A szép magyar verekedés 6. – egyszerű fenéken billentés

A szép magyar verekedés  6. – egyszerű fenéken billentés

Legáltalánosabb verekedési kifejezésformánknak a fenéken billentést tartja a közvélekedés, pedig ez a legritkább, amely a magyar tettlegesség mezején megterem. Alig találni olyan esetet, amikor valakit a szó fizikai értelmében is farba rúgnak, legalábbis azon a jó, békebeli módon, ahogy azt a magyar folklórkincs megkívánja. Nemrégiben egy kutatócsoport kísérletet tett a „hátsó fertályon illetés” rekonstruálására, amihez […]

A szép magyar verekedés 5. – akit érek, azt ütök

A szép magyar verekedés 5. – akit érek, azt ütök

Nemzeti balhétárunk egyik legjellegzetesebb darabja az ún. „akit érek, azt ütök”. Ha nem egy nehezen koreografálható rítusról lenne szó, azon sem csodálkoznánk, ha egy kipreparált példánya páncélozott vitrinben állna a Szent Korona mellett a Parlament kupolacsarnokában. Az akit érek, azt ütök gyökere a kocsmai verekedésekhez nyúlik vissza, vagyis olyan mélyre, mint a tarack gyökere a […]

A szép magyar verekedés 4. – a Bud Spencer-es letaglózás

A szép magyar verekedés 4. – a Bud Spencer-es letaglózás

Az önben felmerülő kérdés teljesen jogos, kedves olvasó: vajon mitől nevezhető a szép magyar verekedés részének a Bud Spencer-es letaglózás? Aki nem tudná, miről van szó, emlékezzen azokra a bizarr lecsapásokra, amelyeket kizárólag a mackós termetű sztárszínész osztogatott. Leggyakrabban úgy, hogy a delikvensét a nyakánál fogva beszorította a bal hóna alá, majd jobb ököllel egy kiadósat koppintott […]

A szép magyar verekedés – 3. a natúr pofon

A szép magyar verekedés – 3. a natúr pofon

Azt hihetnénk, a natúr pofon nem tipikusan magyar sajátosság, hanem a globális kultúra része, ám ez nem így van. Emlékezzünk csak Rejtő Jenőre, aki a  legegyszerűbb pofonokból is olyan csinos kocsmai verekedéseket kombinált, hogy öröm volt róluk olvasni. A régebbi évjáratok – mint amilyen én is vagyok – dagadó büszkeséggel vallhatják magukról, hogy életükben legalább […]

A szép magyar verekedés – 2. a közönséges atyai pofon

A szép magyar verekedés – 2. a közönséges atyai pofon

A messzi távolodó idők Doppler-effektusával dereng emlékeimben az első közönséges atyai pofon, amelyet édes, jó apámtól kaptam bimbózó gyerekkorom hajnalán. Az ok és okozat ilyen vonatkozásban bizony gyakorta fakóvá válik, meghagyván a teret és a kibontakozást a fájdalmas emlékek metszően éles árnyjáték-képének. A teljes igazság ugyanis az, hogy erről a közönséges atyai pofonról nincsenek is […]

A szép magyar verekedés – 1. a parasztlengő

Új sorozatot indítunk a magyar verekedéskultúra rejtett kincseinek felszínre hozása és közkinccsé tétele érdekében. Kezdeményezésünk alapját azok a kallódó ütésnemek és gyepálási módok képezik, amelyeket Rejtő Jenő utánozhatatlan eleganciával épített be a magyar köztudatba. Ezen az úton próbálunk mi is barangolni, még ha kissé bukdácsolva is. Akinek ötlete, írása, kiegészítése van a témához, bátran bekapcsolódhat.

A szép magyar verekedés – 1. a parasztlengő

Aligha él e hazában olyan jóravaló, tisztességes – és persze oskolázott – ember, aki ne tudná, milyen módon kötött bele Rózsa Sándor a keménységével kérkedő Veszelka Péterbe. Nem szeretöm, ha nékem valaki aztat mongya, bakfitty – mondta Veszelka. Eztán szó szót követett, s a végén Rózsa Sándor kibökte: bakfitty. A többi már történelem. Az ilyen […]