászálódott ki a nyirkosra izzadt takarók közül. Megmosakodott, és a vakfoltos tükör előtt vastagon kente magára a sminket. Feketével körbe húzta a szemét, a száját vérvörössel vastagította. Szakértő szemmel nézte meg magát. – […]

Dédike meg az első háború

Dédike meg az első háború

Nagyanyám – aki az évtizedek múltával dédike lett – átélt két világháborút meg egy 56-ot. 94 évbe sok minden belefért, és sok minden kimaradt. A történelem mindig ott loholt a nyomában, meg-megelőzte, elijesztette, riogatta, aztán meghúzta magát egy kis időre, elringatta hazug módon, hogy aztán csontkezével újra sújtson. Persze nem csak rá, de most róla […]

Zsákutca

Zsákutca

Nati már egy hete nem jött iskolába. Ha az osztályt kérdezte, csak röhincséltek, vagy a vállukat vonogatták. Kimegyek hozzájuk –  gondolta.  De azon a héten két értekezlet is volt, készülni kellett a nyílt napra, az adminisztrációval is elmaradt, a portfólióról nem is beszélve. A kocsi is vacakolt, alig indult, csak ha este a férje felrakta töltőre […]

Eggyel több gyertya

Eggyel több gyertya

Az öreg minden évben felment Pestre. Mióta nem járt dolgozni, pontosan 4-én. Előtte meg amikor még volt munkája, Mindszentek körül. Nemsokára hatvan éve. Ritkán volt, hogy muszájból ki kellett hagyni egy alkalmat, akkor egész évben sajgott a szíve, mint egy elveszett kéz vagy láb után a fantom fájdalom. Olyankor gyertyákat – vagy ahogy kedvesanyja mondta, […]

Mese a szegény emberről és a vakondról

Mese a szegény emberről és a vakondról

Egyszer volt, hol nem volt – már ahogy az egy igazi mesében illik -, volt egyszer egy szegény ember. Persze nem csak egy volt, mert mióta világ a világ, valahogy úgy jött ki, hogy mindig a szegényből volt több, a gazdagból kevesebb, de most nem erről lesz szó. Az egy másik mese. A mi emberünkben […]

A Moonwalker Budapesten

A Moonwalker Budapesten

Ketten ültek a padon a nemrég fölújított Battyhány téren, abban a megszokott fertőben, ami javarészt szétszórt csikkekből, éltelmaraványt szellőztető staniclikből, mocskos rongyokkal pukkadásig tömött nejonzacskókból, félig vagy teljesen kiürült műanyag borosflakonokból, gyanúsan ragadós tócskákból és olyan embertelen bűzből tevődik össze, amely elől a prédára vadászó döglegyek is messze kitérnek. A két alak abszolút megfelelt ennek […]