A harmadik nem

2017-11-09
778 olvasó

Németországban hivatalosan is bevezetik a harmadik nemet, amely azokra lesz érvényes, akik sem nőnek sem férfinak nem érzik magukat. A hozzáértők szerint a németekre mindig is a túlzás volt jellemző: túlzásba viszik a szorgalmat, a precizitást és úgy általában a szélsőségeket. Ezt a mostanit gyaníthatóan a nagy pártfogójuktól lesték el, amely 1945 óta ott állomásozik az országukban, és két kézzel mutatja nekik a követendő példát. A német nép pedig elég tanulékony ahhoz, hogy könnyedén túlteljesítse a vele szemben támasztott követelményeket.

De térjünk vissza ehhez a se nem nő, se nem férfi kategóriához! Hogy örültem volna ennek a ’70-es években, amikor minden idegszálammal irtóztam a katonaságtól! Fülig szerelmes voltam egy lányba, és úgy éreztem, az a 15 hónap távollét, amit a katonaság tőlem megkíván, nem tesz jót a kapcsolatunknak (így is történt). Ha akkor létezett volna ez a harmadik nem dolog, habozás nélkül kijelentem: nem vagyok sem nő, sem férfi, csak hagyjanak békén. Ilyesmiről természetesen azokban az acélos időkben szó sem lehetett. A másféleség szégyellni való tulajdonság volt, akit pedig férfiatlanság vagy valamilyen betegség – pl. lúdtalp – miatt kiszórtak a katonaságtól, egy életen át viselte ezt a bélyeget.

Ezek a régi, megfakult emlékek most arra inspirálnak, hogy ne ítéljem el a németeket, pedig ebben az életkoromban, amelynek egyre göröngyösebb útját taposom, az ember már merevebb az öntöttvas bili fülénél. De hajlékonyságot erőltetve magamra azon tűnődöm, ezt akár még fokozni is lehetne, mármint a nemekkel folytatott játszadozást, mert ha ez a nyilvántartás nem vésődne kőbe, adott helyzettől függően térülhetnénk-fordulhatnánk egyik kategóriából a másikba. Ha például az asszony azt mondaná: te ember, vidd má’ le a szemetet, mer’ az férfimunka, csak beütnénk egy kódot az okostelónkba, és már jönne is a válasz sms-ben, hogy mostantól nem férfiak vagyunk, hanem semlegesek. Ez megóvhatna bennünket a férfinyűgök végtelen sorozatától. Különösen a borotválkozás elhagyásától várok sokat, mert annál nyilvánvalóbb férfinyűg nem létezik. Ám a hivatal packázásait ismerve az is megtörténhet, hogy a nyilatkozathoz csatolni kell annak bizonyítékát, hogy nem beretválkoznunk sem alul, sem fölül. Minden más csak játék a szavakkal.

Ha arra járnak, szóljanak erről a németeknek is!

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.

Majoros Sándor

A Regénytár alapító- főszerkesztője, aki célul tűzte ki maga elé az igényes (nívós) szórakoztató és a komoly, elhivatott irodalom közötti „északnyugati átjáró” megtalálását. Ez a honlap ennek az útkeresésnek a gyakorlatozó terepe, néha komoly, máskor komolytalan, de mindig egyedien különleges és szórakoztató. Majoros jelenleg Budapesten él, néha dolgozik, máskor csak lóbálja a lábát. Mentségére legyen mondva a régi igazság, amely szerint az író akkor is ír, ha ez olyan nagyon nem is látszik: belsőleg alkot.

Vélemény, hozzászólás?

FelFEL