 Egyre többen vannak, akik azt mondják: a sims2 sorozat napja nemcsak, hogy túljutott a zeniten, de a horizont felé közeledik. Hiába jönnek ki az EA alkimista laboratóriumából az új és újabb cuccos csomagok, nem tudják előkészíteni a terepet a nagy médiaszéllel elővitorláztatott kiegészítőknek, amelyek közül nem oly régen látott napvilágot a hatodik.
A Jó utat (Bon Voyage) névre keresztelt pakkocska a simek szabad idejét hivatott megdobni egy kicsit. Ha emberkénk leamortizálta magát a napi hajtásban, mostantól repülőre ültethetjük és elküldhetjük a rendelkezésre álló három virtuális nyaralóhelyek egyikére. A turisták iránti kötelező figyelemmel és odaadással várnak bennünket például a trópusok egy kifejezetten kellemes éghajlatú szigetén – cunamiveszély kizárva –, a túrázásra és baltahajigálásra kiválóan megfelelő kontinentális erdőségekben, valamint a nindzsákkal és egyéb egzotikumokkal vastagon megtűzdelt Távol-keleten.
Aki látott már fluoreszkáló zöld rombuszt, jó tudja, hogy a kiegészítők mindig hozzátesznek valami újat a sims2 felépítményéhez, de sosem reformálják meg a játékmenetet. A figurák új animációkkal gazdagodnak, a tárgykollekcióba bekerül néhány tucat friss darab és a játék egy adott pontjához érve újabb útelágazáshoz is érhetünk – lásd: Egyetem –, ám ettől eltekintve minden marad a régiben. A baj csak az, hogy nem térhetünk le a kijelölt ösvényekről, amely nagyjából a vécé, a frizsider, a tévé és az ágy között vezet. Ez a napi rutin a nyaralásra is elkísér bennünket, vagyis a szabadságunk idején is ugyanazokat a napi feladatokat kell elvégeznünk, amit otthon. Nem kapcsolható ki például a társaság iránti igény, pedig nyaraláskor a közösségi élmény nem lehet kérdéses, és nem boostolható föl az ébrenléti idő, pedig a lakóhelyünktől távol, új élményekkel gazdagon megspékelve hajlamosak vagyunk megfeledkezni az alvásról.
 A nyaralás menete egyébként a következő: megérkezéskor szobát foglalunk magunknak a kiszemelt hotelben, ahonnét később kirajozhatunk a környék nevezetességeihez. Kalandtúrákon is részt vehetünk, de csak úgy, ahogy a munkahelyünkön ügyködünk. Maga a túra nem látszik, a jól ismert szövegablak formájában ugrik föl az éppen aktuális esemény, vagyis ugyanúgy kell megoldást találni rájuk, ahogy a munkahelyi konfliktusokra. Emellett el lehet sajátítani a helyi folklór egynémely elemét (meg lehet tanulni pl. masszírozni), hogy ezt a tudást – új mozgásfázisok formájában bármikor előszedhessük.
Nekem az tetszett a legjobban, hogy a simsek telket vásárolhatnak valamelyik üdülőkörzetben, és pénztárcájuk vastagságának függvényében fölépíthették rajta álmaik nyaralóját. A jól végzett munka után le lehet vonulni a telek végében hullámzó tengerhez, mártózni egyet a hűs habokban, vagy csak nézni a lábunk elé kifutó, habos kis tócsává szelídülő hullámokat. Sajnos a nyaralóba nem lehet végleg odaköltözni, pedig egy kis magánpanzió működtetése nem lenne reménytelen üzleti vállalkozás.
A távol keleti helyszín legnagyobb érdekessége a nindzsa által közvetített misztikus tudás, amellyel a sims önmaga teleportálásra lesz képes. Később, a dolgos-szorgos szürke hétköznapokban ennek a képességnek bizony nagy hasznát lehet venni. Egy szemvillanás alatt áthidalható lesz egyebek mellett a kertkapu és a konyha közötti távolság, amivel értékes másodperceket lehet nyerni a táplálékszerzést illetően. Ez nem vicc: nekem már halt éhen úgy a simsem – ráadásul terhesen – hogy nem ért oda időben a hűtőszekrényhez.
De vissza a Bon Voyage-hoz! Miután hősünk nagyobb baj nélkül túlélte a messzi idegenben eltöltött hosszú hétvégét, hazafelé veszi az irányt. Becsekkol az airporton, átalussza a fél világon átívelő, dögunalmas repülőutat, majd annak rendje-módja szerint hazatér. Mielőtt még koszos zoknijait és a penészes alsóneműk tömkelegét betömködné a nem létező mosógépbe, választania kell – bocsánat: nekünk, fölötte álló istenségeknek kell választanunk –, hogy a nyaralásban szerzett inspirációs élményt milyen tulajdonságok, illetve jellemvonások fejlesztésre szeretné fordítani. A fölugró menüben kínált lehetőségeket alaposan meg kell gondolni, mert simsünk alaptulajdonságai ezek alapján módosulni fognak.
 Jó ötlet, bár nem ellensúlyozza a szokás szerint garmadával fölbukkanó hiányosságokat. A legnagyobbat már említettem: bármennyire is szeretnénk, nyugdíjas éveinkben nem húzódhatunk meg a nyugodt és csöndes nyaralónkban, hanem kénytelenek vagyunk Pleasantview zsúfolt és neuralgikus közösségében megvárni a jól megérdemelt kaszást. Az időjárás is sablonos és unalmas, semmiben sem különbözik az otthonitól. Nincsenek pl. szelet ígérő naplementék, vagy északi fény, hogy viharosra korbácsolt tengerről ne is beszéljünk.
Mindezek odáig vezetnek, hogy az ember hamar megunja ezt a nyaralásosdit, és egy-két próbálkozás után inkább otthon marad a fenekén. Talán ez a legnagyobb baj az egész sims2 szériával: fejlesztői ahelyett, hogy az alapjátékot gazdagították volna, félig-meddig független modulokat pakoltak hozzá, amelyek nem képesek versenyezni az alapjáték összetettségével. Ezért van az, hogy ha az ember egy újabb sims2 kiegészítővel próbálkozik egy kicsit mindig becsapva érzi magát (nem beszélve a helyszínek közötti mászkálás miatt jelentkező kegyetlenül hosszú töltési időkről).
Az EA üzletpolitikájára jellemző, hogy a Jó Utat még ki sem hűlt a polcon, már meg is hirdették a Tini Cuccok nevű tárgycsomagot, röviddel utána pedig szárnyra kapott a hír, hogy tavaszra megjelenik az utolsó Sims2 kiegészítő, ami a hobbival lesz kapcsolatban. Mi mást mondhatok erre, mint azt: meg fogjuk látni. |
