A férfiszépségről aránylag tűrhető adatokkal rendelkezünk, de a férficsúnyaság mindmáig föltérképezetlen, lápos terület. Amíg az előbbihez a filmsztárok arcberendezése kellő támpontot adhat, addig az utóbbival kapcsolatban marad a sunnyogás meg az intuíció. Tévedhetetlenül meg tudjuk például állapítani, mikor van ütnivaló képe a velünk szembejövő alaknak, de örökre rejtély marad számunkra, ki gondolja a miénkről ugyanezt. Ebből következik, hogy önmaga mérhetetlen csúnyaságával senki nincs teljes egészében tisztában.

Marius von Mayernburg, a magyar színházlátogatók előtt sem ismeretlen német drámaíró ezt az anomáliát helyezte A csúnya című egyfelvonásosának középpontjába. A darab jelenleg a budapesti Új Színház Bubik István Stúdiószínpadának műsorát gazdagítja, úgy is, mint kortárs szinpadi mű, és úgy is, mint fekete komédia.

A darab nem indul túl mélyről, mindösze arról van szó, hogy az erősen középkorú Lette (Gáspár Sándor) föltalál egy elektromos dugaszt, amit a cége valami úton-módon rá szeretne sózni a fogyasztói társadalomra. Ez idáig rendben is van, de amikor a termékbemutatásra sor kerül, a nagyfőnök (Nagy Zoltán) nem őt, hanem az asszisztensét, Karlmannt (Almási Sándor) bízza meg a feladattal. A döntést Lette sértődéssel vegyes értetlenséggel veszi tudomásul, de azon kívül, hogy a feleségének (Pokorny Lia) elpanaszolja, mi történt, nem tehet ellene semmit. Legnagyobb meglepetésére az asszony tudja, mi áll a dolog hátterében: Lette annyira csúnya, hogy nincs rá kifejezés. Az ő arcával eladni valamit nagyjából annyi sansszal lehet, mint egy összekötözött lábú döglött lovat nyerési eséllyel indítani az epsomi derbin.

Lette sorsa ettől a pillanattól abszurd fordulatot vesz: rádöbben, hogy hiába kutat és talál föl szinte szériában mindenfélét, ha ocsmány a képe, mások fogják leszüretelni az ehhez tartozó dicsőséget. Mi mást tehetne, mint hogy rábeszél egy neves plasztikai sebészt (ezt a szerepet is Nagy Zoltán alakítja), hogy szabja át az arcát. Legyen bármi az eredmény, a mostani állapotán úgysem ronthat semmit. Mivel Lette csúnyasága szinte észveszejtő, a sikerre nagyon kevés az esély, ám - deus ex machina - a teljesen újravésett arcról kiderül, hogy maga a tökély. Lette minden képzeletet alulmúló csúnyaságából a Nap ragyogását elhomályosító férfiszépség kerekedik. Mi sem természetesebb, mint hogy ezek után szélesre tárulkoznak előtte az addig bezáródott ajtók, és miközben találmányával konferenciáról konferenciára házal, hosszú tömött sorokban tobzódnak előtte a nők. De aztán kiderül, hogy az a pompázatos arc, ami a sebészkés alól kikerült, sorozatban is gyártható. A Lette szépsége miatt mellőzött Karlmann erre szintén megműtteti magát, és mert Lette megszépülése után ő folytatta a kutatásokat, frissen szerzett gyönyörű arcával visszakerül a főnök kegyeibe.

Lette ezek után becsapottnak, kisemmizettnek és megalázottnak érzi magát, de nincs visszaút: isteni szépségű szériaarcát nem cserélheti le egy másikra, ami előbb tudathasadásos, aztán meg önmegsemmisítéses állapotba hajszolja. A kezdetben kifejezetten harsány, geget gegre halmozó darab ezen a ponton meg is ülepszik kissé, majd átalakul a mellőzöttség és a kitaszítottság filozofikus kérdéskörét taglaló elmélkedésbe. Ráadásul Pokorny Liának a feleség és a műtősnő karaktere mellett egy multicég igazgatónőjét is meg kell formáznia, de ez a figura valahogy hamisnak tűnik, és kérdőjelként görbül rá a darab egész építményére. Ennek a mellékalaknak van egy még mellékesebb fia is, aki homoszexuális - ezt a szerepet Almási Sándor játssza -, ám ez az infó túl későn jön ahhoz, hogy történetformáló elemként épülhetne be a darabba.

A játékteret egy olyasféle gépszalag szeparálja el a nézőtértől, amilyenen az uborkásüvegeket továbbítják  a konzervgyárakban. Ez frappánsan egyértelmű célzás a chaplini Modern idők testet-lelket elsorvasztó tömegtermelésre, másfelől egyfajta Sztüx folyóként is szolgál, mert ide-oda utaztatja a szereplőket. A díszlet csupán jelzésszerű, de jól összerakott, Szabó Máté pedig ebben a szinte már steril környezetben sem fukarkodott az ötletekkel. A színészi teljesítmény senkinél sem hagy kívánni valót maga után, de Gáspár Sándornak még azt is hajlandók vagyunk elhinni, hogy szépségben a MAN magazin coverboy-ával vetekszik. Egy élvezetes színházi előadáshoz ennyi untig elég.  

ÉRTÉKELÉS:

A csúnya - Az ÚJ SZÍNHÁZ előadása
Író: Marius von Mayenburg;  fordító: Veress Anna; rendező: Szabó Máté; színészek: Lette - Gáspár Sándor, Fanny - Pokorny Lia, Scheffler - Nagy Zoltán, Karlmann - Almási Sándor; díszlet: Khell Csörsz ; jelmez: Balla Ildikó