A héliummal töltött kolbászok esete

2023-11-14
261 olvasó

London, 1895. Egy ködös, szeptemberi reggelen Sherlock Holmes és Dr. Watson a Baker Street-i lakásukban ülve éppen reggelijüket fogyasztották, amikor Mrs. Hudson, a házvezetőnőjük, egy izgatott fiatalembert vezetett be hozzájuk. A látogató, aki nem volt más, mint Geoffrey Brompton, a híres londoni kolbászgyáros, megrendült állapotban volt.

– Mr. Holmes, Dr. Watson, segítségre van szükségem! –  kezdte Brompton, miközben a kalapját gyűrögette. – Az egyik legújabb termékünkkel, a héliummal töltött kolbásszal kapcsolatban furcsa események történnek.

Holmes érdeklődve hajolt előre.

– Héliummal töltött kolbász? Ez rendkívül szokatlan. Mi történt pontosan?

Brompton mélyet sóhajtott.

– Tegnap este az egyik raktárunkból eltűnt egy tetemes mennyiség ebből a különleges termékből. Lopásnak, betörésnek nincs semmi nyoma.

Watson felkapta a fejét.

– És miért gondolja, hogy ez a kolbász annyira különleges? Miért töltik héliummal?

– A héliummal töltött kolbászt a világkiállításra szántuk. A mi kolbászunk úgy lebeg mint a pille, ami elsőrangú látványosság. Mindamellett ezt a kolbászt emészteni is könnyebb, mint a hagyományost, mert fahéjat adagolunk hozzá, hogy megakadályozzuk a szelek képződését.

Holmes összefonta a kezét és elgondolkodva nézett a távolba.

– Ez valóban rendkívüli ügy, Mr. Brompton. Kérem, mondja el aprólékos részletességgel, mit tapasztalt tegnap!

Brompton kissé megnyugodva kezdett beszélni.

– Tegnap este, amikor a gyárkaput bezártuk, minden a szokásos módon történt. Az őr, Charlie Watts, aki már negyedszázada nálunk dolgozik, körbejárta az épületet, hogy minden rendben van-e. A héliummal töltött kolbászokat külön raktárban tároljuk, melynek ajtaja erős zárral van ellátva. Charlie az este azt mondta, az ajtó szabályszerűen be van zárva, de reggel, amikor megérkeztem, azonnal észrevettem, hogy valami nincs rendben. A raktárból a kolbászok eltűntek, mint a kámfor. Az ajtózár sértetlen volt, és a raktárunknak a kóbor macskák távoltartása miatt nincsen ablaka.

Holmes érdeklődve hajolt előre.

– Tapasztalt valami szokatlant a raktárban vagy annak környékén?

Brompton elgondolkodva válaszolt.

– Igen, most hogy mondja… Egy dolgot találtunk, ami szokatlan volt. A raktár poros padlóján a lábnyomok csak a helyiség közepéig vezettek, onnantól egyszerűen megszűntek folytatódni. Ezen kívül a fal tövében egy odahajított dohányzacskót is találtunk.

Holmes figyelmesen hallgatta, majd bólintott.

– És a kolbászok közül pontosan mennyi hiányzik?

– Körülbelül mind  – válaszolta Brompton. – Ráadásul az XL-es méretűek, amelyeket elefántbélbe töltöttük, kifejezetten a világkiállításra.

Holmes úgy vélte, eleget hallott. Odaszólt Watsonnak, hogy készüljön, megvizsgálják a helyszínt.

Brompton négyszemélyes, két lóerős nyitott sportkonflisa a ház előtt parkolt, ezt vették igénybe, hogy a Brompton Delights Sausagery-t meglátogassák. A gyár London délnyugati részén helyezkedett el, a nagy hírű Putney ipari negyedben.

Holmes azonnal vizsgálni kezdte a környéket. Maga a gyárépület robusztus, téglából épült szerkezet volt, körülötte magas kerítéssel. A héliummal töltött kolbászokat tároló raktár egy különálló hodály volt a gyár udvarán, távolabb a többi épülettől.

A raktár ajtajánál Holmes megállt, és alaposan szemügyre vette a zárat.

– Jól mondta, Mr. Brompton, nincs semmi jele annak, hogy erőszakkal nyitották volna ki –  jegyezte meg.

Belépve a raktárba azonnal észrevette a padlón lévő lábnyomokat és a fal mellett az odavetett dohányzacskót.

– Ez a szütyő nem brit gyártmány, hanem egy különleges indiai termék, amit ultrahosszú kötözőmadzaggal látnak el – mondta némi vizsgálódást követően.

Watson is körbenézett a raktárban.

– Sehol egy faforgács, vagy egy oda nem illő tégladarab –  jegyezte meg.

– Ez igaz, de néha a legapróbb részletek a legárulkodóbbak –  válaszolta Holmes, miközben tovább nézelődött. Aztán hirtelen megállt a raktár egyik sarkánál, ahol a fal és a padló találkozott.

– Nézze csak barátom, ezt! –  mutatott egy alig látható foltot a falon. – Ön szerint mi ez a paca?

Watson közelebb lépett.

– Szakasztott úgy néz ki, mint egy cipőnyom –  felelte Watson. – És ha jól sejtem, ez egy különleges típusú cipő lenyomata, amit csak bizonyos munkások hordanak.

Brompton meglepetten nézte őket.

– Cipőnyom a falon? Az ördögbe is! Hogyan kerülhetett oda!?

Holmes elmosolyodott.

– A cipőnyom elhelyezkedése nem véletlen. Ez a nyom a legfontosabb segítségünk a rejtély megfejtéséhez.

Holmes ezután kijelentette, hogy beszélni kíván Charlie Watts-al, az éjjeliőrrel.

Brompton azonnal odahívott egy munkást, hogy hozza el Charlie-t. A munkás elfutott és rövid időn belül vissza is tért, de nem Charlie-val, hanem zavarodottan és rémülten.

– Baj van, uram! –  mondta lihegve. – Charlie-t sehol sem találjuk! A kabinja itt van a gyár mellett, elmentem oda is, és bár az ajtaja nyitva volt, ő nincs sehol. Mintha a föld nyelte volna el!

Brompton arca elhalványult.

– Charlie mindig megbízható volt. Mi történhetett vele?

Holmes komolyan bólintott.

– Engem nem lepett meg a hír, Mr. Brompton. Megtekinthetnénk mi is azt a kabint?

Charlie Watts lakóhelye olyan kopott volt, mint egy síremlék, amit nem gondoznak. A festék itt-ott lepattogzott a falakról, és úgy tűnt, az ablakát szándékosan koszolták össze, de a lakás belül egyszerű és tiszta volt. Egy kis nappali, egy konyha és egy fürdőszoba alkotta. A nappaliban egy kopott kanapé, egy jókora  asztal és egy polcnyi könyv volt látható. A falon régi családi fotók lógtak, amelyek Charlie-t fiatalabb korában ábrázolták, amit dobol egy modern zenét játszó együttesben.

Holmes azonnal észrevette, hogy az asztalon egy tudományos magazin hever, ezenkívül a polcon egy sor kémiával foglalkozó könyv között egy kis kockás füzetet talált, amelynek lapjai tele voltak képletekkel.

Watson felkapta a füzetet.

– Úgy tűnik, Mr. Watts nem csak egy egyszerű őr volt, hanem amatőr vegyész is.

Holmes átvette a füzetet és lapozgatni kezdte. A jegyzetek között több vázlatot is talált, amelyek a gyár és a héliummal töltött kolbászok raktára körüli területet ábrázolták.

– Az újság kiszakított cikke és ezek a jegyzetek arra utalnak, hogy Charlie talán többet tudott erről az ügyről, mint amit elsőre gondolnánk –  mondta sejtelmesen. Aztán pipára gyújtva azt mondta:

– Uraim, minden olyan világos számomra, mint a nap. Kövessenek a Baker Street 221 B-be, ahol elvégzek önök előtt egy kísérletet, amelynek segítségével meg fogják érteni ezt a furcsa történetet!

A három férfi újfent beült a sportkocsiba, és visszatért Holmes lakásába, ahol a detektív a házi laboratóriumába invitálta mindkettőjüket. Watson és Brompton kíváncsian lesték, ahogy előkészít néhány lombikot és meggyújt egy Bunsen lámpát.

– Van önöknél gumióvszer?–  kérdezte Holmes.

Watson és Brompton zavartan néztek egymásra.

–  De ha nincs az sem baj, mert akkor szóban mondom el: az óvszert ha héliummal töltjük, úgy viselkedik, mint a kolbász: felemelkedik a levegőbe. Eddig világos ugye?

A két férfi zavartan bólogatott.

– Ha pedig egyszerre sok héliummal töltött óvszer, azaz kolbász emelkedik fel, akkor vajon mi történik?

A két férfi zavartan vonogatta a vállát.

– Felemelik a tetőt uraim! –  kiáltott Holmes. –  A helyszínen azonnal észrevettem, hogy a raktárnak hiányzik a teteje, és ez csak egy dolgot bizonyít: Charlie Watts, aki a kolbászok őrzésével volt megbízva, és mert képezte magát, hogy tudjon velük bánni, megpróbálta megakadályozni, hogy elrepüljenek. Minden madzagot felhasznált, hogy kipányvázza őket, még a dohányzacskójáról letekertet is, de hiába, a túlerő erősebbnek bizonyult.

–  Hogy érti ezt uram?–  kérdezte Brompton meglepetten.

– Úgy kedves barátom, hogy a kiszabadult hatalmas kolbászmennyiség őt is elragadta. Miközben az áru megfékezésével próbálkozott, a lábbelije árulkodó nyomokat hagyott a falon. Ezt láthattuk a saját szemünkkel a raktérépületben – mondta Holmes és a pipájába nagyot szívva az ablakhoz lépett. –  De ahogy reméltem, már itt is van Dickinson felügyelő a bejárat előtt. Nem lennék meglepve, ha a történet záró epizódjával lépne önök elé.

Ahogy Holmes megjósolta, kisvártatva Dickinson felügyelő lépett be az ajtón, arcán komoly kifejezéssel.

– Holmes, Watson, örülök, hogy itt találom önöket –  mondta a Yard embere. – Nemrég rendkívül furcsa bejelentést kaptunk. Egy repülő kolbászokba kapaszkodó munkáskinézetű férfit láttak elrepülni a Westminster apátság felett. Remélem, ön tud erre magyarázatot adni.

Holmes elmosolyodott.

– Igen, tudok. És az imént meg is oldottuk a rejtélyt.

Miközben Holmes elmesélte Dickinsonnak a történetet és a következtetéseit, Brompton megkönnyebbülten felsóhajtott. A héliummal töltött kolbászok rejtélye megoldódott, bár a megoldás sokkal szokatlanabb volt, mint amire bárki is számított volna. Charlie Watts pedig azóta már bőven elérhette Új Kaledónia partjait.

 

 

(Szvétics Hubenár fordítása)

 

 

 

 

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.

John Tupholme

Az ír szülőktől származó John E. Tupholme Nigériában látta meg a napvilágot. Jelenleg Dublinban él és kocsmai zenészeknek gyárt rövid, humoros töltelékszövegeket. Több tanulmányt írt a zulu és a kelta nyelv kapcsolatáról, de irodalmi körökben főleg novellistaként ismert. Munkáit gael nyelven írja.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL