Apám mindig arra tanított, hogy foglalkozzak azzal, amivel más nem hajlandó. Nem arra buzdított, hogy különcködjek, hanem hogy legyek igényes és állhatatos. Most is ezt a furcsa különállásra inspiráló tanítást követem, amikor az év utolsó napján jegyzetet írok az elmúlt és az új esztendőről. Boldog új évet szeretnék kívánni, csak hát nem tudom, hogy ez […]
Nem akarom fényezni magam, de én már akkor sem hittem a Jézuskában, amikor a kortársaim még vele álmodtak. Tündérekben, manókban, gonosz boszorkányokban igen, de a Jézuskában valahogy nem. Pedig megtettem mindent, hogy ez másként legyen: volt, hogy a kezemet ökölbe szorítva, fogcsikorgatva erőlködtem, de hiába, nem ment. Az is közrejátszhatott ebben, hogy ha ránéztem a […]
Gyerekkoromban megesett néha, hogy úrrá lett rajtam valami fékeveszett, öntörvényű rettegés. Ilyenkor elképzeltem, milyen szörnyű, kivédhetetlen tragédiák törhetik derékba ifjú életemet, de mind közül azt találtam a legriasztóbbnak, ha oda kell állni a kivégzőosztag elé. Képzeljük el: teljesen egészségesek, és józan gondolkodásúak vagyunk, mégis pillanatokon belül véget ér az életünk. Méltatlan, elviselhetetlen és dühítő ez […]
A józan gondolkodású embert mindig a szeretet vezérli, a szeretetet pedig a megismerés. Amit nem ismerünk, azt többnyire nyugtalanítónak tartjuk, és igyekszünk magunkat távol tartani tőle. De ha egy utazás alkalmával azt tapasztaljuk, hogy az addig csak filmeken látott ország egészen más, mint amilyennek elképzeltük, rögtön az otthonosság érzésével közeledünk hozzá. Szinte nincs olyan hely, […]
Egy utazás mindig megváltoztatja azt, aki idegen tájak fölfedezésére vállalkozik. Van egy többnyire előítéletes elképzelésünk arról a helyről, ahová igyekszünk, és amikor megérkezünk, rádöbbenünk, hogy a valóság és az elképzelés nagyon távol esik egymástól. Így jártam én is Csángófölddel, egy nagyon szép, és nagyon szomorú utazás alkalmával. Itt csak néhány képet mutathatok meg ebből a […]
Megesik, hogy reggelre kelve egészen más minőségben ébred fel az ember, mint ahogy lefeküdt. Szó szerint ezt történt a negyvenkét éves tiprándi illetőségű Macsulek Szalézzal, aki azon a bizonyos napon, ami új mederbe terelte az élővilág sorsát, arra eszmélt föl hajnali álmából, hogy ő az isten. Ha ezt megelőzően valami ilyesmit, vagy legalább mindenhatóságot álmodott […]
Mostanában több jelentős tűzvész is történt. Az egyik a párizsi Notre-Dame-ot pusztította el, a másik az emberiség jövőjébe vetett reménységet. Szándékosan nem írtam hitet, mert ebben az esetben éppen a hit, a mindenen és mindenkin vakon átgázoló hit pusztított. A Srí Lankán elkövetett borzalmas merényletsorozatról van szó, amely közel sem rázta meg annyira a civilizált […]
Nem csillapodnak a kedélyek a szivar alakú, rejtélyes űrobjektum körül. Miként az köztudott, nemrég egy furcsa, űrhajóra emlékeztető, hosszúkás szikla szelte keresztbe a Naprendszert, és tűnt el, mielőtt a közelébe férkőzhettünk volna. Az Oumuamua néven nyilvántartott valami annyira szokatlan pályán mozgott, hogy a tudomány mai állása mellett nem lehetett sem meteor, sem kisbolygó, sem pedig […]
Amikor Táncsicsot az ünneplő tömeg kiszabadította a budai várban lévő börtönéből, és beültette a kor csúcsjárművének számító kétlovas hintóba – ez olyan volt, mintha valakiért ma Bentley-el mennének a Gyorskocsi utcába – , a kocsis határozottan a lovak közé csiholt egyet az ustorával. A derék igavonók schaffhauseni óramű pontosságával vették a jelzést, és úgy megugrottak, […]
– Állj! Ki vagy? – Petőfi Sándor. – Az, aki gatyába’ táncol? – Az. – Akkor most velem jön Szibériába! Ez az elképzelt beszélgetés szavahihető időutazók szerint a fejéregyházi – és nem a segesvári – csatatéren hangzott el, 1849 július 31-én, késő délután, vagy inkább kora este. A honvédek java része akkor már Marosvásárhelyen ivott […]
