A csavarok titkos élete

2021-07-08
811 olvasó

Ugye, önök is jártak már úgy, hogy szétszedtek valamit, és amikor újra össze próbálták rakni észrevették, hogy egy-két csavarnak lába kélt. Ne kutassuk, hogy ez miként lehetséges, fenoménról van szó, fogadjuk el ezt. Legyen bár szűztiszta a szoba, ahol dolgozunk, vagy egy minimalista módon berendezett laboratórium (csempe mindenütt, középen vasbeton szerelőasztallal), ha egy csavar lepottyan, onnantól láthatatlanná válik.

Kevés rejtély nyugtalanít annyira, mint ezeknek a csavaroknak a titkos élete, főként amióta egy ilyen szökevényemet Új-Zélandon találta meg az Interpol. Nem követett el semmit, de az eltűnését be kellett jelentenem, így került az Interpol asztalára. Állítólag hatalmas adatbázisuk van eltűnt csavarokról, akik között sok az apa, meg az anya, de az igazi bonyodalmat az okozza, hogy újabban megjelentek az LMBTQ csavarok is, amelyekről képtelenség megállapítani a nemi indentitást. Régebben ezeket nittszegeknek nevezték, de ez már a múlt. A nittszegek kasztja határozottan tiltakozik az ellen, hogy csavarként vegyék nyilvántartásba őket, mert az nekik akkora gyalázat, mint a mi világunkban araboknak mondani a perzsákat.

Szóval az a bizonyos csavarom, ami egy berendezésből pottyant le a konyha kövére, Új-Zélandon kötött ki, ami még nem lenne baj, de ő milliméteres, ott pedig mindenki colban számol. Nem csoda, hogy kinézik maguk közül. Nem kap rendes munkát, és mert arrafelé is van bürokrácia, a bevándorlóknak járó támogatást is hiába várja.

Szegény kis csavarom ezért folyton csavarog. Ott is vannak olyan illegális emberpiacok, vagy erre a konkrét esetre vonatkozóan: csavarpiacok, ahol a helyiek kipécéznek maguknak egy delikvenst és elviszik valamilyen egyszeri megbízatásra. Ezekből a bulikból, amelyek jobbára rövid ideig tartó rögzítésre korlátozódnak, épp hogy csurran-cseppen valami. Olajilag. A csavarnak ugyanis ez a megélhetése: az olajozás. Kap néhány cseppet, hogy ne rozsdásodjon, aztán mehet vissza oda, ahol eddig is volt, az út szélére.

Szánalmas élet ez, így mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a kis huncut hazakerüljön. Ha csak azon múlna, hogy ki kéne fizetni a helyjegyét egy konténerhajón, már rég itthon lenne, de ő azt hiszi, hogy ez a kitaszítottság maga a szabadság. Ott kering abban a fertőben, ahol tobzódnak a világ minden tájáról odavetődött kétes egzisztenciájú menetművészek. Bárcsak tudna beszélni, hogy elmesélhetné, mi mindenen ment keresztül, vagy hogy mi minden ment keresztül rajta, mert az is érdekes lenne. De nem: éli a maga fémesen rideg életét ott, a messzi idegenben, és nem tudja, nem fogja fel, mennyire hiányzik. Legalábbis abból a berendezésből, amelyből kipottyant és ahol ma is egy kis lyuk ásítozik utána.

 

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Majoros Sándor

A Regénytár alapító- főszerkesztője, aki célul tűzte ki maga elé az igényes (nívós) szórakoztató és a komoly, elhivatott irodalom közötti „északnyugati átjáró” megtalálását. Ez a honlap ennek az útkeresésnek a gyakorlatozó terepe, néha komoly, máskor komolytalan, de mindig egyedien különleges és szórakoztató. Majoros jelenleg Budapesten él, néha dolgozik, máskor csak lóbálja a lábát. Mentségére legyen mondva a régi igazság, amely szerint az író akkor is ír, ha ez olyan nagyon nem is látszik: belsőleg alkot.

1 Comment

  1. Elgondolkoztató írás!
    Véleményem szerint a csavarok illegális migrációja SOROS összefüggésben van a zoknik pártalanítási kísérletével.
    Többször figyeltem meg, hogy a szép párt alkotó zoknik mosás után páratlanná váltak és sehol sem lelhető fel a másik fele. Ebből következtetek arra, hogy nagy valószínűséggel a kosz tartja őket össze.
    Az anya nélkül felnőtt csavarok is züllött életet élnek.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL