/

Nyári ufóverseny Magyarországon

34 olvasó
Néhány nappal ezelőtt magas rangú alien-delegáció érkezett hazánkba, természetesen a legnagyobb titoktartás közepette. A látogatás célja az évente esedékes nagy ufóversennyel kapcsolatos kereskedelmi és együttműködési megállapodás előkészítése volt, amiről már hetek óta folytak a kétoldalú puhatolózások. Az alienek ugyanis megunták, hogy évtizedek óta mindig Nevadában, az 51-es körzetben tartják a versenyüket. A jelzett terület fölött az ég mára már annyira hepehupás lett, hogy legutóbb kénytelenek voltak sebességkorlátozást bevezetni. Hosszas keresgélés után Magyarország szűztiszta, ufónyomtól abszolút mentes egére esett a választás. Ilyen bársonyos simaságú eget – saját bevallásuk szerint – száz csillaghalmazban sem találtak, ezért a lehető legmegnyerőbb emberi külsőjüket felöltve meghallgatást kértek a magyar kormányfőtől.

Mint köztudott, vagyis nem köztudott, de azért eláruljuk, hogy szegről-végről a magyar kormányfő is ufóivadék – mindezt az átlagosnál jóval kifinomultabb gömbérzékenysége is bizonyítja – ezért bokros teendői közepette is szakított időt a rangos vendégek fogadására.

Rezidenciájának hűs öblében végül is hárman – pardon, a tolmáccsal együtt négyen – gyűltek össze, hogy a firhangok behúzása után megbeszéljék a Nagy Ufóröptetés projektnévvel ellátott üzleti terv aspektusait.

A miniszterelnök friss akkumulátorsavval – ez az alienek kedvenc üdítője – kínálta vendégeit, majd rátért a lényegre.

– Mit tehetek önökért uraim? – kérdezte, miközben a kezét tarkóján összekulcsolva hátradőlt a bőrfoteljében.

– Nos, mint tudja, egy tradicionális versenyről van szó, amely csillagközi szinten nagy érdeklődést vonz – mondta az egyik zöld emberke. Ha abszolút precízek akarunk lenni, akkor ezt nem ő mondta, hanem Gót Natália, az alien-magyar, magyar-alien szakos tolmács, de ilyen apróságokkal nem fogjuk fárasztani az olvasót.

– Ismerem ezt a programot, de sajnos még nem volt alkalmam megszemlélni, tudják, a menekültválság minden időmet kitölti – nézett az órájára a miniszterelnök.

– Ha a magyar kormány beleegyezik abba, hogy egy hétre átengedi nekik az eget, hajlandók megállítani az időt, arra a kis időre, amíg a miniszterelnök úr száz százalékosra nem hozza az ezzel kapcsolatos nemzeti konzultációt – mondta Natália.

–Ahogy a magyarokat ismerem, nem lenne türelmük az idők végezetéig várni – mondta a miniszterelnök. – Inkább konkrét javaslatokat kérek. Mit ajánlanak? Befektetést, kulturális együttműködést?

– Francokat – fordított Natália. – Ez egy csomagterv: Frekvenciamodulált analóg cókmók, azaz francok.

– És mi van ebben a cókmókban?

– Minden, ami szem szájnak ingere: béke, jólét, gazdagság. Azt mondják, miközben az égen cikáznak, bekapcsolják az ufóikon a lézermodulált bizgettyűket, amitől egész Magyarország virágba borul.

– Na és milyen virágba?

– Bármilyenbe.

– Nem jó, ebbe biztosan beleköt majd az ellenzék. A virágpártiak érdeke ütközni fog azokéval, akik a kerékpárutakért lobbiznak. Azt fogják mondani, a rengeteg virág elveszi a helyet a bringásoktól.

– Akkor legyen csak fű. Mi leszünk a tengerzöld ország.

– A zöld szín sokakat irritál.

– Hát akkor mi legyen itt? Sivatag?

– Sokan még ezt is bevállalnák, ha én lemondanék – tréfálkozott a miniszterelnök.  – De ne legyen sivatag. Hozzanak inkább ide egy gyárat, például olyat, amelyik alkatrészeket gyárt az ufóikhoz. Az sem baj, ha ezt felniüzemnek álcázzák. Az a fő, hogy legyen munka és javuljanak a mutatóink.

Szavait hosszas csend követte. A két zöld emberke sokáig pusmogott, majd az egyikük a tolmácshoz fordulva beszélni kezdett. Ám hogy Gót Natália ebből mit fordított le a miniszterelnöknek, azt már csak találgatni tudjuk, mert tudósítónk, aki eddig az ablakpárkányon kapaszkodott, ekkor görcsöt kapott és leesett a műpuszpáng bokrok közé. Onnét pedig már nem hallott semmit abból, ami a miniszterelnök irodájában elhangzott.

De amikor fájdalmas tekintetét az égre emelte, olyan furcsa csíkokat és barázdákat vélt fölfedezni a bárányfelhők között, hogy nem lehettek kétségei afelől: a megállapodás végül is megköttetett.

 

Tóth Cakan

(1991., Budapest) Többféle prózai műfajban, de kizárólag internetes portálokon publikál, különféle álneveken. Anyakönyvezett nevét először honlapunkon használta, elsősorban az Irodalmi Élet főszerkesztője, Benői Sztipán biztatására. Meggyőződéssel vallja, hogy a nyomtatott irodalom ideje leáldozóban van, mert könyvet már alig olvas valaki. Ezért a netes irodalomnak rövidnek, humorosnak és lényegretörőnek kell lennie.

2 Comments

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Your email address will not be published.

0 Ft