Megesik, hogy reggelre kelve egészen más minőségben ébred fel az ember, mint ahogy lefeküdt. Szó szerint ezt történt a negyvenkét éves tiprándi illetőségű Macsulek Szalézzal, aki azon a bizonyos napon, ami új mederbe terelte az élővilág sorsát, arra eszmélt föl hajnali álmából, hogy ő az isten. Ha ezt megelőzően valami ilyesmit, vagy legalább mindenhatóságot álmodott […]
Mostanában több jelentős tűzvész is történt. Az egyik a párizsi Notre-Dame-ot pusztította el, a másik az emberiség jövőjébe vetett reménységet. Szándékosan nem írtam hitet, mert ebben az esetben éppen a hit, a mindenen és mindenkin vakon átgázoló hit pusztított. A Srí Lankán elkövetett borzalmas merényletsorozatról van szó, amely közel sem rázta meg annyira a civilizált […]
Nem csillapodnak a kedélyek a szivar alakú, rejtélyes űrobjektum körül. Miként az köztudott, nemrég egy furcsa, űrhajóra emlékeztető, hosszúkás szikla szelte keresztbe a Naprendszert, és tűnt el, mielőtt a közelébe férkőzhettünk volna. Az Oumuamua néven nyilvántartott valami annyira szokatlan pályán mozgott, hogy a tudomány mai állása mellett nem lehetett sem meteor, sem kisbolygó, sem pedig […]
Amikor Táncsicsot az ünneplő tömeg kiszabadította a budai várban lévő börtönéből, és beültette a kor csúcsjárművének számító kétlovas hintóba – ez olyan volt, mintha valakiért ma Bentley-el mennének a Gyorskocsi utcába – , a kocsis határozottan a lovak közé csiholt egyet az ustorával. A derék igavonók schaffhauseni óramű pontosságával vették a jelzést, és úgy megugrottak, […]
– Állj! Ki vagy? – Petőfi Sándor. – Az, aki gatyába’ táncol? – Az. – Akkor most velem jön Szibériába! Ez az elképzelt beszélgetés szavahihető időutazók szerint a fejéregyházi – és nem a segesvári – csatatéren hangzott el, 1849 július 31-én, késő délután, vagy inkább kora este. A honvédek java része akkor már Marosvásárhelyen ivott […]
Néhány hónapig fent forgolódtam a világ leghíresebb fotós közösségi oldalán, a Gurushotson. A 9 fokozatból sikerült is a 8-ikig felkapaszkodtom, de aztán beláttam, hogy innét szemernyi esélyem sincs a továbblépésre, mert: 1) utálom a naplementéket 2) nem fotózok macskákat és kutyákat 3) nem fotózok cuki kisgyerekeket 4) nem fotózok virágokat. Ezek nélkül pedig a Gurushotson […]
Előbb vagy utóbb mindannyiunk életébe bekukucskál az a huncut pillanat, amikor rádöbbenünk, hogy szellemi téren már nem vagyunk olyan pengék, mint régen. Elfelejtjük a színészek nevét, nem emlékezünk a dátumokra, a bonyolultabb kifejezésekre, nehézséget okoz az összeadás meg a kivonás. Ezek a jelek arra figyelmeztetnek, hogy ideje valamit tennünk a végső, totális elbutulás ellen. Néhány […]
Az emberi természet szereti, ha cirógatják. Bocsássanak meg a suta mondatért, szándékos. Arról az ősi késztetésünkről van szó, hogy szeretünk díjakat, kitüntetéseket, elismeréseket kapni, még ha ezek nem is érnek semmit. A híres világíró, Roald Dahl – felénk a Meghökkentő mesék című filmsorozatból vált ismertté – úttörő volt az ilyen vicces, gyakorlatilag semmit érő, de […]
Tisztelt Látogatónk! Ezt egy védett tartalom, amelyet csak VIP-tagjaink, vagy a külön engedéllyel rendelkezők láthatnak. Kérjünk, az oldal tetején jelentkezzen be a továbblépéshez!
Élesebb szemű olvasóink bizonyára észrevették, hogy a Regénytáron a mai naptól néhány nem túl nagy volumenű, de a dolog mélységét tekintve jelentős változás történt. A legszembetűnőbb talán az, hogy a főcím alól eltűnt a „Majoros Sándor irodalmi honlapja” tétel, átadva helyét a „Létező és nem létező irodalom” kifejezésnek. Minderre azért volt szükség, mert az eddigi […]
