Epizód egy mai Dávid életéből

Az i. e. 1000 körül élt betlehemi Isai legkisebb fia, Dávid, az ókori zsidó történelem legismertebb, legvitézebb, leghatalmasabb emberi uralkodója volt, pásztorfiúból lett isteni képességű harcos, zeneszerző, költő és király, korának s minden időnek – Noé, és Ábrahám utódjaként – legbefolyásosabb hitembere, Jézus Krisztusig. Neve fogalommá vált az egyetemes emberi történelemben, hitéletben, és kultúrában egyaránt, […]

Luxus anarchia

 Kolos biztonsági őrként dolgozott a simlis biztonsági cégek egyikénél, ahol az a szabály élt, hogy háromhavonta kirúgják. Az elbocsájtás után pár nappal azonban vissza is vették, az adókötelezettségek kicselezése miatt intézték így, ahogyan már az szokásban van kies hazánkban. Háromhavonta szimbolikusan kirúgták ugyan, de azonmód meg is újították a szerződését és újból munkába léphetett. Némi […]

Panasznap

Katalin ül az irodájában és egykedvűen dobol tollával az íróasztalán. Lelkét a fásultság súlya üli meg. Munkahelyi íróeszköze monoton ritmust ver, melyen, apró, kitüremkedő betűkből kirakott Városi Bíróság felirat ugrál fel-le szemei előtt. Tekintetét rabul ejti a toll mozgása és percekig csak bámulja, míg agyában semmi más nem marad, csak a ritmus és a felirat […]

Megkésett rendszerváltók

A szép időket is megélt Cintia, bizonyos celeb múltra tekinthetett vissza. De most már így, kapuzárás előtt a hírneve régóta halványulóban, viszonyítva, hogy fiatal lány korában volt idő, amikor a kereskedelmi tévéadóknak köszönhetően a csapból is Ő folyt. Igen Ő, mint Diana hercegnő kiköpött hasonmása. Az állandó reflektorfényben dianásan kell viselkednie. Amikor még nem volt […]

Az én fiam!

Egész délután csak téblábolt a Duna-parton, úszni nem volt kedve, nézte a zátonyokat, a vetődő halakat. Nem tudta elszánni magát sehogysem. – Ha én nem döntök, majd döntenek mások helyettem – gondolta. Tudta, hogy baleknak tartják, de nem zavarta. Egyszer már megnősítették, most sehogy nem volt kedve hozzá ismét. Későre ért az anyja háza elé. […]

Utam; hozzád!

1956 Mecseknádasd Az éjszaka, ártatlansággal lepte be házunkat, s közben füzérként díszítette gyászoló fekete kapunkat. Pelyhedző bánata fékezhetetlenül lehullott ma ránk, s a múlt tétova vallomására sarjadt. Rémes álom tárta ki könnyes szemem. Apám hajolt fölém és meleg szeretete nyugalomra intett. Szemébe néztem mélyen és úgy éreztem végre megértettem, ami ott mélyen elbújt. Keserűség és […]

Ctrl+Alt+Delete, a jó támadása

Csak ült bambán maga elé nézve Ödön. Belefáradt abba, ahogy a környezetében lévők viselkedtek. Nem tudta felfogni, miért ilyen gonoszak, lelketlenek. Hogy okozhat örömöt az, ha másnak ártanak? Betelt a pohár. Meg sem próbált a többiekhez hasonlítani, mert egyetlen porcikájában sem érezte úgy, hogy helyes az, amit a társai tesznek. Utálta a fájdalmat minden formáját. […]

Író-olvasó találkozó

Az öreg író a kézirata felett bóbiskolt. A folytatásos regénye újabb fejezetét már várták a szerkesztőségben, de az egyik karakter az istennek sem akart sikerülni. Pedig ezt az alakot jórészt saját magáról mintázta volna. − Ennyire nem ismerném magamat? – bosszankodott. Aztán az ebéd utáni jóllakottság érzése meg a szobában terjengő, kellemes meleg teljesen kikapcsolták […]

Al Capone kalapja

Alphonse Caponét Brooklynban ismertem meg, még 1906-ban. Ugyanabba az iskolába jártam, mint ő, sorsszerű találkozásunk így elkerülhetetlenné vált. Alphonse egy alkalommal alaposan megverte az iskola egyik tanárát, majd ezek után az igazgató Alphonse-t. Al természetesen nem hagyhatta ezt ennyiben, ezért alaposan ellátta az igazgató baját, majd kártérítés, valamint beilleszkedési támogatás gyanánt 500 dollárt csikart ki […]

Rőzse

Mindenki Rőzsének hívta, kicsit bicegve járt, még beszélni sem tudott. Amikor nagyon mondani akart valamit, akkor a fontos közlendő első két hangját ismételgette szorgalmasan, csak a szülei és a plébános tudtak vele értekezni. Kicsit rángott az arca, és ha valamire nagyon figyelt, akkor a jobb keze hüvelykujjával hátrafelé bökögetett. A kenyeres autó sofőrjét ez a […]