Egy nap, amikor bármi egyébre lehetett volna számítani, csak erre nem, Kovicsek Ede, a köztiszteletben álló belvárosi könyvelő, élete legnagyobb meglepetésére ébredt. Kinyitotta a szemét, és nem a plafont látta maga felett, hanem a végtelen égboltot. Azonnal tudta, hogy a világ egyik legkevésbé ismert, és legnehezebben kiejthető nevű hegye, a Kancsendzönga csúcsán tartózkodik.
Az első gondolata az volt, hogy előző este talán túl sok hangulatjavító pálinkát ivott, de ahogy felállt és körbenézett, rájött, hogy ez a hófödte helyszín sokkal valóságosabb, mint bármelyik rövidital okozta káprázat.
Enyhén szólva sem értette, miként került ide, hiszen a pizsamája zsebében még ott lapult a tegnapi vacsora maradéka, egy félig megevett sonkás szendvics. Ez most életmentőnek bizonyult, mert a Kancsendzönga csúcsán mindmáig nem akad Starbucks, vagy kisbolt, ahová a fáradt hegymászó betérhetne energia-utánpótlásért.
Miközben Ede a szendvics maradékát rágcsálta, és azon tűnődött, mi történhetett vele az éjjel, hirtelen ott termett mellette egy serpa, és megkérdezte tőle, hogy a Kancsendzönga-látogatás költségeit készpénzzel vagy kártyával kívánja lerendezni.
Hősünk egyik ámulatból a másikba esett, majd megpróbált logikus magyarázatot találni erre az egészre. Arra jutott, hogy ez csak álom, ezért fölszólította a serpát, hogy rúgja sípcsonton, ami meg is történt. Az éles fájdalomtól könny szökött Ede szemébe, ami rögtön meg is fagyott, mert a Kancsendzöngán bizony hideg volt.
A serpa közben türelmetlenül várta a választ, ám ekkor Ede rájött, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy komolyan lehessen venni. Így hát, mély lélegzetet véve, azt válaszolta: Bitcoint szeretnék használni, ha nem nagy gond.
A díjbeszedő bólintott, és egy tabletet húzott elő a ködmöne alól, amin Ede egy aláírással rendezhette a tartozását. Ezt követően a serpa kellemes itt tartózkodást kívánt, majd lecsúszott a lejtőn.
Ede ekkor úgy döntött, ha már itt van, kiélvezi a helyzetet. Leült egy jégtömbbé fagyott norvég hegymászó mellé, és befejezte a reggelizést. Közben azon tűnődött, hogy ha már így adódott, talán érdemes lenne többet foglalkoznia a saját boldogságával, és kevesebbet a számokkal.
Ezt követően kiment a konyhába, és megfőzte a reggeli kávéját, majd bekapcsolta a tévét, hogy szokása szerint megnézze a napindító híreket. „Sonkás szendvicset majszoló pizsamás könyvelőt találtak a Kancsendzönga csúcsán”, mondta a bemondó mosolyogva, mint aki maga sem hiszi el ezt a képtelenséget, amit a tudomány spontán helyváltoztatásnak tulajdonított. Régebben ugyanilyen furcsa és megmagyarázhatatlan módon következtek be az öngyulladások, úgyhogy nincs ebben semmi meglepő, zárta a tudósítást, és rátért a sporteseményekre.
Ede pedig elhatározta, mélyen hallgat erről a kalandjáról, amit úgysem hinne el senki, és talán jobb is így. Viselje mindenki a saját sorsát, ami pedig az övét illeti, sokkal rosszabbul is jártatott volna. Ha például a Marianna-árok alján ébred.
Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.