Történések

Két évvel ezelőtt tragikus hirtelenséggel elhunyt barátunk, a kiváló prózaíró Bányai Tamás emlékét mostantól egy márványtábla is őrzi a budapesti Pozsonyi úton. Tamás évtizedeken át ebben a házban élt és alkotott, de mindemellett még ezer más szállal is kötődött a

Szerkesztőségünk hosszas tűnődés után arra az elhatározásra jutott, hogy nem szabad szűkmarkúan bánni a nemrég alapított regénytáras kitüntetésekkel. Ha olyan írást kapunk, amelyben megcsillannak azok az értékek, amelyek se nem jobboldaliak se nem baloldaliak, hanem kifejezetten regénytárasak, kutya kötelességünk ráakasztani

Új kezdeményezéssel bővítjük a Regénytár már most is sokszínű kínálatát: árverésen kínálunk megvételre olyan egyedi és fantasztikusan értékes Majoros-fotókat, amelyekből csupán egy van a világtörténelemben. Ennek érdekében létrehoztuk a Majoros Aukciós és Műkereskedelmi Udvar Szertárát (MAMUSZ), ahol a finom ízlésű

Hosszabb kényszerszünet után folytatjuk valaha nagy sikert megélt sorozatunkat, amelyben időnként szavazásra bocsátottunk néhány novellacímet, és amelyik leghamarabb elérte a tíz voksot, a megírás sorsára jutott. Most is ezt az utat fogjuk járni. Az alább közzétett témákra, azaz címekre lehet

Kiosztottuk az idei negyedik adag minőség-címkét is, aminek következtében véglegessé vált a 2018-as a Regénytár Nívódíjért versengő trió illetősége. Az ősz folyamán honlapunkon publikált írások közül ezúttal Kerékgyártó György, Paládi Zsolt, Tóth Cakan, Szeredy Ádám és Wágner Szilárd kapott minőség

Nemzeti ünnepünk, augusztus 20-a alkalmából, több prominens személyiség mellett főszerkesztőnk is kitüntetést kapott. Az indoklás szerint Majoros Sándor „a vajdasági magyarság hiteles krónikásaként alkotott művei, különösen a délszláv háború történéseit megörökítő prózai alkotásaiért” kapta meg a Magyar Arany Érdemkeresztet. A

Kiosztottuk félévente esedékes Regénytár Minőség megjelöléseinket, amelyet a honlapunkon az elmúlt időszakban publikált legfigyelemreméltóbb – legtöbb olvasót vonzó, vagy leginkább újszerű, kísérletező, ugyanakkor a regénytáras hagyományokat is megtartó – írásokra aggatunk rá, utólag. A címkék azért fontosak, mert ahhoz, hogy

Honlapunk rendszeres látogatói pontosan tudják, hogy évek óta küszködünk a hosszúpróza webes megjelenítésével, ami alatt nem pusztán annak közzétételét kell éretni – fölpakolni egy szöveget a netre nem nagy kunszt –, hanem azt, hogy olyan írásokat szeretnénk közrendelkezésre bocsátani, amelyet

A Magyar Írószövetség folyóirata legújabb számában terjedelmes interjút közöl Majoros Sándorral, akinek Az ellenség földje című monumentális novelláskönyve nemrég jelent meg macedónul a Szkopjei Matica kiadó gondozásában. Az interjúban erről egy árva szó nem esik, de ez egyáltalán nem baj,

A könyvhét olyan, mint a váltóláz: évente kiújul és kis híjján sírba (értsd: anyagi csődbe) viszi az embert. Nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen, aki tízezreket költök lapoznivalóra ezen a könyves tobzódáson, csak azért, mert nem tudok ellenállni az