A bizonyíték

2023-03-12
506 olvasó

Nem először történt, hogy hétfő reggel, amint Nóri benyitott a szoftverfejlesztők napfény elől besötétített szobájába, Pétert pontosan abban a pózban találta, ahogy péntek délután hagyta, amikor távozott. Gyűrött ingében ráhajolt, szinte ráhasalt a billentyűzetre, arcával a képernyőt bámulta közelről, mint egy rövidlátó, jobb kezével egerét markolászta görcsösen, egyszóval megszállottan dolgozott. Ilyenkor Nórinak mindig az az érzése támadt, hogy a fiú valójában haza se ment, hanem egyhuzamban végigdolgozta a három napot. Már a nyelve hegyén volt az ilyen alkalmakra szóló, humoros megjegyzés, ám Péter megelőzte. Hátrafordult, és a lányra mosolyogva így szólt:

– Tudom, mire gondolsz, és ezúttal nem tévedsz. Bent töltöttem az egész hétvégét. Szükségem volt a központi gép teljesítményére, ami szombaton és vasárnap amúgyis kihasználatlanul áll.

Nóri közelebb lépve a monitorra pillantott. Jól ismerte a fiú munkáját, ám a kódsorok, amelyek most a képernyőjén sorakoztak, ismeretlenek voltak a számára.

– Min dolgozol? – kérdezte. – Pénzes, maszek meló?

A srác fölállt, nyújtózott és ásított egy nagyot a félhomályban, mielőtt válaszolt.

– Ez egy egészen friss szoftver, a neten bukkantam rá. Nyílt forráskódú, úgyhogy kicsit átírogattam a saját elképzeléseim alapján. Norvég, izraeli és dél-afrikai kutatók munkáin alapul, és az a lényege, hogy alkalmas Isten létezésének a bizonyítására – vagy épp a cáfolatára. Már le is futtattam.

A lány alig hitt a fülének.

– Viccelsz?

– Korántsem. A világ számos aspektusának összehangolt kiértékelése alapján – ez egy rendkívül összetett, komplex program, ami képes erre – megállapítható, hogy felfedezhető-e egyetlen céltudatos akarat megnyilvánulása a jelenségek mögött, vagy az egész csupán véletlenek, mégha olykor összhangban állni látszó véletlenek sorozata.

– Aha! És mi jött ki?

Péter nem hagyta zavartatni magát a közbeszólástól. Még nem fejezte be a magyarázatot.

– A felhasznált adatbázisban ateista filozófiák és a nagy világvallások teológiai tételei éppúgy előfordulnak, mint a legfrissebb biológiai eredmények, az ismert emberi történelem egésze, pszichológiai és etikai tanulmányok, az Univerzumról szerzett összes tudásunk, a kvantummechanika és az asztrofizika egész anyaga, különös tekintettel a finomhangolásra, az idő természetére és számtalan egyéb tényezőre.

– Vagyis?

A fiú lemondóan nagyot sóhajtott.

– Oké, értem, téged csak a végeredmény érdekel.

– Nem csak az – rázta a fejét Nóri. – Erősen foglalkoztat például, hogy mit lehet kapni a büfében reggelire. Majd’ meghalok az éhségtől. Te mikor ettél utoljára?

– Várj csak! – mélázott el Péter. – Azt hiszem, tegnap… délelőtt… Vagy az még szombaton volt?

– Jól van – mondta Nóri. – Mielőtt elmondod a világ végső, nagy titkának megfejtését, hozok valamit a büféből, és megreggelizünk. Közben majd beszélhetsz. Mit kérsz?

– Egy melegszendvics remek lenne – szólalt meg a sarokból a beszédes becenevű Dagi, Péter szobatársa, akire Nóri eddig nem fordított figyelmet. – Vagy inkább kettő!

– Te se ettél szombat óta? – csipkelődött a lány.

– Nem ez a kérdés, hanem hogy most éhes vagyok-e. Nagyon, ha éppen tudni akarod! Hozol nekem is? – fogta könyörgőre a testes fiú.

– Imádom, amikor azt hiszitek, a kolléganők arra valók, hogy kiszolgáljanak benneteket. Jól van, hozok! Nem venném a lelkemre, hogy miattam szenvedj.

– És puncsszeleteket is! – kapott vérszemet Dagi. – Legalább hármat! És kólát!

– Majd meglátjuk. Lehet, hogy csak múlt hétről maradt, száraz zsömlét kapok. Hétfő reggel még elég szegényes szokott lenni a kínálatuk, mert rendszerint csak később szállítanak friss árut. Sietek vissza, addig éhen ne haljatok nekem!

 

*

 

– Szerinted mit fog hozni? – fordult Dagi Péterhez, miután Nóri mögött becsukódott az ajtó.

Péter felelet helyett csak vállat vont. Ez érdekelte most a legkevésbé.

– Te, ez az izé – folytatta Dagi –, ez a te programod tényleg képes arra, amit mondtál? Tudod, Istenről. Vagy ez csak a Nórinak szánt csajozós duma volt?

– Nóri éppúgy programozó, mint te meg én – felelte Péter –, elég hamar átlátna a szitán. Különben sem szoktam hülyeségekkel szédíteni a nőket.

Dagi egészen lázba jött.

– Szóval akkor ez a program… tényleg? Úgy értem, tényleg megmondja, hogy van-e… Isten? Hogy létezik-e?

– Persze.

– És?

– Mit és?

– Hát van vagy nincs? Azt mondtad Nórinak, hogy már lefuttattad.

Péter hátradőlt székében, hogy rendezze gondolatait.

– Értelmezni kell az eredményt – mondta végül.

A kövér fiú a homlokára csapott.

– Értem már! Te nemcsak Nórit hülyíted, hanem mindenki mást is. Velem is csak szórakozol! És én, ökör, tényleg elhittem egy pillanatig, hogy egy program képes lehet arra, amin a világ legzseniálisabb elméi is hiába járatják az agyukat évezredek óta!

– Nem erről van szó! – tiltakozott Péter.

– Hanem miről?

– Gyere ide! Megmutatom.

Dagi odalépett, és fürkésző szemmel bámulta a monitoron sorakozó kiírásokat. Péter a legalsó sorra mutatott.

– Itt a végeredmény!

– Hol?

– Itt, ahol mutatom.

– Ennyi? – kérdezte Dagi csalódottan.

– Igen, ennyi.

– De hiszen ez csak egy szám!

– Úgy van, egyetlen szám, két tizedesre kiszámolva. Nem tartottam szükségesnek ennél nagyobb pontosságot, mert a lényeg úgyis az input adatok minőségén múlik, cserébe gyorsan, egyetlen hétvége alatt lefutott a számítás.

– De hát ez… hogy jelenthet ez bármit is?

– Képzelj mögé egy százalékjelet, és érteni fogod. Ez egy valószínűségi érték.

Dagi a képernyőre meredt.

– Még hogy… valószínűség… – nyöszörögte végül.

– Az hát! Nem a tizenkilencedik században élünk, Dagikám! A dolgok nem feketék vagy fehérek. Gondolj a határozatlansági relációra! Az elektronok csak bizonyos valószínűséggel tartózkodnak itt, más valószínűséggel meg amott. Egy diagnosztikai program többféle betegség lehetőségét is felveti a tünetek, előzmények és laborleletek alapján, eltérő valószínűséggel. A világgazdaság tendenciáinak, a tőzsdék mutatóinak változását megjósolni csakis valószínűségi alapon lehet. Isten léte is többé vagy kevésbé valószínű a világ tulajdonságai, történései, jelenségei alapján. Vannak mellette, és vannak ellene szóló érvek. Ez a program ezeket méri fel, ezeket összegzi, és végül ezek alapján szolgáltat eredményt.

– Mondjuk, hogy értem – ingatta fejét Dagi. – Gondolom, a 100 jelentené azt, hogy teljes bizonyossággal létezik Isten.

– Úgy van – bólintott Péter. – A 0,00 pedig azt, hogy egész biztosan nincs. Az eredmény persze leginkább a kettő közé volt várható, és csak remélhettem, hogy nem félúton lesz közöttük, ötven százalék körül. Mint látod, szerencsére nem így történt.

– Ez a szám tehát azt jelenti, hogy számottevő valószínűséggel…

 

*

 

Nyikorogva nyílt ki az ajtó. Mindketten felnéztek.

– VAN ISTEN! – kiáltotta Dagi lelkesen, a hirtelen jött felismeréstől átszellemült arccal.

Az ajtóban Nóri állt. Egyik kezében melegszendvicses papírtálcák sorakoztak, a másikban puncsszeletek műanyag dobozban, a könyökhajlatába akasztott nejlonszatyorban pedig sötétbarna, üdítős flakonok himbálóztak.

 

 

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.

Bálint Endre

(Budapest, 1957) Nyug- és Zsoldos-díjas személy, aki olykor írónak képzeli magát. Néha mások őt. Nemcsak ír, hanem kutat is: irodalomtörténetet. Témái A Pál utcai fiúk helyszínei és szereplőinek modelljei, valamint az Óda múzsája. Bővebben ld. az írószövetség honlapján. Könyvei nem kaphatók (mert nincsenek kiadva), színdarabjaira sem kapható jegy (mert nem játsszák). Verseket meg ő nem ír. Kedvenc mondása: nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbmenni!

5 Comments

  1. Örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy szavakba öntötted az olvasási élményedet, és persze a gratulációt is! Üdv. Endre

  2. Nagyon jó írás
    Izgatottan olvastam, vártam a végkifejletet. Gratulálok
    Kollégàd: Klári

    • Köszönöm! Egy másik Zsoldos-díjastól különösen jólesik az elismerés.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL