A bárzongora utcai rejtély

A Pöttömnyi Bűnügyek sorozatból

75 olvasó

Történt egy napon, hogy abban a csodaszép villában, ami a Bárzongora utca legszebb részét császári fenséggel foglalja el, Margitka, a szobalány fölfedezett a nappali asztalán egy üres borosüveget. Nem értette, hogyan kerülhetett oda, a csillogó porcelánok és antik bútorok közé ez a csúfság, amelyet a falakról vélelmezhető szigorral szemrevételeztek a ház korábbi gazdáinak képei.

A villa a Czibarek-família tulajdonában áll. Czibarek Arisztid, a ház jelenlegi ura a bankárszakmában jeleskedik, fia, Czibarek Jusztinusz a gazdag apák mellé kényszerült aranyifjak léha életét éli, lánya, Czibarek Fruzsina elvont művészetet tanul egy olasz egyetemen, felesége Czibarekné Vásoth Laura annak a Vásoth Elemérnek az egyetlen leánya, aki a Vásoth és Fiai szemétszállítmányozási céget birtokolva busás haszonnal fuvarozza a város minden hulladékát. Na de – kérdik önök –, ha a Fiai-megjelölés szerepel a cégügyi nyilvántartásban, akkor miként lehet a csillió hozománnyal férjhez menő Laura az egyetlen leány? Csakis úgy, drágáim, hogy Vásoth Elemér a Fiait kizárólag azért íratta rá a cégtáblára, mert jobban hangzik, mint az, hogy Vásoth és Egyetlen Leánya Közfuvaroztatási Társaság. És rövidebb is, úgyhogy simán ráfér a szemeteskonténerek oldalára.

Az üres borosüveget megtaláló Margitka mellett azon a napon még Salovány Ede, a lakáj, Bauk Ottó, a komornyik, Pavlovics Juli néni, a szakácsnő és a konyhai kisegítőként tevékenykedő Laci gyerek is a villában tartózkodott, meg persze a ház lakói, akiket mindjárt sorra veszünk.

Ha egy vándorfotográfus megörökíti őket, a következő eredményre jut: Margitka, mint afféle szobalány, karcsú és kívánatos, nem csoda, hogy a ház ura gyakran meg is paskolja ott, ahol ezt nem illik. Mentségére legyen mondva, ez ösztönösen történik, tehát Arisztid úr erről a tevékenységéről isten és ember előtt nem tehet. Tovább árnyalja a képet, hogy ezt a paskolást mindig olyankor végzi, amikor a neje halló és látótávolságon kívül tartózkodik, így nem érzékelheti Margitka reakcióját, ami ilyesformán hangzik: Na de nagyságos úr, ez nem illendő egy magamfajta egyszerű lány esetében!

Margitka valójában nem ezt mondja, de így is elfedi azt a pikáns igazságot, hogy Jusztinusz úrfi még ennél is messzebbre merészkedik vele, ám azt legalább megfizeti. Az úrfi egyébként sportos alkat, kis pocakkal, enyhe zsírtokával és ritkásan dús hajzattal, amit hátra fésül, ahogy a korszellem ezt megköveteli. Kissé rövidlátó, és a bal lábára egy lovasbaleset óta alig észrevehetően sántít.

Az alig huszonvalahány éves Fruzsina vörös hajú, szeplős, és lapos, mint a frissen gyalult szálfadeszka. Ezt ellensúlyozandó, talán ő rendelkezik azzal a képességgel, amire azt szokás mondani: vág az esze, mint a beretva. Halad is szépen az elvont művészetekben, de ahogy a csúnya lányok többsége, ő is szerelmes a város legszebb legényébe, aki történetesen azon az egyetemen tanársegéd, ahol Fruzsi az órákat látogatja. Az események idején ez a fiatalember, Gazdag Hümér ugyanúgy itthon tölti a szabadságát, ahogy Fruzsina is. Mint jó ismerősök, gyakran találkoznak, és eszmét meg bélyeget cseréltek a villa kertjében, esetleg valamelyik fagylaltozóban. Utóbbi esetben mindig Fruzsina fizet – éspedig örömmel –, mert Hümér, a nevével ellentétben egyáltalán nem gazdag.

Ejtsünk néhány szót az üres borosüvegről is, mert megérdemli. Első ránézésre egy 1867-es Chatteau du Noir, abból a félédes fajtából, amelyért az aukciókon ölre mennek a műfaj szerelmesei. Második ránézésre viszont csak egy közönséges bolti lőre, megszólalásig olyan, amilyent az alsó polcról vesznek föl az alkoholisták. Az igazság valahol a kettő között helyezkedett el, vagyis se nem 1867-es Chatteau du Noir, se nem kocsisbor az áldozat, de ettől a valóság még cseppet sem szívderítőbb.

Margitka összecsapta a kezét, halkan felsikoltott, majd elrohant. Az áldozat így egyedül maradt a nappaliban, és ha a tett elkövetőjének lett volna rá ideje vagy módja, akár el is tünetheti, megelőzve ezzel a további bonyodalmakat, ám ő, mármint az elkövetkező, ebben a torz órában ismeretlen helyen tartózkodott.

Jött viszont Czibarek Arisztid, a ház ura, ahogy azt kell, feldúltan és izgatottan. Mögötte ott sorakozott Margitka, Salovány Ede és Bauk Ottó. A sort Szélvész, a ház kutyája zárta, de ő megállt az ajtóban, majd látva, hogy odabent nem várja elemózsia, megfordulva lustán elballagott.

A borosüveg köré sereglett társaság úgy viszonyul az áldozathoz, ahogy ez normális esetben elvárható: Margitka a köténye csücskét rágja, Salovány Ede tiszteletteljes pózba vágva magát a ház urának utasítására vár, Bauk ottó pedig a homlokát ráncolva a rejtély magyarázatán tűnődik.

Czibarek Arisztid úr – a továbbiakban nevezzük őt szimplán Arisztidnak – egy fehér zsebkendővel szaporán törölgeti a homlokát, miközben azt mormogja: ez nem csupán skandalum, hanem a lehető legocsmányabb bűntény.

A komornyik helyeslően bólint, majd javasolta egy magándetektív idehívását, mert az ügy összetettsége szerinte túlmegy azon a határon, amit házon belüli erőkkel kezelni tudnának. Arisztid már majdnem igazat ad neki, amikor beviharzik a lánya, Fruzsina. A sasszemű lakáj rögtön észreveszi, hogy a vidáman belibbenő lány az üveget körülállók láttán egy kissé elpirul, de úgy tesz, mintha a palackon megcsillanó napfény teljesen lekötné.

Arisztid félig szomorúan félig szemrehányóan néz a lányára, aztán bólint, amiből a komornyik arra következtet, hogy jöhet a detektív. A Czibarek-villa ezt követően féloldalas vesztegzár alá kerül, vagyis a ház urának engedélye nélkül nem távozhat onnét senki.

Az esemény híre természetesen a konyhába is eljut, ahol Juli néni háromszor egymás után keresztet vet, miközben azt suttogja: uram, teremtőm, hogy mik vannak, aztán nekilát, hogy elkészítse a tökmártást szépasszony módjára. A születése óta árva Laci gyerek közben kiviszi a szemetet és behozta a friss újságot. Mivel sem a komornyik, sem a lakáj nincs jelen, a Hírmondót Laci viszi föl az emeletre és helyezi el az újságokat és leveleket tartalmazó asztalkán, ahol Laura röviddel ezután, a fürdőszobából kilépve megtalálja.

Fölveszi a lapot, és mit sem sejtve vonult be vele a nappaliba. Az ott tartózkodó grémium közben már kiegészül az úrfival és a frissen, kipihenten berobogó Gazdag Hümérrel. Laura elképedve látja, hogy a lakáj és a komornyik kivételével minden jelenlévő egyszerre beszél. Arisztid feldúltan járkál, és hol az egyik, hol a másik ablakon néz ki az utcára, miközben Fruzsi kissé hátrébb húzódva konspirál valamit Jusztinusszal.

Laura semmit nem ért ebből az egészből, de aztán meglátja az üres üveget. Azonnal elfehéredik, a szívéhez kap, és szörnyethal, pontosabban ezt a jelet mutatva magán roskad bele abba a fotőjbe, amelyet még a Vásoth és Fiai Szemétszállítmányozási cég hozott ide, a hozománya részeként. A lakáj rögtön elszalad friss vízért, a komornyik pedig kitárja az ablakot. Akadálytalanul zúdul be a szobába a Bárzongora utca bársonyos napfénye, és magával hozza a környék minden jellegzetességét: kánonban csicseregnek a madarak, basszust zörögnek a kocsikerekek és több szólamban ugatnak a környék kutyái.

Végre megérkezik a detektív, akit a komornyik távbeszélőn iderendelt. Kicsiny, zömök ember, ódivatú zsakettel és hetykén pödört bajusszal, de egy detektívtől mi más várható? A kalapját illedelmesen levéve egy perc néma főhajtással adózik az áldozat emlékének. A jelenlévők pisszenni sem mernek, nehogy megzavarják. A detektív ezután Kötvény Jakabként azonosítja magát, és a jelenlévők figyelmébe ajánlja főleg hűtlenségi ügyekre szakosodott ágencióját. Arisztid ekkor megkéri, térjen rá a tárgyra.

A detektív nagyítót húz elő a farzsebéből, és közelebbről is megvizsgálta a borosüveget. Nyilván ujjlenyomatok, vagy rúzsfoltok, esetleg mindkettő után nyomoz. Aztán óvatosan felemeli az üveget, és a fény felé tartva megrázogatja. Maradt egy kevés seprő az alján, állapítja meg. A ház ura erre rábólint, és kijelenti, hogy a seprő az óborok legfőbb jellemzője, vagyis, az olcsó lőre elmélet megdőlt.

Így van!, kiált a detektív, aztán elkéri a ház asszonyától az újságot. A jelenlévők legnagyobb meglepetésére hangosan felolvasta a főoldalon keresztbefutó szalagcímet: Borkedvelő rém garázdálkodik a városban.

A hirtelen támadt csöndben az odatévedt muslincák zümmögését is tisztán hallani lehet, ám ez Kötvény Jakabot nem befolyásolja, amikor kijelenteti, hogy ez a héten már a harmadik eset. Előbb a Lócsősz sugárúton, majd a Szappanos Gábor sétányon, most meg itt, a Bárzongora utcában.

Ki lakik önök közül a nevezett helyszínek közelében?

Gazdag Hümér zavartan köhint, majd bátortalanul felemeli a kezét: Szappanos Gábor utca tizenhárom, első emelet hat, mondja. A detektív oda sem néz, amikor kijelenteti: a második eset a jelzett cím melletti bérház földszintjén, a Csupacsönd kocsmában történt.

Igen, én is hallottam róla, mondta Hümér, záróra után valaki behatolt a kármentő mögé, és megivott két üveg 1897-es es Couple du Mondét. A tulaj alig látott a pipától.

De mindez semmi ahhoz képest, ami a Lócsősz sugárúton történt, folytatja a detektív, ott egy Gaston Martin pezsgőt dézsmált meg valaki. A kár jelentős.

És ön mire következtet mindebből?, fordul a detektívhez a ház ura. Kötvény Jakab erre takarékon égő pipát húz elő a zakója zsebéből, és beleszív.

Abszolút biztos vagyok benne, hogy a galád tett elkövetője nem ember, mondja.

Szavait néma csend követi. A jelenlévők zavartan egymásra néznek: Margitka a lakája, a lakáj a komornyikra, a komornyik a házigazdára, a házigazra a lányára, a lány az udvarlójára, az udvarló, a ház asszonyára. Ilyen sorrendben, füzérszerűen. A detektív sunyi tekintettel lesi az oldalpillantásokat, és megállapítja, hogy az úrfira nem néz rá senki. Jusztin az ablaknál áll és kifelé bámul.

És maga fiatalúr, mit szól mindehhez?, lép oda hozzá a detektív. Nem értem, mire céloz? Azt állítja, nem vagyok ember? Maga éppenséggel az, de mindenki tudja, hogy az emlékezetes lovasbalesete óta észrevehetően sántít.

Na, és?, rándít egyet a vállán Jusztinusz. Az még nem ok a vádaskodásra!

Valóban nem, bólint a detektív, de ön mozgásterápiás okokból évek óta tanulmányozza a borneói lajhárok járását!

A jelenlévők tátott szájjal bámulnak. Laura meg is kérdezi a fiát, hogy igaz-e a vád, de helyette Fruzsina válaszol: igen, anya, Jutszi bátyó mozgóképfelvételekről próbálja elsajátítani azt a kimért mozgást, ami ezekre a pompás állatokra jellemző. És ebben mi ketten Hümérrel segítünk is neki.

Micsoda egy hóbort!, törölgeti a homlokát újfent a ház ura. De a borgyilkosságot akkor sem értem. Hogyan lehet egy lajhár borpusztító, ha csak a mozgóképeken létezik?

Nem egészen ez a helyzet, mondja a detektív és újból kihajtogatja az újságot. A vezércikk alatt van egy másik cím is: Városunkban vendégszerepel a Circus Egzoticus. Már ez sem elhanyagolható, de a cikk alcíme a következő: a trupp fő attrakciója Balambér, a borimádó borneói lajhár!

Csak nem!? kap a szívéhez ismét a ház asszonya. Csak de!, vágja rá a detektív. A társulat a Lócsősz utca végén lévő kaszálón táborozik, és Hümér úr meg Franciska kisasszony egyértelműen bizonyíthatják, hogy tegnap Jusztinusz úrral együtt töltötték az esték a Csupacsönd kocsmában. A Szappanos Gábor sugárúton, bólint Hümér lemondóan.

Rövid csönd után a ház ura szólal meg először. Úgy tűnik, minden a helyére került. Igen, a kirakós összeállt, mondja a detektív, akkor írhatom a csekket?

Egyvalamit azért továbbra sem értek, mélázik a ház ura. Éspedig? fordul oda hozzá a detektív.

Hol van most ez a lajhár?

A jelenlévők félig csodálkozva, félig értetlenkedve bámulnak egymásra. Meglepetésükre a detektív is bizonytalan. Azt fejtegeti, hogy tán a padláson, tán pokrócnak álcázva az ágy előtt, tán egészen máshol, de az ügy végkimenetelét tekintve ez nem is lényeges. Az üveget most már nyugodtan elhantolhatják.

Ám ekkor a háttérben kiáltás harsan:

Ácsi! Bováryné, akarom mondani, a lajhár én vagyok!

Egy emberként fordulnak a hang felé, és meglepve tapasztalják, hogy a kiáltás Salovány Edétől, a salvanyú képű, sallgatag salakájtól származik. Az úr nem fizet elég jól, ezért gondoltam, beugrom egy kis mellékesért a cirkuszba. A lajhár ugyanis tavaly télen elhalálozott, és azóta alkalomszerűen helyettesítik. Nem volt nehéz a szerep, csupán a hitelesség kedvéért rá kellett kapnom a borra.

Az általános megrökönyödés közepette Kötvény Jakab bilincset halász elő a farzsebéből, és rákattintja a lakáj csuklójára.

Körmönfont módon kitervelt borgyilkosságért ezennel letartóztatom, mondja.

Már kifelé tereli foglyát a nappaliból, amikor az visszafordul és az utolsó szó jogán kijelenti: Nem értem, miért csodálkoznak, megszokhatták már, hogy mindig a lakáj a gyilkos.

Tóth Cakan

(1991., Budapest) Többféle prózai műfajban, de kizárólag internetes portálokon publikál, különféle álneveken. Anyakönyvezett nevét először honlapunkon használta, elsősorban az Irodalmi Élet főszerkesztője, Benői Sztipán biztatására. Meggyőződéssel vallja, hogy a nyomtatott irodalom ideje leáldozóban van, mert könyvet már alig olvas valaki. Ezért a netes irodalomnak rövidnek, humorosnak és lényegretörőnek kell lennie.

1 Comment

  1. Ilyen krimit sem mindennap talál az olvasó. Kellemes történet. Tényleg petit ebben a zsánerben.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

0 Ft