Büszkeséggel áthatott izgalommal jelentjük be, hogy hamarosan megkezdjük az első magyar migránsregény, a bővérű, abszurd humorral gazdagon áthatott A bolha mindig kétszer köhög publikálását. A mű a George F. Wheeler – Alex H. Granger szerzőpáros négykezes vállalkozása (a fordítás Szvétics Hubenár munkája), amelyből ha addig élünk is, valódi könyvet fogunk majd fabrikálni.
A regényről csak annyit, hogy túlnyomórészt magyar helyszíneken játszódik, napjainkban, magyar és nem magyar szereplőkkel, és bőségesen van benne rejtély, intrika, izgalom, szenvedély, meg minden egyéb, ami ennek a műfajnak megadja a savát-borsát. A cselekmény mozgatórugója a migránskérdés, amely több kevesebb intenzitással ugyan mindnyájunkat érdekel, de eddig csak a Wheeler–Granger tandemnek jutott eszébe, hogy ezt meg is lehetne regényesíteni.
Rövid tudnivaló a szerzőkről:
George F. Wheeler – író, újságíró. 1970-ben született a texasi San Antonióban, az Egyesült Államokban. A média világa már a középiskolában érdekelte, később ilyen irányú tanulmányokat folytatott. Kezdetben houstoni lapoknak írva az apacs rezervátumból és Mexikóból tudósított, majd New York Citybe költözött, és a New York Times munkatársaként Európába került. A 2015-ös menekültválságot Budapesten élte át. Egy évvel később visszahívták, alig egy héttel korábban határozta el brit kollégájával, a BBC-nek tudósító Alex H. Grangerrel, hogy magyarországi tapasztalataikat egy humoros kalandregényben örökítik meg. A bolha mindig kétszer köhög mindkettejük első irodalmi munkája, amelyet – saját bevallásuk szerint – az interneten kommunikálva írtak.
Alex H. Granger – felfedező riporter, tájfényképész. 1956-ban az albániai Beratban látta meg a napvilágot (eredeti neve: Afrim Hidajet Gashi), de szülei még a ’60-as években Jugoszlávián keresztül Londonba vitték, ahol a ’70-es években labortechnikusi képesítést szerzett. Nyughatatlan természete nem tette lehetővé számára, hogy megmaradjon ezen a pályán: előbb a The Times hétvégi mellékletébe, majd a Galway Advertiser-be írogatott apokrif tudósításokat olyan helyszínekről, ahová józan ember nem tette be a lábát. Később bebarangolta Európát, és közben riporterkedésből tartotta fenn magát. George F. Wheelerrel egy budapesti kiskocsmában, a Törpében találkozott (Wheeler éppen az ausztrál rögbicsapatnak szurkolt nagy vehemenciával.) Összebarátkoztak és elhatározták, hogy megírják A bolha mindig kétszer köhög című opuszukat. A többi már színtiszta irodalomtörténet.