Előkerül egy légpuska
Ma van a születésnapom. A negyvenedik. Sok, vagy nem sok? De, sokk! Azt mondják, az ember
valóságos korát nem az évei száma határozza meg. Ezt szeretném hinni én is! Azt is mondják, a nő
olyan, mint a jó bor, az évek előhaladtával érik, egyre jobb és testesebb lesz. Ez talán igaz is,
bár azért ebben a mondásban nem kis irónia rejtőzik! No és az aszúsodás? Erről bezzeg hallgatnak!
    Mennyi marhaságot beszélnek! És mennyi nő elhiszi! Köztük én is. Olykor. Küzdök az idővel és a
gravitációval, és a ráncaimat halványítgatom. Persze minden ránc mögött ott egy történet. De ez
ócska duma! Nincs is annyi ráncom, ahány történetem! Jesszus! Negyven év alatt mennyi minden
történt velem, és mennyi minden nem!
    Megrázta szőke fürtjeit, idegesen lecsapta a tollat, és becsattintotta a vaskos füzetet.
    Tekintete elidőzött a borítón. Szép, kerek betűkkel megformázott a cím: Napló.
    Hihetetlennek tűnt, hogy kamaszkora óta napi rendszerességgel rója a sorokat, a huszadik füzet is betelik lassan. Úgy döntött, nem számolja ki, hány éve is pontosan. Töltött egy korty konyakot, és
alaposan megnézte magát a bárszekrény tükrében. Az a szöszke fruska nézett vissza, aki egykor a
naplóírást elkezdte. Igaz, a szőke fürtök már festésre szorultak, de a tekintet és vagány mosoly a
régi volt. – Mit vagy beszarva Szöszke? – hörpintette fel a konyakot – Most kezdődik az élet!
Ekkor látta meg az ágy mögé odavetett légpuskát.
   - Ezt meg itt felejtette! Ügyes! Jó ürügy, hogy feljöhessen érte! - mosolygott. (bojtár 2010-06-18)

Váratlan vendég érkezése
"40 éves vagyok. Mindig rettegtem a 4 iksz-től, és íme eljött. Ideje számvetést készítenem. Mit
csináltam jól, mit rontottam el?" - így mélázott magában, amikor kopogtak a bejárati ajtón.
   - Jövök! - kiáltotta, megigazította az arcába lógó kósza tincseket, és szaladt, hogy kinyissa az ajtót.
   - Happy birthday! Isten éltessen! - harsogta egy hang, aminek a gazdáját nem láthatta Szöszke, mert egy hatalmas üveg pezsgő és egy doboz bonbon eltakarta.
   - Te itt? - kerekedett el Szöszkénk tekintete. - Londonban kellene lenned Henry-vel, nem?
   - Tadam! - csapta össze a a két tenyerét Emma, és egy fickót tolt be az előszobába. - Bemutatom
Henryt. Henry, this is my best friend Julia, alias Szöszke. Na jó, beszéljünk magyarul, tudod jól,
hogy Henry édesanyja magyar. - kacsintott Emma, miközben Júlia és az ismeretlen fiatalember kezet ráztak.
   - Bújjatok be. Ne nézzetek szét, rendetlenség van, nem számítottam vendégekre.
   - Tuti? Este biztos jön az ügyeletes szívszerelmed! - mosolygott Emma, miközben ledobta magát a
kanapéra. - Tudod Henry, ő az a lány, aki fogyasztja a pasikat!
   - Ne már! Nem is igaz! - pirult el Júlia.
   Henry szóhoz sem jutott, míg figyelte a csipkelődő csajokat megakadt a szeme a Naplón.
   - Na gyere barátosném, üssünk össze valami finom vacsit. Éhes vagy, Henry?
   - Ami azt illeti, igen.
   - Jó. Akkor helyezd magad kényelembe, mi kipletyózzuk magunkat, közben készítünk egy kis harapnivalót.
   Amíg a lányokra várt, Henry, mit sem törődve az etikettel belelapozott a Naplóba... (Cherry 2010-06-27)

Írjon dialógust a szövegbe
A napló az ötvenhatodik oldalon nyílt ki. Henry tekintete a nagy, öles betűkre tévedt: VÉGRE
MEGTÖRTÉNT! ELVESZTETTEM A SZÜZESSÉGEMET!!! - Hűha, nézzük csak! - görbült mosolyra Henry szája.
   "Szemezéssel kezdődött. Kicsit unalmas volt a tanfolyam, elkezdtem a többieket figyelni. Összeakadt
a tekintetem egy gyönyörű, tengerkék-szemű fiúval. Azt hiszem el is pirultam, de nem fordítottam el
a fejem. Fogalmam sincs, hogy a tanár miről beszélt, egész idő alatt bámultuk egymást, azt éreztem,
hogy gondolatban már vetkőztet, és a bugyimban kotorászik. Olyan átütően bámult, hogy az összes
létező hormon működésbe lépett bennem. Egyszer csak azt vettem észre, hogy mindenki pakolja a
füzeteit, könyveit. Én is fogtam a tatyómat, lassan szedelődzködni kezdtem. Leejtettem a tollamat,
mire felvettem, és felnéztem a srác már eltűnt. "Jellemző. - sóhajtottam fel, - Gyáva kukac! Szóba
állni már nem mer velem." Kissé lógó orral sétáltam kifelé, bár büszke voltam magamra, mert még
ilyen hosszú ideig senkivel sem szemeztem.
   - Hello Szöszi! Merre mész?
   Gombóc került a torkomba, annyira meglepődtem, szinte meg sem tudtam mukkanni. Aztán badarságokat beszéltem, és vártam, hogy megnyíljon alattam a föld, legszívesebben elsüllyedtem volna.
   - Hello... khm, háát, hazafelé megyek... arra... - böktem az útirányom felé.
   - Hazakísérhetlek?
   - Aha... ja... jó.
   "Bassza meg! Juli! Szedd össze magad!" - így kiabált bennem a bátorító énem, miközben a szívem
szaporán kalapált. De valami azt súgta: Ő A TE EMBERED!
(Cherry 2010-06-28)

Illesszen a történetbe egy jó viccet
   - Elárulod a neved? - fordult felém kedvesen a fiú.
   - Juli vagyok, de Szöszke a becenevem.
   - Én Norbi vagyok. Úgy vettem észre nagyon untad az órát, még a tanár viccén sem nevettél.
   - Viccet is mondott? Nem emlékszem rá. Elmondod?
   - Persze. A kendermagos kakas beiratkozik a konzervatóriumba. A felvételin megkérdezik tőle, hogy miért akar oda járni, hiszen tökéletes hangja van. Erre a kakas: én azt tudom, de a tyúkok ragaszkodnak a diplomához.
   Idétlenül felnevettem, de azt hiszem Norbinak tetszett a nyerítésem. Azt mondta, hogy imádja hallgatni a gurgulázó kacagásomat. Nem hittem el természetesen, amit mondott, a barátnőim szerint a pasi, ha akar valamit állandóan bókol a nőnek. De azért jól esett!
   Megérkeztünk a ház elé. Nem teketóriáztam, felhívtam. Tökéletes alanynak tűnt, meg akartam nyerni a fogadást. Anyám elutazott, a kégli üres volt. Betöltöttem a 17-et, az osztálytársaim közül már csak Mariann és én voltunk szüzek. Nem hagyhattam, hogy Mariann győzzön. Láttam magam előtt Mariann bárgyú arckifejezését, és csorgott a nyálam, alig vártam, hogy ő fizessen a sütis boltban, és amíg elmesélem mi történt Norbival és velem mohón faljuk majd a finomabbnál finomabb sütiket.
   Feszültnek éreztem magam, kinyitottam a bárszekrény ajtaját, elővettem két poharat és egy üveg whiskyt. 
   - Igyunk, jó?
   Norbinak nem volt ellenvetése. Tudtam, hogy nekem egy whisky kevés lesz, gyorsan töltöttem még egy pohárkával, és azt is szélsebesen felhörpintettem. (Cherry 2010-06-28)

Írjon minél több igét a szövegbe
Norbi szerintem a gondolataimban olvasott. A gyönyörű kék szemeivel vágyakozóan nézett rám, majd se szó, se beszéd nekem esett, és csókolt, harapdált, ahol csak ért. Hagytam magam, de nem éreztem semmit. Gondolatfoszlányok szaladgáltak a fejemben. Eszembe jutott, hogy Norbi a harmadik pasi az életemben, aki megcsókol. Még igazából csókolózni sem tudok, annyira amatőr vagyok, és itt, most arra
készülök, hogy lefeküdjek egy vadidegen pasassal.
    Pár perc elteltével már én is kívántam. Előbújt belőlem egy vad ösztönlény, aki átvette az irányítást, és kizavarta belőlem a tinédzsert. Letéptük egymásról a ruhát. Először csak simogattam, cirógattam, puszilgattam az izmos testét, majd egyre hevesebben rágtam a fülét, karmoltam a hátát, és ringattam a csípőmet. Norbi égett a vágytól, vonaglott, ütemesen mozgott rajtam. Szerintem az eszméletemet is
elvesztettem néhány percre. Arra emlékszem, hogy majdnem megsüketültem. Norbi iszonyatosan hangosan nyüszített a bal fülembe, majd rándult egyet, lihegett, mint egy kölyökkutya, és hirtelen lefordult rólam. Zakatolt a szívem, a vérnyomásom az egekig szökött. Testemen izzadságcseppek hömpölyögtek, a  szívem viszont kongott az ürességtől. "Na ja! Ez vagyok én. - Veregettem meg gondolatban a saját vállamat. Fogadásból lefekszem az első jöttmenttel, aztán várom a beteljesülést." Ekkor már legszívesebben leköptem volna magam, de ami megtörtént, az megtörtént. Norbi felkapta a ruháit, adott egy cuppanós puszit, és a fülembe súgta: - Majd hívlak!" (Cherry 2010-06-29)

Valaki beszéljen a fodrászáról
Henry lépteket hallott, megszeppenve becsapta a Naplót. Elég nagy pofátlanságnak tartotta amit tett, de külföldön mindent lehet jelszóval nem zavartatta magát különösebben. Fütyörészve a távirányítóhoz nyúlt, tévénézést színlelt.
    Emma a sznob stílusában éppen az új fodrászáról mesélt.
    - Képzeld el Julikám, Londonban rátaláltam a világ legjobb mesterfodrászára! A srác francia, töri az angolt, nagyon cuki. Az igaz, hogy majdnem két óráig szárítja a hajam, és 20 fontba kerül, de nem érdekel, csúcs szuper frizőr!
    Julinak leesett az álla.
    - 20 font, és két óra? Az én fodrászom magyar, potom 1500 FORINTOCSKÁT kér, és fél óra alatt belövi a séróm. Hajjaj Henry! Szerintem Emma egyéb szolgáltatásokban is részesül! - kacsintott Szöszke, majd serényen elkezdte pakolgatni a tányérokat az étkező asztalra.
    - Én a helyedben nem dicsekednék vele. Még mindig Ágihoz jársz?
   - Igen. Veled ellentétben én hűséges típus vagyok.
    Emma szemei tágra nyíltak.
   - Te? Hűséges?
   - OK, ami a fodrászt illeti.
   Henry már nagyon unta a csajos dumát, témát akart váltani.
   - Nini! Egy légpuska! Mit keres ez itt? Csak nem verebeket lövöldözöl szabadidődben?
   Juli válaszolni akart, de a telefoncsörgés közbeszólt. Vidáman emelte füléhez a kagylót, majd halálsápadtan rogyott le a kanapéra. 
   - Baleset történt anyámmal, be kell mennem a kórházba.
   - Beviszlek! Te már ittál. - ajánlotta fel Emma. - Henry itt marad, és ránéz a kajára.
   - Jó - hebegte Juli.
   Alighogy bezárták az ajtót, Henry máris a Naplóért nyúlt... (Cherry 2010-06-30)

Lapozgatta a Naplót, majd felállt, és a könyvespolchoz sétált.
   - Ez az! - kiáltott fel, amikor meglátta, hogy több ugyanolyan bordó fedeles könyv sorakozott katonás rendben egymás mellett a portörlőt rég látott polcon.
   - No nézzük csak. - kiemelt egyet, belenézett.
    "Szemedbe néz, csillog a tekintete, olyan tündöklő, mint egy pár tiszta, kivikszolt csizma, amit kitesz a gyermek az ablakba, Mikulásra várva. Fürkészed a meleg barna szempárt, próbálsz belelátni a fejébe, a gondolataiba. Tűnődsz. Vajon a gondolataiból ugyanazt olvasnád ki, mint a feléd áramló mosolygós, tüzes, perzselő, szerelmes, vágyakozó nézéséből? Azt hiszed - mert azt szeretnéd hinni -, hogy a pasi szempillái között megbúvó két golyóbisból tudsz olvasni. A férfi nagy színész, tudjuk jól. De abban a percben, amikor ott vagy mellette, sugárzó lényedből áramlik a nőiesség, nem színészi alakítást nyújt. Amikor veled van, rád összpontosít, elvarázsolod, tényleg csak Te létezel számára, az "itt és most"-ban, a jelenben él. Tervei vannak veled, lehozná neked a csillagokat is az égből. Bújik hozzád, fürge ujjaival a lábaid között matat, hevesen harapdálja az ajkaidat...Ígér. Kérhetsz bármit, lehet bármilyen ötleted, mindenben benne van. Megadod magad. Naiv vagy, hiszékeny, úgy véled, hogy az imádott férfi sohasem lesz másé, csak a tiéd, a boldog, szoros ölelés, az irántad érzett rajongása örökké fog tartani. (Cherry 2010-06-30)

Közben a semmiből, hirtelen életre kel benned a vad, ízig-vérig nő. A hormonnak nevezett jelenségnek, vagy a férfiból áradó energiáknak, esetleg a kettő ötvözetének köszönhető? Ki tudja. Nem ez a lényeg, nem ez számít. Tudat alatt érzed, hogy ez csak egy játék. Ő nem más, mint egy gyarló férfi. Egy, a sok-sok disznó közül, akikbe már több esetben belebotlottál. Holnap egy másik nő omlik a karjaiba, aki ugyanúgy bedől neki, mint ma te. Ez most mégsem érdekel, hiszen szeretsz játszani. Bár a vérnyomásod emelkedik, zavar, hogy nem tudod a fejedben zakatoló gondolatokat elűzni, nem tudod magad teljes mértékben átadni az érzéki gyönyörnek. "Ez a különbség férfi és nő között. - hullik a gondolatmorzsa a fejedbe. - Nem tudjuk szétválasztani az érzéseinket, gondolatainkat a puszta vágyakozástól." Közben a férfi birtokba veszi a hullámzó, vonagló testedet. Ügyes pasas. Egyik pillanatról a másikra, egy külső erő kinyomja a képzeletbeli kapcsolót az agyadban, hihetetlen magasságokba repít, kipattan belőled a racionális éned, és borzongató, mámorító, bizsergető élményekben részesülsz. Pihegsz. Örömittasan simulsz a férfi mellkasára. Beszélgettek. "Nem vagyok szerelmes beléd, de nagyon jól érzem magam veled. " - közli kedvesen. Annak ellenére, hogy melegség árad belőle, hideg jégcsákányként hatol beléd ez a tíz szó.  "Az imént még az ölelésébe haltam bele, most pedig a szavai ölnek meg." - kapcsol vissza a gondolkodó éned. Ismét a játékszenvedélyed győzött az eszed felett. Nem, nem ő lesz az, aki elhozza a kánaánt, aki úgy magához húz, hogy sohasem enged ki az erős karjai közül. Ő az a hím, aki nemsokára, talán már holnap ugyanígy fog feküdni egy másik nő mellett, ugyanígy fogja rávillantani vágytól égő, tüzes tekintetét, és az a másik nő ugyanígy a hálójába kerül, elolvad majd, és reménykedik, hogy talán most ő lesz a befutó...  (Cherry 2010-06-30)

Valaki felrúgja a tejeskannát
Henry annyira elmélyedt a bejegyzésben, észre sem vette, hogy nem is a naplót olvassa, hanem egy lapot, ami mintegy könyvjelzőül szolgálva maradt a könyvecskében. Gondolkodóba esett. Úgy vélte, amit olvasott, neki szólt. Kiszáradt torokkal állt fel, egy pohár vizet akart inni. Gondolataiba mélyedve, kissé kábán indult el a konyha felé, amikor éktelen csörömpölést észlelt, és azt látta, hogy valami fehér folyadék csordogál a fehér járólapon. Káromkodva emelte fel a padlóról a tejeskannát, amit bambasága miatt felrúgott. Megkereste a felmosórongyot, serényen nekilátott a takarításnak, közben agyalt.
    "No igen. Van benne valami. Az ember keresi a szerelmet, a nagy Őt, aztán lépten-nyomon csak a kis Ő-be botlik. Ez a Juli tud valamit, nem egy buta nő, biztos észre fogja venni, hogy Emma nem jelent számomra semmit, viszont ő halálosan szerelmes belém. Az érzelmekkel nem szabad játszani, de én pár hete ezt teszem. Megjátszom az odaadó hősszerelmest, áltatom őt is, és magamat is. És mindezt miért? A pénzéért. Vagyis az apja vagyonáért, ami hamarosan Emma ölébe hullik. Tovább kell olvasnom a Naplót, találnom meg kell találnom Juli gyenge pontját, ami vészhelyzetben a segítségemre lehet." Henry tudta, hogy Juli életének meghatározó időszaka volt, amikor befejezte az egyetemet. Megkereste a lány 23 éves kora után íródott Naplóját, újra kényelembe helyezte magát, és kíváncsian folytatta az olvasást. (Cherry 2010-07-02)

Ma felkaptam a fejem valamire, most próbálom tovább gondolni. Minden nő ribanc!” - ezt állította egy pasi. Erre köztudott, hogy a legtöbb férfi rábólint. Mitől ribanc a ribanc? Mi tesz egy hölgyet ribanccá? A válasz nem MI, hanem KI: a férfi. Ha nem lennének férfiak, nem lennének ribancok. Ilyen egyszerű. Azt hiszem szeretek ribancoskodni. Amikor megismerek egy pasast, akihez vonzódom, megmozdul bennem valami. De ez természetes, mert az egészséges ember így működik. Ha a férfi is hasonlóan érez, akkor szerencsém van, kezdődhet a játék. Az évődés, a 'cicázás', az összebújás, egymás nyakába ugrás, később a fergeteges átszerelmeskedett éjszakák...
Mesés! És most ez van. Itt van nekem Balázs! Jólesik amikor boldoggá teszem, látom, hogy rajong értem. Felemelő érzés azt látni, hogy egy huncut, csábos mosoly elég ahhoz, hogy az ágyban kössünk ki...
   Szánalmasak azok a nők, akik futnak a pasik után. "Lotyóskodnak", egyesek kifordulnak önmagukból, mindent megtesznek azért, hogy megkapják az áhított férfit. A pasi, aki nincs fából, mert FÉRFIBÓL van, csak AZT kéri a nőtől. És meg is kapja. Megalázó a csaj számára, de ezek után a legtöbb fickó eldobja azt a nőt, aki első szóra odadobta magát. Sajnos ebben az esetben minden kívülálló átlátja a helyzetet, csak a szerelmes nő nem. Akit mindezek után leribancozunk. De ő nem így gondolja! A csaj egyszerűen szerelmes és lefeküdt szíve választottjával, hogy boldoggá tegye. Balázs szerint én nem vagyok tipikus nő. Sohasem akartam az lenni! (Cherry 2010-07-03)

Legyen valaki patetikus
Én nem csak a külsőmmel és a nőiességemmel akarom elkápráztatni a férfit, hanem igen, az agyammal is. Mert én magam is beindulok, mint a gőzmozdony, mikor érzem, hogy egy kerékre jár az agyunk, hogy intellektuálisan egy hullámhosszon vagyunk. Persze nem arról van szó, hogy tudományos tételeket értékelnénk ki hosszú órákon át. Csupán érzékeltetni akarom, hogy nem vagyok egy üresfejű szöszke. A kötözködésbe bújtatott, egyre feljebb srófolt évődés, a villámgyors szellemi pingpongmeccs olykor úgy tud szikrázni, hogy lángra kap tőle az ember. S amikor Balázzsal egy nap már negyedszer mondtuk egyszerre szórul-szóra ugyanazt, már tudtam, hogy ő az én emberem.
   Szinte semmit és senkit nem látok rajta kívül. Bezártam magam egy nagy buborékba, és csak élvezni, élvezni akarom ezt az óriási boldogságot. Nem akarok tudomásul venni semmi mást! Sem azt, hogy végül minden éjjel felöltözik és elmegy, míg én ott maradok egyedül az ágyban, vagy lesem az ablakból, mint tűnik el lassan az utca sötétjében, sem azt, hogy nem lehetünk együtt nyilvánosan, és hogy ez a boldogság csak erre a néhány négyzetméterre korlátozódik. Nem érdekel, hogy felesége van!!! (bárányfelhő 2010-07-06)