A budapesti Liteától a Texasi álmokig

2024-02-08
269 olvasó

Bányai Tamással a Regénytár Mars-pályázatának eredményhirdetésén találkoztam a 2000-es évek elején. Az eseménynek a budapesti Litea Könyvesbolt és Teázó adott otthont. Jó hangulatú jutalomosztás volt, komoly érdeklődéssel, színvonalas munkákkal.

Tamás a feleségével, Mariannal érkezett. Belépésének pillanata meghatározta a továbbiak légkörét. Mintha ezer éve ismertük volna egymást. Miközben átráncigálta a „banyatankot” a küszöbön, már üdvözölte a társaságot. Mindenkit, jókedvűen, fülig érő mosollyal. Akkor érkeztek haza otthonról, Amerikából – és a pakkokkal megrakodva egyenesen a könyvesboltba bumliztak.

Amikor a gyerekeknek szóló rész a jutalomosztással lezárult, a szervezők a Trombitás sörkertbe invitálták a felnőtt közönséget.

Ezután csak a Facebookon és a Regénytáron „láttam” Tamást.

A Facebook egyik csoportjában íróink ajánlották fel írásaikat – könyveket, verseket, kéziratokat –, a nagyérdemű pedig licitálhatott rájuk. A bevétellel a nehéz sorsú gyerekeket támogatták.

2017-ben, egy márciusi napon felfigyeltem Tamás Texasi álmok című könyvére. Nem sokat teketóriáztam – nem először jótékonykodtam, és tisztában voltam vele: Tamás könyvének a polcomon a helye. Miután így összeértek a gondolatok, a licitemmel biztosra mentem. Tudtam, hogy a könyvet néhány üdvözlő sorral ellátva ajánlotta fel – tehát arról, hogy névre szóló kötetet kapjak, szó sem lehetett –, de sejtettem, hogy ez az ajánlás olyan gondolatokat tartalmaz majd, amelyek utalnak e közös „jó cselekedetünkre”.

A megérkezéséről boldogan értesítettem Tamást március utolsó napján, aki örömmel nyugtázta: jó helyen lesz a könyve. Ebben megerősítettem, mondván: nekem szól a dedikálás, hiszen ha nem is olvasható a nevem a megszólításban, a bejegyzés keltezésében a születésnapom dátuma szerepel. Elviccelődtünk az előre elrendelésről, aztán megígértem neki, hogy azonnal elkezdem olvasni, és amint befejeztem, újra megkeresem, és elmondom, hogy tetszett.

Három nap múlva kaptam a hírt: Tamás nem ír többé földi dolgok megtapasztalásáról.

A nevéhez fűződő játék résztvevőjeként nem a díjazás csábított, hanem az emlékezés Bányai Tamásra. Ami minden alkalommal úgy kezdődik, hogy egy jókedvű, ősz, „banyatankot” cibáló férfi belép a Litea ajtaján… és sosem fejeződhetett be azzal, hogy „Kedves Tamás! Az a letisztult stílus, életszemlélet, lényeglátás és humor, amivel a Texasi álmok is íródott, örökké hiányozni fog”…

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.

Furján Rita

Szakmaszerető pedagógusból 40 év tanítás után boldog nyugger lettem. Immár nem csak kötelesség van: jut idő festésre, tűzzománcozásra, olvasásra, írásra, semmittevésre. A Regénytáron a kezdetek óta – kisebb-nagyobb szünetekkel – jelen vagyok. A Föld egyik legjobb helye! Az érzések teljes repertoárját megélheti ott az olvasó (és író) ember. Aktív pedagógusként írtam egy rajz tankönyvet alsósoknak. Ezzel együtt is több kézműves munkát tudok felmutatni, mint írásos produktumot. Dolgozom az arány javításán.

Vélemény, hozzászólás?

FelFEL