Elengedhetetlen segédeszközök

2020-12-25
860 olvasó

(rövid éjszakai jegyzet)

 

Nekem nincsenek kifejezetten alkalmi, „karácsonyi olvasmányaim”; ami a könyveket illeti, sok könyvszerető társamhoz hasonlóan amolyan mindenevő vagyok, azaz épp az adott hangulatomnak megfelelően választom meg az olvasnivalót. Sajnos megvan az a rossz szokásom is, hogy felváltva olvasok (vagy mint hangoskönyvet hallgatok) egyszerre több, különböző műfajú regényt is.

Legújabb olvasmányom a legnagyobb jóakarattal sem nevezhető karácsonyinak, így nem szolgálhatja az ünnepre való ráhangolódást sem, ami persze nem azt jelenti, hogy ne lennének benne olyan gondolatok, amelyek a hétköznapokon, a tapasztalati világon túlra mutatnak.

Az éjféli égbolt (Lily Brooks-Dalton disztópiája), amelyet épp olvasgatok (rossz alvó lévén, stílusosan az éjszakai órákban) egy igazán különleges, mondhatni, sajátosan posztapokaliptikus regény, amelynek hősei végletesen magukra maradtak, nem is sejtve a katasztrófa valódi okait, keresve a helyüket egy kiüresedett, elnémult, céltalannak tűnő világban. Van, aki a munkájába menekül, így keresve a válaszokat a miértekre, van, aki mély apátiába süllyed, és van, aki szenvedélyesen video- vagy társasjátékozik… És akad közöttük valaki, aki – olvas. Olvas, méghozzá „igazi” papírkönyvet. Könyv egy űrhajóban? – hökken meg az olvasó, és okkal, hisz egy űrhajón a terhek minimalizálására törekednek, ugye. Nos, kiderül, hogy az arra illetékes, küldetésfelügyelő bizottság „lélektanilag elengedhetetlen segédeszközként” leltározta a pluszterhet, így teljesítve bibliofil űrhajósunk ultimátummal felérő követelését.

„Lélektanilag elengedhetetlen segédeszköz” – nagyon találónak érzem ezt a meghatározást. Olyan napokat, hónapokat élünk, amikor a részleges és gyakran önként vállalt izoláció körülményei között sokunknak nagyon nagy szüksége van ezekre a „segédeszközökre”. Kellenek ezek a kitalált történetek, amelyek talán arra is jók, hogy jobban megéljük a saját igaz történeteinket…

 

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

P. Nagy István

(1961, Székelykeve) Gimnáziumi tanár.

3 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL