Amikor Táncsicsot az ünneplő tömeg kiszabadította a budai várban lévő börtönéből, és beültette a kor csúcsjárművének számító kétlovas hintóba – ez olyan volt, mintha valakiért ma Bentley-el mennének a Gyorskocsi utcába – , a kocsis határozottan a lovak közé csiholt egyet az ustorával. A derék igavonók schaffhauseni óramű pontosságával vették a jelzést, és úgy megugrottak, […]
– Állj! Ki vagy? – Petőfi Sándor. – Az, aki gatyába’ táncol? – Az. – Akkor most velem jön Szibériába! Ez az elképzelt beszélgetés szavahihető időutazók szerint a fejéregyházi – és nem a segesvári – csatatéren hangzott el, 1849 július 31-én, késő délután, vagy inkább kora este. A honvédek java része akkor már Marosvásárhelyen ivott […]
Néhány hónapig fent forgolódtam a világ leghíresebb fotós közösségi oldalán, a Gurushotson. A 9 fokozatból sikerült is a 8-ikig felkapaszkodtom, de aztán beláttam, hogy innét szemernyi esélyem sincs a továbblépésre, mert: 1) utálom a naplementéket 2) nem fotózok macskákat és kutyákat 3) nem fotózok cuki kisgyerekeket 4) nem fotózok virágokat. Ezek nélkül pedig a Gurushotson […]
Előbb vagy utóbb mindannyiunk életébe bekukucskál az a huncut pillanat, amikor rádöbbenünk, hogy szellemi téren már nem vagyunk olyan pengék, mint régen. Elfelejtjük a színészek nevét, nem emlékezünk a dátumokra, a bonyolultabb kifejezésekre, nehézséget okoz az összeadás meg a kivonás. Ezek a jelek arra figyelmeztetnek, hogy ideje valamit tennünk a végső, totális elbutulás ellen. Néhány […]
Az emberi természet szereti, ha cirógatják. Bocsássanak meg a suta mondatért, szándékos. Arról az ősi késztetésünkről van szó, hogy szeretünk díjakat, kitüntetéseket, elismeréseket kapni, még ha ezek nem is érnek semmit. A híres világíró, Roald Dahl – felénk a Meghökkentő mesék című filmsorozatból vált ismertté – úttörő volt az ilyen vicces, gyakorlatilag semmit érő, de […]
Tisztelt Látogatónk! Ezt egy védett tartalom, amelyet csak VIP-tagjaink, vagy a külön engedéllyel rendelkezők láthatnak. Kérjünk, az oldal tetején jelentkezzen be a továbblépéshez!
Élesebb szemű olvasóink bizonyára észrevették, hogy a Regénytáron a mai naptól néhány nem túl nagy volumenű, de a dolog mélységét tekintve jelentős változás történt. A legszembetűnőbb talán az, hogy a főcím alól eltűnt a „Majoros Sándor irodalmi honlapja” tétel, átadva helyét a „Létező és nem létező irodalom” kifejezésnek. Minderre azért volt szükség, mert az eddigi […]
Új kifejezés lopta be magát nyelvünk migránskerítésektől mentes anyaterületére, ez pedig nem más, mint a cselendzselés. Arról ugyan lehetne vitatkozni, hogy fonetikusan, vagy hermetikusan kéne-e írni, de szerintem már olyan mélyen beásta magát a hétköznapjainkba, hogy egyszerűen muszáj az előbbit választanunk. Ha valaki nem tudja, ez a fogalom a teniszből lógott meg, ahol az erősen […]
Németországban idén – 2019-et írunk – januártól hivatalosan is bevezették a harmadik nemet azok részére, akik képtelenek eldönteni, hogy férfiak-e vagy nők. Mielőtt még az a vád érne, hogy egy szemét kirekesztő vagyok, mert megvetem azokat, akiket azzal vert meg a sors, hogy nem lehet számukra egyértelmű a nemi identitásuk, gyorsan kijelentem: nekem semmi bajom […]
Karácsony másnapja van, és ahogy ígértük, ma kihirdetjük könyvbemutatós videopályázatunk eredményét. Előtte viszont az olvasónak át kell rágnia magát az ilyenkor szokásos értékelő és magyarázó szövegen, ami felerészt értékelő, felerészt magyarázó és fenerészt unalmas. Szóval: ahogy feltételeztük, nem nyomtak agyon bennünket a pályázatok, de kaptunk öt, vagyis hat munkát, amelyek közül egyet technikai okok miatt […]
