Ha azt mondjuk, hogy kettő meg kettő nem egyenlő öttel, akkor ez igaz. Vagyis minden más állítás egészen addig hamis, amíg egy újabb matematikai egyenlettel nem támasztjuk alá az ellenkezőjét. Le kell írni pl, hogy kettő meg kettő nem egyenlő hattal, héttel, stb., de egyenlő néggyel, és megint nem egyenlő hárommal, kettővel, stb. Vagyis egészen addig minden állítás vehető igazként, amíg le nem írja valamilyen rendelkezés vagy törvény, hogy az hamis. A felfedezésem az, hogy így működik a jog: van egy állítás, ami kimondja, hogy ez, vagy az igaz, de nem foglalkozik azokkal a helyzetekkel, amelyek ettől az alap állítástól eltérnek. Egy példa: ha valaki késsel megöl valakit, a védelem azzal jön elő, hogy igen, de azt jobb kézzel tette, és a törvény nem írja le, hogy jobb kézzel tilos gyilkolni. Mint ahogy azt sem, hogy bal kézzel is tilos. Ha ezt a hézagot bepótolják, akkor jönnek azzal, hogy na igen, de ezt délelőtt kilenc óra négy perckor tette, holott a törvény nem írja elő, hogy gyilkolni akkor tilos. Le kell írni ezt is, bele kell tenni a törvénybe, mint ahogy minden más számításba vehető tényezőt. A következtetésem az, hogy a jog akkor lesz életszerű, ha az élet minden nüánszát leírtja, és meghatározza. Ez pedig maga a végtelen, amit ugyebár lehetetlen elérni. Ezért tartunk ott az igazság-szolgáltatában, ahol tartunk.
A jog gyakorlata
A Regénytárnak szüksége van az ön segítségére, ezért arra kérjük, a lentebb elhelyezett kerek Facebook ikonra kattintva ossza meg ezt az írást, hogy mások is megtalálhassák. A honlapunkra regisztrált olvasóknak minden egyes megosztásért 500 talentum (regénytáras virtuális pénzt) jutalmat adunk. Év végén a legtöbb megosztást magánénak tudó olvasó a talentum megtakarítása egy részét átválthatja forintra.
