A román fogoly, avagy a forradalom kárvallottja

A román fogoly, avagy a forradalom kárvallottja

Amikor Táncsicsot az ünneplő tömeg kiszabadította a budai várban lévő börtönéből, és beültette a kor csúcsjárművének számító kétlovas hintóba – ez olyan volt, mintha valakiért ma Bentley-el mennének a Gyorskocsi utcába – , a kocsis határozottan a lovak közé csiholt egyet az ustorával. A derék igavonók schaffhauseni óramű pontosságával vették a jelzést, és úgy megugrottak, […]

Petőfi feltámasztása

Petőfi feltámasztása

– Állj! Ki vagy? – Petőfi Sándor. – Az, aki gatyába’ táncol? – Az. – Akkor most velem jön Szibériába! Ez az elképzelt beszélgetés szavahihető időutazók szerint a fejéregyházi – és nem a segesvári – csatatéren hangzott el, 1849 július 31-én, késő délután, vagy inkább kora este. A honvédek java része akkor már Marosvásárhelyen ivott […]

A nemi identitástól az ingyen lakásig

A nemi identitástól az ingyen lakásig

Németországban idén – 2019-et írunk – januártól hivatalosan is bevezették a harmadik nemet azok részére, akik képtelenek eldönteni, hogy férfiak-e vagy nők. Mielőtt még az a vád érne, hogy egy szemét kirekesztő vagyok, mert megvetem azokat, akiket azzal vert meg a sors, hogy nem lehet számukra egyértelmű a nemi identitásuk, gyorsan kijelentem: nekem semmi bajom […]

Apám sírja és a Mars-utazás

Apám sírja és a Mars-utazás

Amikor apám meghalt, a gyász szomorúságán túlmutató döbbenettel fedeztem föl a fejfáján a nevemet. Ott álltam lecövekelve egy sírhant előtt, amelynek fakeresztjén fehér műanyag betűkkel világított, hogy a benne nyugvó személyt Majoros Sándornak hívják. Ugyanolyan volt ez, mint a kvantummechanikában a Heisenberg-féle határozatlansági elv. Tudtam, hogy a föld mélyén apám fekszik, én pedig itt állok előtte, kettőnket […]

A mesterséges ingerencia regényt ír

A mesterséges ingerencia regényt ír

Óriási szenzáció, hogy egy mesterséges ingerencia(sic!) által festett képért – ami egyébként egy elmaszatolt portré – horribilis pénzt fizetett ki egy műgyűjtő. Nem vagyok benne túl mélyen ebben a témában, de a dolog úgy valahogy működött – mármint a festés –, hogy egy gépbe algoritmusok formájában betápláltak rengetegsok képet, aminek alapján a MI létrehozta a […]

Hányan olvasnak el egy novellát?

Hányan olvasnak el egy novellát?

Az emberiséget a legrégebbi ősidők óta macerálja a kérdés, hogy vajon hányan olvassák el az írók műveit, különös tekintettel a rövidebb műfajokra. A tudomány egészen mostanáig adós maradt a válasszal, így babonák és sötétben tapogatózások végeláthatatlan sora övezte ezt a rejtély, teret adva azoknak a minden alapot nélkülöző, elsősorban az írók által gerjesztett önpropagandáknak, hogy sokan. […]

A prágai nő és a mamba

A prágai nő és a mamba

Bizonyára mindenki tudja, hogy a díjak és kitüntetések végeláthatatlan sorában létezik egy olyan is, amelyet a nagy természettudósról, Darwin Károly bácsiról neveztek el. Karcsi bátyóról köztudott, hogy ő találta fel az evolúciót, miután a Galápagos-szigeteken véletlenül belébotlott a természetes kiválasztódásba. A róla elnevezett díj – és ezt a gyengébbek kedvéért mondom – azokat illeti meg, […]

Jó irodalom, rossz irodalom

Jó irodalom, rossz irodalom

Hatalmas vita hömpölyög mostanság a magyar közélet megáradt vizein arról, mi a jó és mi a nem annyira jó, hogy úgy mondjam, felejtős irodalom. A varrás mentén szétrepedt hazai irodalmi elit attól függően foglal állást ebben a kérdésben, hogy melyik pólusra sodorta az élet: a népi-nemzeti gondolkodásúak szerint az igazi művészet az, amelyik a létező […]

A spontán olvasás, mint világmérettel fenyegető epidémia

A spontán olvasás, mint világmérettel fenyegető epidémia

Közismert, hogy a nem olvasó ember aránylag stabilan képes tartani ezt az állapotát, hosszú időn keresztül. Közömbös egykedvűséggel megy el a könyvesboltok előtt, nem csábul el a folyóiratoknak, nem kacsint rá az újságosbódék kínálatára. Jámbor módon megelégszik azzal a szerény kínálattal, amit a tabletje és az okostelója nyújt számára, mert bár azokban is kimutathatók a […]

A visszatekert videobíró esete

A visszatekert videobíró esete

Amikor a még kölyök Don Antonio de le Vega de Castilla y Leónt – általában illusztris fogadásokon – megkérdezték a felnőttek, hogy „na, mi leszel, ha nagy leszel”, ő kapásból rávágta: videobíró. A felnőttek ilyenkor bamba bólogatás kíséretében a pezsgős tálca felé fordultak, mert nagyobb részük egyáltalán nem értette, miről is van szó, kisebb részük, […]