Hamarosan!

Eseménynaptár

« Szeptember 2010 »
H K Sz Cs P SZ V
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9
  • 2010-9-9, 0:00 am
    A talentum árfolyama az előző havihoz képest nem változott. Egy talentum továbbra is 10 forintot ér.
10 11 12
13 14 15
  • 2010-9-15, 0:00 am
    Véget ér történetpályázatunk harmadik ciklusa és kezdődik a negyedik.
16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3
Jó hírünk a világban

Locations of visitors to this page




előző oldal  1 2   következő oldal
Wojciech Kamiński: Gyilkosság a rodeón
Wojciech Kamiński: Akit annyira szerettek
Wojciech Kamiński: Egy unalmas partin
Wojciech Kamiński: A lebukott bankrabló
Wojciech Kamiński: A régiségboltban
Wojciech Kamiński: Gyilkolni egy orosszal
Wojciech Kamiński: A gyógyszerész halála
Wojciech Kamiński: A 309-es szoba rejtélye
Wojciech Kamiński: A fények városa
Wojciech Kamiński: Végzetes kanyar
Wojciech Kamiński: Odalent délen
Wojciech Kamiński: A Telefunken
Wojciech Kamiński: Mérkőzés közben
Wojciech Kamiński: Halál a Central Parkban
Eduard Kalina: Halál a Paradicsomban

 Wojciech Kamiński: Halál a Central Parkban

Unalmasnak ígérkezett a délután, épp a fiókomban heverő scotchot készültem megdézsmálni, amikor a titkárnőm, Kimberly közölte, hogy Mrs Cortney Stewart szeretne beszélni velem. Új ügyfelem első látásra is a manhattani ragadozók közül került ki: a széles karimájú kalap alatt göndör, szőkített haj, méregdrága kosztüm, és, persze, vérvörös ajkak ugyanolyan árnyalatúra lakkozott körmökkel.
   − Tudom, ki maga – mondtam neki a bemutatkozás után, amikor hellyel és whiskyvel kínáltam. − A férje, Tim Stewart a legmenőbb ingatlanvállalkozó a szigeten, de tudtommal vannak érdekeltségei Dallasban, Pittsburgh-ben és Seattle-ben is.
   Mrs Stewart lesütötte a szemét, szája szélén zavart rándulásra lettem figyelmes.
   − A férjem eltűnt, Mr Fellow – mondta halkan. – Szeretném, ha megtalálná.
   − Nocsak – vontam fel a szemöldökömet.
   − De valamit tudnia kell – nézett rám riadtan. – Lehet, hogy… lehet, hogy a legrosszabbra kell számítanunk.
   − Ezt hogy érti?
   − Két napja nem került elő, és nyugtalankodni kezdtem. Megnéztem a dolgozószobáját, és ezt találtam az íróasztalán.
    Géppel írt papírt nyújtott át: sima, jellegtelen zsarolólevél volt nyilvánvalóan álnévvel szignálva. Az illető pénzt kért, cserébe üzleti titkok elhallgatását ígérte. A lap alján egy jersey-i cím szerepelt a találkozó helyszíneként két nappal korábbi dátummal.
    − Mrs Stewart, ugye, jól tudom, hogy önöknek nincs gyerekük? – kérdeztem, mintha a levél nem is létezne.
    − Hogy jön ez ide? – kapta fel a fejét, majd szemét lesütve bólintott. – Nincs.
    − És igaz az is, hogy Mr Stewartnak nincs sem testvére, sem más örököse?
    A nő most gyanakodva emelte rám a tekintetét, de mielőtt megszólalhatott volna, hangomat megemelve nekitámadtam:
    − Vagyis maga az egyetlen, aki a férje vagyonát örökölné.
    − Csak nem azt képzeli, hogy én….? – vált síróssá a hangja.
    − De igen. Maga aljas módon megölte a férjét, és elásta, méghozzá valahol itt a közelben. Talán épp a Central Parkban. Kár tagadni, lebukott, szépségem.
Honnan tudta Fellow, hogy a nő a gyilkos?
 


(A következtetés egyszerű és világos: Mrs Stewart sáros gumicsizmában érkezett, és beléptekor egy véres gyalogsági ásót támasztott a falnak.)

Hungarian tranlation©Pagány és Tsa
2008©Regénytár

regénytár / 2008.01.11