A halál halála és más történetek

2024-01-10
91 olvasó

Akhilleusz

Akhilleusz megállt a lakás ajtaja előtt, és még egyszer megnézte a kezében tartott cetlit. Semmi kétség, ez az a cím. Megnyomta a csengőt. A berregésre sokáig nem jött válasz, aztán odabentről csoszogás, majd lánczörgés hallatszott. Az ajtó résnyire kinyílt, és egy megviselt arcú, idős bácsi nézett ki rá, meglehetősen bizalmatlanul. Akhilleusz megkérdezte, jó helyen jár-e, és bemondta a címet. Az idős úr bólintott, de nem értette, mit akar tőle ez a pajzsos, sisakos idegen. Bemehetek?, kérdezte Akhilleusz, miután megmondta, hogy ő a nürmidónok királya. Ha uralkodó, akkor természetesen bejöhet, mondta a bácsi, és levette a biztonsági láncot. Akhilleuszt belépett a szűk, rendetlen lakásba. Egyedül élek, nem erősségem a rendrakás, szabadkozott a bácsi. Ne zavartassa magát, mondta Akhilleusz, és a pajzsát letette a fal tövébe. Biztosan maga lakik itt?, kérdezte. Engem ugyanis azért küldtek, hogy megvívjak az ellenség legjobb harcosával. Én csak egy nyugdíjas látszerész vagyok, mondta a bácsi, jelezve, hogy ez valami tévedés lesz. A seregben nem szoktak tévedni, jelentette ki Akhilleusz, de nem volt túl meggyőző. Elfogad egy csésze teát?, kérdezte ekkor a házigazda, hogy továbblendítse a megakadt beszélgetést. Az bizony jólesne, mondta Akhilleusz és leült a konyhaszékre. Amíg a tea megfőtt, az általános világhelyzetről beszélgettek. Nagyjából mindenben egyetértettek, kivéve a klímaváltozást, mert azt Akhilleusz tagadta. De amikor a teát megitta, ettől függetlenül kardot rántott, és egy jól irányzott csapással megölte az ellenség bajnokát. Könnyű dolga volt, mint mindig.

 

Robinson

Miután felmérte, hogy a lakatlan sziget nem a lehetőségek földje, Robinson gyártott egy klassz plakátot, amelyen ő volt látható tépett ingben és gatyában, a háttérben pedig néhány kókuszpálma és a kék óceán. Sokat várt ettől, de a közösségi reakciók nem voltak túl biztatóak. Mindenki azt kifogásolta, hogy a plakát üzenete túl borúlátó, pedig ha valaki azért sopánkodik, mert egyedül van egy paradicsomi szigeten, inkább ébreszt maga iránt irigységet, mint szánalmat. Robinson belátta, hogy a kívülállóknak igazuk van, ezért áttervezte a dizájnt. Ezúttal mosolyogva, napbarnítottan ábrázolta önmagát, a kezében egy pohár jégbe hűtött ginnel, ami újabb kritikák özönét zúdította rá. A kommenetlők egyetértettek abban, hogy az új plakát egyike lett azoknak a hamis utazási prospektusoknak, amelyek felett az emberek lazán átsiklanak. Robinson ettől végképp elbizonytalanodott. Tett még néhány próbát, hol viccesre, hol tragikusra alakítva a stílust, de az eredmény mindig ugyanaz lett: a  számkivetettsége senkit nem érdekelt. Ekkor kezdett el kecskesajt gyártással foglalkozni, és ma már egy negyven kannibált foglalkoztató vállalkozása van saját márkanévvel meg szállítóhálózattal. Ugye, önök is hallottak már a Robinson’s kecskesajtról? Kóstolják meg, nagyon finom.

 

A halál halála

Amikor a halál kilehelte a lelkét, a kondoleálásra megjelent ismerősök, barátok és hozzátartozók egyetértettek abban, hogy nem ilyen életet érdemelt.

Majoros Sándor

A Regénytár alapító- főszerkesztője, aki célul tűzte ki maga elé az igényes (nívós) szórakoztató és a komoly, elhivatott irodalom közötti „északnyugati átjáró” megtalálását. Ez a honlap ennek az útkeresésnek a gyakorlatozó terepe, néha komoly, máskor komolytalan, de mindig egyedien különleges és szórakoztató. Majoros jelenleg Budapesten él, néha dolgozik, máskor csak lóbálja a lábát. Mentségére legyen mondva a régi igazság, amely szerint az író akkor is ír, ha ez olyan nagyon nem is látszik: belsőleg alkot.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL