A negyedik szög

A negyedik szög

A názáreti prédikátor megfeszítése utáni estén egy katona jelentkezett kihallgatásra a helytartónál. A délután kitört vihar addigra már elmúlt, de furcsa fülledtség maradt utána, ami még kínzóbbá tette Poncius Pilátus, Júdea praefectusának legendásan közismert fejfájását. Nem is vesződött volna ezzel az üggyel, ha a vallási elöljáróság nem nyújtja be a följelentést. Bosszantotta, hogy a zsidók még […]

Parti mesék

Parti mesék

zene: Ólafur Arnalds – Raein Csendes nyár-végi idő volt. Nagyapám a stég szélének támaszkodott, én a fejemet támasztottam neki. Résnyire nyitott szemeim mögül már alig láttam valamit. Kora hajnalban keltünk, hogy vadkacsát lőjünk. Mostanra nagyon kimerültem az idefelé tartó sok gyaloglástól, majd a szüntelen újratöltéstől. Kutyáink jó munkát végeztek, egymás után riasztották fel a vadat. A […]

Őszirózsát ne

Őszirózsát ne

Amikor megnyekkent a csöngő, alig hallotta meg. Igaz, már egy éve csak a postás meg egy-két hivatali ember járt nála, nem csoda, hogy még a hangot is alig ismerte fel. Berozsdásodott, nyikorgott, mint egy kivénhedt macska, ha véletlenül a farkára lépnek. Amikor kinézett a konyha ablakán, és meglátta, hogy Terka áll a kerítésnél, elfogta a […]

Az elmaradt szüret

Az elmaradt szüret

Az öreg orvos ült az asztalfőn, kis ásványvizet töltött a borhoz. A falon körben régi fényképek lógtak, némelyik cifrázott arany keretben, vagy vékony sötétre pácolt fából készültben. Időrendben, mert így volt mindig, kezdve a dédszülők megfakult, ódon képeitől a legújabb vidám színesig, a felesége legfiatalabb unokájának diplomaosztóján készült. Ez már csak úgy oda volt tűzve […]

Egy rövid audiencia

Egy rövid audiencia

A Szentatya kissé nyugtalanul foglalt helyet a karosszékben. Nem igazán kedvelte ezt a szobát, csak akkor tartott itt audienciát, ha bizalmas megbeszélésre került sor. Titkára, aki mindenben a segítségére volt, jól tudta, ezeken a megbeszéléseken neki sincs helye – ilyenkor türelmesen várt a szomszédos helyiségben, amíg Őszentsége magához nem szólította a finom hangú csengő segítségével. […]

Szabad akarat

Szabad akarat

Egy szép napon a Mennyei Atya arra az elhatározásra jutott, hogy megleckézteti az embereket, mert annyira leamortizálták a Földet, hogy rossz volt ránézni. Először arra gondolt, egy vízözönnel az egész civilizált világot lehúzza a galaktikus vécén, de eszébe jutott, hogy ez a megoldás már a múltban sem bizonyult elég hatékonynak. Valami járvánnyal esetleg még megpróbálkozhatott […]

A jel

A jel

Nem sokkal azután, hogy az első Marsra küldött expedíció épségben visszatért, Augustin Meyers kapitány, a misszió parancsnoka, magánkihallgatást kért az Egyesült Államok elnökétől. Az elnök örömmel fogadta a kapitányt, akinek talpraesettsége, helyzetfelismerése és jó döntései nagyban hozzájárultak a küldetés sikeréhez. Mivel Meyers azt kérte, a beszélgetés maradjon titokban, az elnök meg volt győződve róla, hogy […]

Már van ott valami

Már van ott valami

Tizenhét évi távollét után az Űrkalandor visszatért a Földre, és a legénység egyetlen életben maradt tagjának, a fásult, életunt Varig parancsnoknak a Nagytanács elé kellett járulnia, hogy beszámoljon a küldetés részleteiről. Csak a beavatottak tudtak erről az expedícióról, és ők is egyre halványabban emlékeztek arra, mi volt az eredeti célja. Amikor bebizonyosodott, hogy a globális […]

Az utolsó zabszem

Az utolsó zabszem

Az alig pislákoló tábortüzet négy rongyokba burkolózott alak bámulta. Ők voltak a valaha elképesztően változatos földi élővilág utolsó képviselői. Egyikük nem olyan régen még irodalmat tanított egy jó nevű gimnáziumban, de most annak is örült volna, ha talál egy ehető gyökeret. Aki mellette guggolt, néhány hete még magas beosztású hivatalnokként tologatta az aktákat egy azóta […]

A kezdet és a vég

A kezdet és a vég

Könnyeket csalogatóan friss volt a reggel. A nyitott ablakon betóduló világosság gellert kapott a padlón és remegő látomásként csapódott föl a plafonra. Mintha egy ottfelejtett bádoglavórban víz didergett volna az ágya mellett, olyasmi, amiből Nostradamus ötszáz éve a jövőt jósolgatta. A bágyadt napfény megkövült borostyánként zárta magába a hozzá túl közel merészkedő perceket. Előhúzta a […]