Nyugtalanítóan érdekes kérdés, hogy a feltámadás mibenlétével vajon miért nem foglalkozik az őt megillető komolysággal a modern természettudomány? Ha elő is tolakszik a téma, a tudósok zavart magyarázkodással vagy makacs ködösítéssel elterelik maguktól, mondván, hogy ez részint metafizikai, részint teológiai, részint filozófiai kérdés, s mint ilyen, nem vizsgálható azokkal a laboratóriumi módszerekkel, amelyekhez a deduktív gondolkodás hozzászokott.
Jelen tanulmányunk sem dönti meg ezt a szabályt, mert hiába áll rendelkezésünkre a fikciós kísérletezgetés egész arzenálja, a vizsgált anyagból nem vehetünk mintát, és nem lötyögtethetjük epruvettában, hogy az eredményt minden kétely kizárva a nyilvánosság elé bocsássuk. E nélkül pedig marad az okoskodás, ami valljuk be, igen csekély muníció egy ilyen hatalmas talány ellenében, de mégiscsak muníció.
Sokan mondják azt, hogy a feltámadást áttételesen kell érzelmezni, nem pedig valóságosan, a szó fizikai értelmében. Ez volna a könnyebbik út, mert akkor a szimbólumok, utalások és jelzések kertjében bóklászva előbb vagy utóbb meglelnénk az onnét kivezető járatot, viszont a Szentírás egyértelműen fogalmaz: Jézus nem a tanítások, emlékek és tradíciók éteri ködében, hanem a maga fizikai valóságában támadt fel. És mivel a feltámadás a Szentírás kompetenciájába tartozik, nem vizsgálhatjuk azon kívül, vagy tőle függetlenül, elidegenítve úgy, mint egy biológiailag leírt élettani jelenséget.
A tudomány ennek ellenére időnként nekiveselkedik és foglalkozni kezd a feltámadással. Tétova, puhatolózó módszerekkel próbálja becserkészni és leleplezni, akár a bizonyítékáról, akár a cáfolatáról van szó. Az ilyen megközelítési kísérletek sajnos gyorsan elhalnak, mert nagy hirtelen beleütköznek a fizikai világ korlátaiba. Képtelenség a feltámadást fizikai, vagy pontosabban biofizikai tényként kezelni, legalábbis ezt hisszük, mert ellene szól a racionális gondolkodásnak, amitől a tudomány egy jottányit sem hajlandó eltávolodni. A kutatók számára olyan ez a kérdés, mint a fekete lyukak belseje, csak találgatni tudják, mi történik ott, és nem létezik számukra olyan erő, amely a feltámadás körüli titkokat és talányokat egységesíteni képes.
Az egyik legújabb elmélet éppen ezekre az ellentmondásokra próbál rávilágítani, kihangsúlyozva azt, hogy a feltámadással kapcsolatos tévedésekért mindez idáig az a gondolkodásmód volt a felelős, ami egységes egészként kezelte a jelenséget. Úgy vettük, hogy Jézus visszatérése a holtak birodalmából, előzmény nélküli csoda. A Szentírás nem magyarázkodik, nem tér ki az okok és okozatok keresgélésére, így a deduktív gondolkodás előtt sokáig rejtve maradtak azok az apró, nehezen fölfedezhető részletek, amelyek a feltámadást és a fizikai világot összekötik. Ilyen kiindulópont például az ősrobbanás is, amelyről immár tudjuk, hogy az univerzum keletkezésének a pillanata. Ezt megelőzően a mindenség egy atomnál is kisebb méretűvé tömörült állapotban létezett, sőt megkockáztathatjuk, hogy még annál is kisebb volt. Ha tehát a világunk egy adott pillanatban a semmivel volt egál, utána pedig valamivé lett, éspedig elképesztő méretű és gazdagságú valamivé, akkor ezt miért nem lehet a feltámadás ős-archetípusának venni? Márpedig, ha az ősrobbanás egy gigantikus feltámadásként kezelhető, akkor ennek részecskéi, a most még csak fölfedezésre váró feltámadás elemi részecskék továbbra is itt lebegnek körülöttünk a térben és az időben.
Krisztus feltámadásának előzményét és magyarázatát ez adja meg: az idők kezdete óta minket körülvevő feltámadás alkotóelemek egy adott pillanatban, bizonyos hatások következtében aktivizálódtak, egységesültek, és a Megváltó testében realizálódtak. Ha elsőre ez nem teljesen érthető, gondoljunk csak arra, hány és hány miniatűr feltámadásnak vagyunk szemtanúi a mindennapi életben: van, amikor egy sportoló megmagyarázhatatlan módon megtáltosodik és legyőzi az esélyest, van, amikor egy addig lusta, semmirekellő ember megrázza magát és a kreatív alkotás talajára lép, és még sorolhatnám. Megannyi apró csoda, amelyre nincs fizikai magyarázat, azaz nem volt egészen mostanáig, mert nem vettük figyelembe az ősrobbanás óta a környezetünkben maradt feltámadás maradványokat.
Mindebből szervesen következik az, hogy a feltámadás bárhol, bármikor megismétlődhet. Jelen pillanatban még nem tudjuk, milyen feltételeknek kell teljesülniük ennek érdekében, de hogy létezik erre vonatkozó szabály is, ahhoz nem férhet kétség. Talán éppen ön, e sorok olvasója lesz az, aki ezt fölfedezi.
Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
😀
Hát persze, hogy megismétlődhet! A Dallasból Bobby Ewing a példa. 😀
A tudomány útjai kifürkészhetetlenek. Néhány évtizede még az ősrobbanáson is csak pislogtunk. Ha pedig ezt megelőzően minden egyetlen pontba sűrűsödött össze, akkor tán logikus, hogya feltámadás meg a lélek is ott volt, sőt, lehet, hogy a megváltás is. Ez szerintem érdekes gondolattársítási lehetőségeket hordoz, túl azon hogy az írás csak viccelődés 🙂
Az elemi részecskékből ősrobbanásszerűen összeállhat biofizikai képződmény…ez igaz lehet.
De hogy konkrét dátumhoz kötött napon akkora robbanás legyen, hogy a homo sapiens Jézus teste „megsemmisüljön” vagy átalakuljon egy észlelhetetlen entitássá, aztán 3 nap múlva újabb robbanásra testté álljon össze…ez számomra agyon túli valami…ha ez botorság, én csak egy egyszerű öregasszony vagyok, ráadásul nem sugallom, hogy igazam lehet…
De amit olvastam ebben az írásban, áltudományos hipotézisnek vélek…
Hitbeli kérdésekre nincs tényszerű válasz…