A szép magyar verekedés – 1. a parasztlengő

2018-02-23
1.8K olvasó

Aligha él e hazában olyan jóravaló, tisztességes – és persze oskolázott – ember, aki ne tudná, milyen módon kötött bele Rózsa Sándor a keménységével kérkedő Veszelka Péterbe. Nem szeretöm, ha nékem valaki aztat mongya, bakfitty – mondta Veszelka. Eztán szó szót követett, s a végén Rózsa Sándor kibökte: bakfitty. A többi már történelem.

Az ilyen és hasonló kifejezések miatt keletkeztek azok a kocsmai és vásári verekedések, amelyek tekintélyes helyet szorítottak maguknak a városok, falvak legendáriumában. A felek ilyen alkalmakkor a legszebb ünnepi ruhájukba öltöztetett ütésnemekkel tisztelték meg egymást, amelyek között legáltalánosabb volt a parasztlengő. A mai fiatalság sajnos ezt a kulturális örökségünket csupán metszetekről és metszett zsebekből szerzett encsembencsemekből ismerheti, úgy, ahogy, ezért nem árt, ha alaposabban is körbejárjuk.

Képzeljünk el egy olyan szituációt, amikor két cimbora bemegy az ivóba, és kb. másfél liter rizling elfogyasztása után kitör rajtuk a kötözködhetnék. Sokszor még indító bakfitty sem kell, máris megkínálják egymást valamilyen csapottal. Szerencsés esetben akár egy parasztlengő is előkerülhet a tarisznyából, mert ezek a földműveléshez szokott népek nem tudnak Bruce Lee-k módjára hadonászni. Enyhe terpeszbe állnak, a jobb kezüket a testük forgástengelyéhez merőleges irányban kitartják, majd egy derékpörgéses rásegítéssel oly módon próbálják fültövön csapni a velük szemben tartózkodót, hogy a karjuk vonala a kopernikuszi bolygómozgást imitáló pályán kapcsolódik a megcsapandó testrészhez.

Akinek ez túl bonyolult, képzelje el azt, ahogy a parasztemberek kaszálnak. Az eszközzel végzett suhingatásos mozgást kicsivel följebb kell korrigálni, máris megvan a tökéletes parasztlengő. Mindebből következik, hogy ez az ősi magyar ütésforma a kaszálás egyenes ágú leszármazottja, ami egyáltalán nem meglepő, tekintve, hogy elődeink a sok kaszálás miatt a verekedést is ennek ritmusára végezték.

Kezdetlegessége ellenére a parasztlengőben megvan minden adottság, ami az ellenfél kinyuvasztásához szükséges. Tény, hogy viszonylag könnyű kivédeni, mert aki fölemeli a karját, mintha a kaszálás  közben keletkezett verejtéket próbálná letörölni a homlokáról, a süvöltve érkező parasztlengőt megakasztva olyan rezonanciákat vált ki az elindítójában, hogy az gyakorta el is szellenti magát. De aki elbambul és telibe kapja a parasztlengőt, szinte biztos, hogy kecskebékát formáz a kocsma olajjal és száraz homokkal feltörölt padlóján.

A parasztlengőt tudatosan ma már csak kivételes esetekben használják, mert a vidéki parasztság – ugyanúgy, mint a városi – karatefilmekből kupálódik, így valóságos szenzáció, ha egyik másik eldugott búcsúban fölbukkan belőle egy viharvert példány. A gyűjtők ilyenkor rögtön ott teremnek és lepkehálóval, mobiltelóval meg egyéb alkalmatossággal befogják, hogy laboratóriumokba szállítva jó pénzért túladhassanak rajta. Köztudott ugyanis, hogy bizonyos centrumok csinos summát fizetnek a magyar parasztlengőért, mert megfelelő technológiával kientrifugázható belőle a szittya magyar nyakonvágás, aminek eredete egészen az Árpád korig nyúlik vissza.

Az iránta tanúsított kereslet miatt nem csoda, hogy egyre többet hamisítják, és kínálgatják csehó és talponálló szinten, ám ezek csak a nevükben parasztlengők. Ha megkóstoljuk valamelyiket, rögtön érezzük rajtuk a kellemetlen, művi mellékízt, meg a műanyagszagot, ami annak a bizonyítéka, hogy sima kínai hadonászásról van szó.

Úgy hírlik, a kormány is kezdi megérteni a magyar parasztlengő fontosságát, mert nemrégiben hozzáfogott a nagyüzemi termesztéséhez, amelynek hozadéka az exportképességünk növekedése lesz. A modern technológiákkal fölszerelt, EU-kompatibilis kocsmákban keménykötésű magyar ifjak kötözködnek egymással, hogy a részecskegyorsítás elvét alkalmazva eljussanak abba a parasztlengő közeli állapotba, amelynek látványos csattanás a vége. Az eredmények már most biztatóak, de az igazi áttörésre, amikor majd az egész ország magyar parasztlengővel tisztelgeti egymást, egyelőre még várni kell.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Majoros Sándor

A Regénytár alapító- főszerkesztője, aki célul tűzte ki maga elé az igényes (nívós) szórakoztató és a komoly, elhivatott irodalom közötti „északnyugati átjáró” megtalálását. Ez a honlap ennek az útkeresésnek a gyakorlatozó terepe, néha komoly, máskor komolytalan, de mindig egyedien különleges és szórakoztató. Majoros jelenleg Budapesten él, néha dolgozik, máskor csak lóbálja a lábát. Mentségére legyen mondva a régi igazság, amely szerint az író akkor is ír, ha ez olyan nagyon nem is látszik: belsőleg alkot.

4 Comments

  1. Ez jó kérdés. Szerintem nincs pontos jelentése, vagyis olyan, mint az izé. Arra viszont remek, hogy bele lehessen kötni valakibe. Egyébként a sorozatot folytatjuk – már ha sikerül rá találni szponzori (szpofonzori) támohgatást. 🙂

  2. E`n paraszt gyerek vagyok. Születtem 1961-ben. Tudna nekem valaki megmondani, mit jelent pontossan ” bakfitty”. Sajnos elöször hallom eztet a kifejeze`st.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL