Legáltalánosabb verekedési kifejezésformánknak a fenéken billentést tartja a közvélekedés, pedig ez a legritkább, amely a magyar tettlegesség mezején megterem. Alig találni olyan esetet, amikor valakit a szó fizikai értelmében is farba rúgnak, legalábbis azon a jó, békebeli módon, ahogy azt a magyar folklórkincs megkívánja. Nemrégiben egy kutatócsoport kísérletet tett a „hátsó fertályon illetés” rekonstruálására, amihez […]
Nemzeti balhétárunk egyik legjellegzetesebb darabja az ún. „akit érek, azt ütök”. Ha nem egy nehezen koreografálható rítusról lenne szó, azon sem csodálkoznánk, ha egy kipreparált példánya páncélozott vitrinben állna a Szent Korona mellett a Parlament kupolacsarnokában. Az akit érek, azt ütök gyökere a kocsmai verekedésekhez nyúlik vissza, vagyis olyan mélyre, mint a tarack gyökere a […]
Az önben felmerülő kérdés teljesen jogos, kedves olvasó: vajon mitől nevezhető a szép magyar verekedés részének a Bud Spencer-es letaglózás? Aki nem tudná, miről van szó, emlékezzen azokra a bizarr lecsapásokra, amelyeket kizárólag a mackós termetű sztárszínész osztogatott. Leggyakrabban úgy, hogy a delikvensét a nyakánál fogva beszorította a bal hóna alá, majd jobb ököllel egy kiadósat koppintott […]
Azt hihetnénk, a natúr pofon nem tipikusan magyar sajátosság, hanem a globális kultúra része, ám ez nem így van. Emlékezzünk csak Rejtő Jenőre, aki a legegyszerűbb pofonokból is olyan csinos kocsmai verekedéseket kombinált, hogy öröm volt róluk olvasni. A régebbi évjáratok – mint amilyen én is vagyok – dagadó büszkeséggel vallhatják magukról, hogy életükben legalább […]
A messzi távolodó idők Doppler-effektusával dereng emlékeimben az első közönséges atyai pofon, amelyet édes, jó apámtól kaptam bimbózó gyerekkorom hajnalán. Az ok és okozat ilyen vonatkozásban bizony gyakorta fakóvá válik, meghagyván a teret és a kibontakozást a fájdalmas emlékek metszően éles árnyjáték-képének. A teljes igazság ugyanis az, hogy erről a közönséges atyai pofonról nincsenek is […]
Új sorozatot indítunk a magyar verekedéskultúra rejtett kincseinek felszínre hozása és közkinccsé tétele érdekében. Kezdeményezésünk alapját azok a kallódó ütésnemek és gyepálási módok képezik, amelyeket Rejtő Jenő utánozhatatlan eleganciával épített be a magyar köztudatba. Ezen az úton próbálunk mi is barangolni, még ha kissé bukdácsolva is. Akinek ötlete, írása, kiegészítése van a témához, bátran bekapcsolódhat.
Aligha él e hazában olyan jóravaló, tisztességes – és persze oskolázott – ember, aki ne tudná, milyen módon kötött bele Rózsa Sándor a keménységével kérkedő Veszelka Péterbe. Nem szeretöm, ha nékem valaki aztat mongya, bakfitty – mondta Veszelka. Eztán szó szót követett, s a végén Rózsa Sándor kibökte: bakfitty. A többi már történelem. Az ilyen […]
