A Kancsendzönga csúcsán

2024-02-20
189 olvasó

Egy nap, amikor bármi egyébre lehetett volna számítani, csak erre nem, Kovicsek Ede, a köztiszteletben álló belvárosi könyvelő, élete legnagyobb meglepetésére ébredt. Kinyitotta a szemét, és nem a plafont látta maga felett, hanem a végtelen égboltot. Azonnal tudta, hogy a világ egyik legkevésbé ismert, és legnehezebben kiejthető nevű hegye, a Kancsendzönga csúcsán tartózkodik.

Az első gondolata az volt, hogy előző este talán túl sok hangulatjavító pálinkát ivott, de ahogy felállt és körbenézett, rájött, hogy ez a hófödte helyszín sokkal valóságosabb, mint bármelyik rövidital okozta káprázat.

Enyhén szólva sem értette, miként került ide, hiszen a pizsamája zsebében még ott lapult a tegnapi vacsora maradéka, egy félig megevett sonkás szendvics. Ez most életmentőnek bizonyult, mert a Kancsendzönga csúcsán mindmáig nem akad Starbucks, vagy kisbolt, ahová a fáradt hegymászó betérhetne energia-utánpótlásért.

Miközben Ede a szendvics maradékát rágcsálta, és azon tűnődött, mi történhetett vele az éjjel, hirtelen ott termett mellette egy serpa, és megkérdezte tőle, hogy a Kancsendzönga-látogatás költségeit készpénzzel vagy kártyával kívánja lerendezni.

Hősünk egyik ámulatból a másikba esett, majd megpróbált logikus magyarázatot találni erre az egészre. Arra jutott, hogy ez csak álom, ezért fölszólította a serpát, hogy rúgja sípcsonton, ami meg is történt. Az éles fájdalomtól könny szökött Ede szemébe, ami rögtön meg is fagyott, mert a Kancsendzöngán bizony hideg volt.

A serpa közben türelmetlenül várta a választ, ám ekkor Ede rájött, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy komolyan lehessen venni. Így hát, mély lélegzetet véve, azt válaszolta: Bitcoint szeretnék használni, ha nem nagy gond.

A díjbeszedő bólintott, és egy tabletet húzott elő a ködmöne alól, amin Ede egy aláírással rendezhette a tartozását. Ezt követően a serpa kellemes itt tartózkodást kívánt, majd lecsúszott a lejtőn.

Ede ekkor úgy döntött, ha már itt van, kiélvezi a helyzetet. Leült egy jégtömbbé fagyott norvég hegymászó mellé, és befejezte a reggelizést. Közben azon tűnődött, hogy ha már így adódott, talán érdemes lenne többet foglalkoznia a saját boldogságával, és kevesebbet a számokkal.

Ezt követően kiment a konyhába, és megfőzte a reggeli kávéját, majd bekapcsolta a tévét, hogy szokása szerint megnézze a napindító híreket. „Sonkás szendvicset majszoló pizsamás könyvelőt találtak a Kancsendzönga csúcsán”, mondta a bemondó mosolyogva, mint aki maga sem hiszi el ezt a képtelenséget, amit a tudomány spontán helyváltoztatásnak tulajdonított. Régebben ugyanilyen furcsa és megmagyarázhatatlan módon következtek be az öngyulladások, úgyhogy nincs ebben semmi meglepő, zárta a tudósítást, és rátért a sporteseményekre.

Ede pedig elhatározta, mélyen hallgat erről a kalandjáról, amit úgysem hinne el senki, és talán jobb is így. Viselje mindenki a saját sorsát, ami pedig az övét illeti, sokkal rosszabbul is jártatott volna. Ha például a Marianna-árok alján ébred.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Kipcsák Jakab

(1976., Budapest) Színi kritikusként debütáló, de több műfajban is magabiztosan mozgolódó újságíró, aki az utóbbi időben novellákkal veteti észre magát. Írásai társhonlapunkon, az Irodalmi Élet virtuális hasábjain is fellelhetők. Jelenleg Pitu Guli ösztöndíjjal a Szkopljei Egyetem vendéghallgatójaként a perzsa-ószláv nyelvemlékek irodalmi vetületeit kutatja, és első novelláskötetének anyagán dolgozik, amelynek címe: Dojráni lakodalom.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL