– Akkor hát megegyeztünk: a sérülések elkerülése érdekében kizárólag gyalogsági lőfegyvereket használunk.
– Támogatjuk. A kézitusa semmilyen formája nem megengedett. Aki ezt megszegi, három napig tritikálét kapál az ellenség hátországában.
– Helyes. Viszont, ha úgy hozza a helyzet, lökdösődni azt szabad.
– De csak módjával, és csak annyira, mint a rögbimeccsken. Pofon, gyomorszájas, könyökölés kizárt.
– És gáncsot vetni?
– Olyan területeken, ahol puha a talaj, megengedett. Sziklás, köves földön ez is büntetendő.
– Szintén tritikálé kapálással?
– Igen.
– Akkor térjünk rá a lőfegyverek használatára: mi zöld színező patronokat lövünk, önök meg sárgákat. A színek természetesen fluoreszkálnak, és környezetbarát anyagból készülnek.
– Elfogadjuk. Akit találat ér, vagy ha a ruhája az ellenség színével megfestődik, leteszi a fegyverét a földre, majd szépen, rendezetten hátravonul a saját hadtápjára és hozzáíratja magát a veszteséglistához.
– Egyenruhacsere, lemosó festék használata háborús bűnnek minősül, és a nemzetközi egyezmények szerint szankciókat von maga után.
– Így van, aki a festékkel trükközik, nemcsak erre a csatára, de az egész háború idejére kivonja magát a szolgálat alól, és mehet tritikálét kapálni.
– Vitás esetekben a csatát megállítjuk, hogy a nemzetközi megfigyelőkkel a VAR-on visszanézhessék a szabálytalanságokat. Egyetértenek?
– Részünkről ez így rendben van. De mi a helyzet a szitkozódással?
– Anyázni korlátlanul szabad, de bokszosnak, buzinak titulálni az ellenséget szigorúan tilos. Javasoljuk, hogy a csata idején nemzetközi megfigyelők grasszáljanak a csapatok mellett és ha buzizást meg bokszosozást hallanak, azonnal lőjék le a vétkeseket. Természetesen színező patronokkal.
– Rendben van. Akkor holnap találkozunk a csatamezőn.
– Ott leszünk.
– Mi is.
