A korszerű droghasználat gyakorlati kérdései

A korszerű droghasználat gyakorlati kérdései

Nagyérdemű Közönség! Önök most azért sereglettek ide, hogy végighallgassák előadásomat a korszerű droghasználtat gyakorlati kérdéseiről. Mint tudjuk, ennél égetőbben fontos témát keresve sem lehet találni. Korszerű droghasználati technikák nélkül az ember pontosan úgy tolja az anyagot, ahogy kőművesinas a talicskát, és ennek beláthatatlan következményei lehetnek. Éppen ezért örültem annak, hogy e nemes konferencia szervezői felkértek: tartsak mélyenszántó előadást erről a témáról, és gondolom, az én örömöm egybeforrt az önök örömével, ha már megvették az ide szóló jegyet ezen az erősen túltolt áron.

Most, amikor itt, a pulpituson állok és önöket nézem, azt látom, hogy önök meg engem néznek, mégpedig azzal a gyermeteg kíváncsisággal, ahogy a házi kedvenc néz a kenyéradó gazdájára. De kenyeret és macskatápot önöknek én nem adhatok, és drogot is csak sutyiban, az előadás végén, ha kijönnek utánam a vécébe, de garantálom, hogy az príma áru lesz, nem fognak benne csalódni. Megjegyzem, itt már gendervécék vannak, tehát a hölgyek és a hölgyurak is utánam jöhetnek, nem beszélve azokról, akik delfinnek vagy tűzföldi orángutánnak vallják magukat. Semmi akadálya hát, hogy egy kellemes délutánt töltsünk el így, együtt, ha már ilyen szépen összefejlődtünk.

A téma tehát a korszerű droghasználat gyakorlati kérdései, amelyekről nem lehet eleget beszélni. Vizsgáljuk meg alaposabban is ezt az opciót. Ha a mutató és a hüvelykujjunk közé csippentve fölemeljük, és megrázogatjuk, nyekegni kezd, mint a kecskebéka. Bocsássanak meg ezért a hasonlatért, de nem minden téma viselkedik így. Gondoljanak bele, mi történik most a miénkkel szomszédos teremben, ahol ebben a percben egy kolléga a folyami kazuárok párzási szokásáról tart előadást. Képzeljék csak el azt a kínt, ami a tévedésből odakeveredett hallgatóban fölgyülemlik, miközben az ajtó felé pislognak, egyre szaporábban. Nos, kérem,  ez az a szituáció, ami a korszerű droghasználat gyakorlati kérdéseit fölemeli a magasba.

Tisztelt hallgatóság! Számos olyan téma van égen és földön, ami önökből izgalmat, indulatot, gyűlöletet vagy örömöt vált ki, de hogy a korszerű droghasználat iránt sem közömbösek, arra mérget veszek. Apropó méreg: reggel a nagy kapkodásban elfelejtettem bevenni a vérnyomáscsökkentőmet, úgyhogy ne ijedjenek meg, ha egyik pillanatról a másikra rosszul leszek itt, önök előtt és összeesek. A helyzet az kedves barátaim, hogy mostanában sokat ingadozik a vérnyomásom. Utána néztem a neten, de a válasz nem egyértelmű: vannak, akik a szeszélyes időjárásnak, vannak, akik előrehaladott koromnak, és vannak, akik a túlzott sófogyasztásnak tulajdonítják ezt a kórságot. Ahogy így végignézek önökön, és látom az izgalomtól csillogó, kipirult arcukat, biztosra veszem, hogy sokuknak hasonló gondjuk van, mint nekem. Ne vegyék zaklatásnak, de maguk mit szednek vérnyomira? Komolyan kérdem. Gondolkodtak már azon, hogy esetleg vérnyomáscsökkentő rajongói klubokat is lehetne szervezni? Egy adott gyógyszer köré egy adott kemény mag tömörülne, akik a rangadók –  pontosabban a frontbetörések – előtt ordibálva, klubzászlókat lengetve vonulnának végig a városon, és ha valahol összeakadnának a konkurens gyógyszer híveivel, csinos kis tömegverekedést rögtönöznének.

A korszerű droghasználat gyakorlati kérdéseit továbbfeszegetve azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egy bizonyos kor után már a koleszterinünk is magas. Őszintén bevallom, nekem is az, de vessék rám az első vesekövüket, ha önöknek nem az, és akkor még meg sem nyikkantam a vércukorszintről, meg a légiós betegségről. Ebből is látható, hogy a korszerű droghasználat gyakorlati kérdései nem adják meg magukat olyan könnyen, mint ahogy gondolnánk.

Amikor a szervezőkkel megállapodva aláírtam a szerződést erről az előadásról – közbevetőleg jegyzem meg, hogy fölháborítóan csekély gázsival szúrták ki a szemem, miközben a szomszédban magyarázó kazuáros kolléga előtt szinte hajbókoltak – szóval, amikor ezt a dolgot lepapíroztuk, arra kértek, az előadásomba szőjek be valami személyeset is, mert arra mindig rácuppan a közönség.

Sokáig gondolkodtam, mi lehet ez a személyes az én vonatkozásomban, de az élet megadta rá a választ. Ma reggel, miközben idefelé jöttem, véletlenül megláttam, hogy a kertészek locsolják a gyepet abban a kis parkban, amelyet nemrég alakítottak át kutyafuttatóvá. Megdermedtem a döbbenettől. Locsolták a gyepet, miközben a meteorológia határozottan és egyértelműen jelezte, hogy délután eső várható! Ezt az ordenáré, elborult viselkedést nem tudtam tolerálni. Odamentem a kertészhez, kicsavartam kezéből a fecskendőt és jobbról is, balról is erőteljesen pofon vágtam.

Látom, hogy ez a kijelentés meglepte önöket, és hogy néhányan el is fehéredtek, de nem kell betojni, ennek a mesének csak a fele igaz. Konkrétan az, hogy megpofoztam a kertészt, akiknek esze ágában sem volt füvet locsolni. Na, jó, ez csak vicc volt, a másik fele az igaz, hogy locsolt, a pofon teljes egészében kitaláció. Ezzel pedig teljesítettem a szervezők második számú követelményét is, hogy legyek vicces, mert a hallgatók azt is zabálják.

De most látom, hogy letelt az időm, így az előadásom ezen a ponton véget ér. Őszintén remélem, hogy sok hasznos ismerettel gazdagodtak a korszerű droghasználat gyakorlati kérdéseit illetően, ami pedig az anyagot illeti, gyorsan elszívok egy cigarettát, aztán ott leszek a sloziban a megbeszélt helyen. A kérdéseiket pedig címezzék annak, akinek akarják.

Megjegyzés ehhez a témához: "A korszerű droghasználat gyakorlati kérdései"

  1. Avatar
    Néningrr Márti   2019-06-15 at 12:28

    Tetszett!

    Válasz

Szóljon hozzá ehhez: Néningrr Márti Visszavonás